Lendvai Katalin (Lenka)
Mivel az elutasítottság érzelmi sebét hordoztam, ezért igazi menekülő-művésszé fejlesztettem magam fiatalon. Sok, nagyon-nagyon sok önismereti, pontosabban önfejlesztő munka és tanulás eredménye lett, hogy most már maradok, sőt nem is csak maradok, hanem kíváncsian - még akkor is, ha kicsit remeg a lábam - szembefordulok és szemközt nézek a félelmem tárgyával, emberével. Féltem attól, hogy nem kellek, ha kiderül, nem is vagyok szent, hogy rámunnak, hogy én ráunok, hogy jobban szereti nálam a szőkét, az exét, a fiatalabbat... Most már nem félek. Önmagamban vagyok teljes. Az önszeretet, elfogadás, megbocsátás és a humor tett azzá. Szeretek és szeretve vagyok. Segítek, ha megérkeznèl te is először sajàt magadhoz, aztán Őhozzá. Így, ebben a sorrendben.
4Inczédy Edit
Sokáig rejtve volt előttem, hogy pàrkapcsolat függő ( is ) vagyok. Amikor már azt hittem, hogy én jól haladok a női úton, biztosan előrébb is járok, akkor egyszer csak kezdtek kiderülni dolgok rólam. Régebben is persze előfordult, hogy féltékeny voltam, de a mostani párom mellett, nagyon durvàn megmutatkozott. Mèg most is külön élünk, nem is egy városban. Ezzel is nehèzsègeim voltak, hiszen nem làttam oda, nem volt szem előtt a màsik, nem tudtam mit csinál. Mindig azt gondoltam, hogy nem csak én vagyok neki. Minden egyes nap beszélünk telefonon, van, hogy tizenkètszer is egy nap. Ezt szoktam meg. Akkor, amikor nem hívott, teljesen kétségbe tudtam esni. Bepànikoltam, halàlfélelmem volt, görcsben àllt az egèsz testem. ( ilyenkor persze jól jött az alkohol, de az egy másik függőség :)) Akkor voltam nyugodt, amikor beszéltünk. Utàna nem. Amikor személyesen együtt voltunk, akkor sem tudtam megnyugodni. Nem volt meg az önértékelésem. Nem volt bizalmam. Kapaszkodtam belé, de erről ő mélyen nem tudott. Amikor pár nap után hazament, hisztiztem. Ebben azèrt sok minden van. Volt. A bizalom hiánya, a múlt, mint árnyék,( mivel azt làttam, hogy a férfiak csak csomagolnak, és elmennek az életemből, apukám kezdte, ) azt akartam, úgy legyen, ahogy én szeretnèm ( az amazon utolsó próbálkozásai voltak ezek ) és olyan dolgokat tettem, vagy vágtam a fejéhez, hogy később màr én magam is azt gondoltam, hogy megőrültem. Szégyenletes dolgokat csináltam. Mintha belèm költözött volna az ördög. Csak magammal voltam elfoglalva, és azt hazudtam közben, hogy rá figyelek. Figyeltem persze rá, de nem teljesen. Ebbe belepusztulok gondoltam, mert amikor hullámokban kitörtem, nagyon gáz voltam. Sokszor èltem meg, ebből nincs ki út. Ezt sem tudom megoldani. Aztán elkezdtem nem ellenálni ennek. Nem védekeztek. Úgy èrtem megengedtem magamnak azt, hogy jelen legyen a féltékenység érzése. Elkezdtem, nem elfutni, és nem akartam csillapítani ezt az érzést. Nem akartam már jó lenni. Dőltem mèg jobban, a férfi felé. Elkezdtem nem félteni magam. A nagyobbhoz fordultam. A benne való bizalomhoz. Ha van kedved, bátorságod beszélni a sajàt kötődéseidről, szívesen mesélek mèg. 😊
4Fanni Koósz
Nem voltam fiatal, amikor megkérték a kezem. Emlékszem, mennyire hüledeztem, hogy valaki tényleg, de tényleg, úgy értem igazán engem akar feleségül venni?! Ami azért jelzi, hogy is álltam az önértékeléssel. Mondhatni, hogy nagyon különböztünk, de pont ezért voltunk remek páros. Én vágytam valakire, aki megment - látom utólag - s ő arra, hogy valakinek megmentője lehessen. Hamar kiderült, hogy gyermekvállalásunk beteljesült. Jó apa volt és igazából jó férj. Nem panaszkodhattam, talán ezért is volt nehéz bevallanom, hogy egyszerűen nem tudok kiegyezni azzal, ahogy éltünk. Pedig volt lakás, autó, munka, szép és egészséges gyerek, hát mit kívánhat egy nő még?! Ja, és tényleg szeretett...csak nem úgy, ahogy vágytam rá...A körülöttem élők, családtagok bizonygatták, hogy majd elmúlik. hogy minden kapcsolat hullámzik, s egy darabig próbálkoztam, hiszen ott a gyönyörű lányunk, s jó apa volt tényleg! De nem ment. Nem tudtam lemondani magamról. Nem tudtam megelégedni azzal, ami normálisként volt aposztrofálva, így másfél év gyötrődés után közös megegyezéssel adtam be a válópert. S mikor a bíróság elválasztott minket, éreztem, mennyire szeretem a volt férjem, mint embert, s tart ez a mai napig. Lányunkat abszolút közösen neveljük, úgy, ahogy Neki jó, egyetértésben és egymás támogatásával. Ám itt még csak kezdődött a kapcsolati válság...vagyis, amit annak hittem, arról kiderült, egy szépen lezárt kapcsolat, részemről legalábbis, és nem sokkal ezután kezdődött a valódi válság valaki mással, akivel együtt sem és külön sem tudtunk meglenni... Nem mondanám szerelemnek, sokkal inkább felismerésnek. Egy pillanat alatt ismerte fel bennem valami, hogy Ő AZ...hogy ez az AZ mit is jelent, nem biztos hogy kell címkézni. Eltéphetetlen kötelék, amit a legnehezebb és legfájóbb tapasztalások sem ingattak meg. Ennek a kapcsolatnak a tüzében átforrósodtam, formált, elégetett, s leolvaszotta rólam mindazt, mit lehetett, de Ő maradt. Folyamatos hullámzás jellemezte. Fájó pofonok. (nem szó szerint)...Amennyire akartam Vele lenni, annyira nem, s ez pontosan ki is vetült a térbe. Aztán lett egy gyermekünk, s ez hozott egy látszólagos törést, egy véget. Ő arra, én erre...Gyűlöltem, amiért magamra hagyott, amiért egyedül cipeltem a terhet. S közben azt akartam, tűnjön messzire, hogy ne lássam soha többé, annyira fájt a jelenléte, de a hiánya is. Tehetetlenül vergődtem, de mégis a hozzá fűződő múlhatatlan, téphetetlen és érthetetlen kötelék volt az, ami aztán minden fájdalmon keresztül magamhoz vezetett az önszeretet felé. Ráébredtem, tükröm Ő, mibe ha belenézek, magamat látom. S ahogy egyre több mindennel elfogadásba kerültem, úgy lépegetett Ő is hozzám közel...Nem mentett meg magamtól, de megmutatta, hogy épp mit árasztok kifelé, mert - észrevettem - pontosan arra reagál, ami bennem van, s nem arra, amit gondolok vagy akarok mutatni, kapni, adni...s ez a kapcsolat, ez a válság, mely életem mélysége volt, vezetett aztán magamhoz el...
4Feri Herendi
A válás után és az új Életem megélésének része volt az is ,hogy megélek mindent amiről azt gondoltam, hogy csodás lehet és vonzott belülmindig. Mert a könyvekben olvastam, filmekben láttam... Így voltam szerető és volt nekem szeretőm, volt több, hogy több is....egy ideig azt hittem ez a Csoda aztán hamar kiderült nem ez az utam. Nem tehetem ezt magammal és nem tehetem ezt Nőkkel...tökéletesen elvitt a kiégésbe a nihillbe. Szóval nekem nem jött be annak ellenére, hogy nagyon sokat segített akkor a lelki fejlődésemben. Utólag azt mondom, hogy ami bennünk van és feszít minket és toljuk de nem tudjuk elengedni abba menjünk bele és éljük meg, hogy el tudjuk engedni végre-végül.....hogy tovább tudjunk lépni....
4Sziasztok. Tehát, hogy is kezdődött az Ělet!:) 2005 ben május 1 én bejelentte a feleségem (akkor még az volt):) ,hogy elkötözik 1 hónap múlva 22 év után! Én nem hittem el ,bár már voltak gondok a házzaságunkban amit szerettem volna megoldani, de együtt már nem tudtuk. Én nem voltam már jól mentálisan egy ideje. Jellemző az akkori állapotomra, hogy úgy feküdtem le aludni, hogy haljak meg rákban vagy valamilyen módon (nem önkezüleg )! Azóta sem voltam beteg! :) Aztán tényleg elköltöztek...nagyon fájt úgy haza érni este a munka után, hogy üres a ház. Reggel elmentem dolgozni egy családból és este amikor haza értem csak az ott hagyott már nem kellő dolgok voltak minden felé! Nem volt jó érzés..... Hát így kezdődött az Életem 2005 június elsején... A szokásos közhelyek megélése után ( ex feleség szidalmazása, alkohol , külső okok keresése , mindenki hibáztatása ...) azt mondtam ok! nézzük meg mi is történt valójaban, miért történt ,mit tettem vagy nem tettem azért, hogy ez történjen velem...
4Dóka Viktor
"Az én kardom is!" - Joós István Ez a mondat volt az,ami segített nekem meglátni és megérteni,hogy nem kell keresnem, kitalàlnom, sem feltalàlnom azt a valamit, ami egyedi és megismételhetetlen a vilàgon. Ugyanis a világ tele van egyedi, önàlló és megismételhetetlen emberekkel. Ők a potenciális tàrsaim mindabban,amit csak elképzelni képes vagyok. Màr kapizsgàlom,hogy én ugyanilyen egyedi, önàlló és megismételhetetlen ember vagyok, aki potenciális tàrsa akár többeknek is, akár több ügyben is, amelyeket én kapcsolhatok össze egymással. (Fogaskerék!) Kapcsolódok, részt veszek,helyemen vagyok, és màris ügyem van. Vagyis màsok ügye az én ügyem is és ehhez csakis azzal tehetek hozzá,ha azt adom bele,amit én tudok a legjobban, tehát magamat. Merek a legjobb önmagam lenni!
4Csontos Tamás Péter
Megvan az amikor rádég a kabát? Nehezedre esik elengedni a hatalmat? Az egyik legnagyobb kegyben az után részesültem amikor átadtam a Kendo klubbom vezetését a tanítványaimnak. Megkaptam a lehetőséget, hogy felfedezzem, hogyan használjam a Kendo-t mások segítésére. Már csak a munkát kellett beletenni... és idővel a világ visszajelez, 2023 ban abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy felkértek a Magyar Kendo Vendo válogatott mentális coach szerepkörére.
4Ifjabb koromban hiedelmeket, ideákat, erkölcsi kötelességet, etikai alapokat követve "Jó" ember szerettem volna lenni, belebuktam. Sok-sok próbálkozás pofonja megtaníttatta velem, hogy "csak" embernek is lenni is embert próbáló folyamatos feladat. Világossá vált, hogy ahol van felfelé út, ott mindíg van lefelé is... A kérdés mindig az, hogy merre veszed az irányt, pillanatról-pillanatra... A ma napig is vezető képzéseket tartok a nagyvállalati szektorban. A tavalyi évben 42 vezetővel dolgoztam. A legnagyobb cég akivel ma is együttműködöm a 1400 munkavállalót foglalkoztat.
4Anna Sándor
2008 óta foglalkozom pszichodrámával, családállítással és egyéni életvezetési tanácsadással, valamint kommunikációs, csapatépítő és burnout tréningeket is tartok egyének és szervezetek számára. A tanácsadásaim során lélektani ismereteim mellett használom a jog és menedzsment területén szerzett tudásomat, tapasztalataimat is. Az egyéni és csoportos önismereti foglalkozásokon abban segítek a klienseimnek, hogy a saját útjukat járják és teljesebb, örömtelibb életet éljenek. Úgy gondolom, hogy minden ember a saját életének mestere, ezért segítői szerepemet abban látom, hogy a megoldások keresése során támaszt kínálok a hozzám fordulóknak.
4Jogásznak tanultam szülői ösztönzésre, és az egyetem után kb 14 évet el is töltöttem benne. Amint elvégeztem a jogot, utam a Sotéra vezetett, mentálhigiénét tanultam, és azonnal lenyűgözött az emberi lélek megközelítésének sokszínűsége, mélysége. Először a pszichodráma színpada, majd a családállítás és az EMK talált rám, és fokozatosan, 8 év alatt teljesen áteveztem a(z elsősorban) versengésben és kiskapuzásban segítő jog terepéről az önmagunkkal és másokkal harmonikusan együttműködni segítő önismeret világába.
4