Megosztásaid

• 

  Farkas Szilvia

  Mit jelent a megosztásaim alatt, hogy "nem látszol"? Van, aki ezt jelölte be. Köszönöm szépen a segítséget!

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  0
• 
• 

  Eszter

  Szia! Sokszor voltam én is ilyen helyzetben, szerintem tök rendben van, amit érzel, mert mindig az ilyen nullpontokról lehet újratervezni. Nekem ilyenkor mindig az segített, mikor teljesen kifelé vittek a kétségbeesés gondolatai (hol kéne lenni, ezt már próbáltam, de nem megy, nincs erőm, se motivációm, meg amúgy is szarul érzem magam az állandó újrakezdéstől, stb.), hogy befelé indulok, nem kifelé. Lehet elrágott csont, s biztos próbáltad is, de nekem tényleg mindig csak az segített, ha lecsendesedtem és máshová irányítottam a fókuszt. Ehhez apró, új rutinokat alakítottam ki: reggeli befelé figyelés (még meditációnak sem hívnám, mert nem akartam, hogy az legyen, hogy ilyesfajta nevet ragasszak rá). Csak ülni pár percig és figyelni mi jön érzésben, gondolatban. Elkezdtem többet meglátni a körülöttem lévő apró, szép dolgokból, amim már megvan. Építettem/szépítettem a környezetemet a magam örömére, mert ha már bent nincs rend, legalább kint legyen az, hisz oda-vissza hatnak ezek a dolgok. Eldöntöttem élvezem jobban a gyerekeimmel eltöltött időt, figyelek jobban a kutyámra, a nyuszimra, ahogy csak úgy léteznek, élvezni, ahogy belesimul a szőrük az ujjaimba, mikor szeretgetem őket. Nézni a metrón az emberek arcát, kiben milyen apró részletet tudok felfedezni, ami érdekes, meghallani zenékből új dolgokat, és megtapasztalni mindezek milyen érzéssel töltenek el. Én mondjuk szeretek kézzel írni és mostanság leírom a gondolataimat, érzéseimet is egy naplóba, csak úgy, ahogy jönnek, van hogy formátlanul…nem számít. De ami a legfelemelőbb és szerintem nem elhanyagolható a hála. Minden nap, valamiért hálát adni, ami velem aznap történt, amim már megvan, találkozásokért, tapasztalatokért, hogy ma egyáltalán felébredhettem, bármiért… Ezekből a figyelésekből megszületik valamiféle béke odabent, meg csend. Azt tapasztalom, ezekkel a csendekkel jön el váratlanul az a kegyelmi pillanat, hogy kirajzolódik egy új út, egy új lehetőség, megérkezik egy segítő ember, amihez/akihez már tudok kapcsolódni és már lesz motiváció, erő, lendület, aztán pedig teremtés. Remélem tudtam valamicskét segíteni, kitartást!

• 

  Balassa Teodóra

  Lassan egy éve költözött el a volt férjem 6 év házasság után. Azóta élek magam egy házban, a gyermekünket fele-fele időben neveljük tovább. A döntés mire megszületett évek voltak… Rengeteget agyaltam, tépelődtem, jártam önismeretbe mindenhova, és az volt a célom, hogy én változzak meg, hogy jól működjön a házasságunk. Nem mertem, akartam bevallani, hogy ez nem működik, én nagyon szerettem volna megjavítani ezt, nagyon félelmetes volt számomra, hogy szétessen a család. Rengeteg mindenre odafigyeltem a gyermek születésétől kezdve a nevelésben hogy biztonságos kötődése legyen, és most tessék 5 évesen elválnak a szülei. Nagy kudarcnak éltem meg. Amikor megtörtént egy olyan konfliktus ahol a szüleim élete és az én gyerekkorom jutott eszembe döntöttem el hogy ezt így tovább nem! Rá pár napra elköltözött és én még fél éven keresztül nem tudtam eldönteni, hogy akkor ennek tényleg vége-e, vagy meg lehet még menteni. Egyszer újrapróbálkoztunk egy hétre, de gyorsan kiderült, hogy olyan sebek vannak már a kapcsolaton és nem változott a dinamika, hogy ennek nincs értelme. A falig kellett menjek. Akkor lezártuk mondhatni békésen mert addigra azt éreztük mind2-en, hogy megtettük ami tőlünk telt. Gyermekünk úgy látjuk egész jól van ebben a kettős megosztásban 2 nap itt 2 nap ottban. Én sok mindenre rájöttem milyen sémák, milyen minták irányítottak, irányítanak, azóta a fókuszom magamon, az egyensúlyomon van. Gyászolom az első évet, mindent megtapasztalni így külön.
• 
• 

  Andrea Frondelius

  Hogyan tudtátok elengedni? Naponta eszembe jut, hogy tényleg így kellett-e lennie vagy csak nem voltam elég erős és bátor, hogy kimondjam a gondolataimat? Naponta kérdezem magamtól, mikor jön vissza? Mit kell tennem, hogy visszajöjjön? És pár perc múlva már azt kérdezem, akarom-e hogy visszajöjjön? Csak a fejemben létezik az az ember, akire vágyom, aki hiányzik? Vagy tényleg ő az?

  #Válás

  Tovább
• 

  Bak Csilla

  Árny-tükör Feszültséged arra tanít, hogy feloldjam magamban a feszültséget. Elutasításod rámutat arra, hogyan utasítom el önmagam. Félelmed által meglátom a saját félelmeimet. Falaid arra késztetnek, hogy elkezdjem lebontani a saját falaimat. Mindazzal, ami viszolygást kelt bennem megmutatod az elfojtásaimat. Mindazzal, amit elítélek benned, rávezetsz az éretlenségeimre. Mindazzal, amire haragszom benned, láttatod mindazt, amit nem szeretek, nem fogadok el önmagamban. Áldott minden sötét, ami általad belőlem felszínre bukkanhat, fénnyé alakulhat. ✨ (Részlet az Emlékszem a bennem lévő Szentségre című könyvemből, amely most még egy napig rendelhető.) Botos Orsolya

  #Ismerkedés
• 
• 

  Kardos Zoltán

  Sziasztok! Most ez kesze-kusza lesz. Csak a gondolataimat leírom ahogy jönnek, mert úgy érzem szükségem van rá. Elakadtam. Semmi okom a panaszra, és olyan mintha csak nyavalyognék, már kezdem unni, de mégsem mozdulok semmilyen irányba. Pár éve eldöntöttem, hogy nem kell a daráló, kiszálltam a mókuskerékből. Szerencsém volt, megtehettem. Aztán elköltöztem a fővárosból vidékre, belevágtam új dolgokba, volt bennem lelkesedés, értek kudarcok, hozam jó és rossz döntéseket, tanultam új dolgokat. Érzem, és a tetteimben, viselkedésemben, dolgokra adott reakcióimban érzem, hogy rengeteget fejlődtem. Eddig normális és tök szuper, de mostanra újra nem vagyok lelkes, és elégedett. Nem kelek fel reggelente jó érzéssel, ezért azt hiszem most újabb válaszút előtt állok, mert amit most csinálok az sem én vagyok. (vagy csak rossz emberekkel csinálom) És tényleg tanácstalan vagyok merre tovább. Visszafelé nem szeretnék menni. Totálisan zéró fogalmam van, hogy mit szeretnék csinálni. Mi lesz az amit szívvel-lélekkel szeretnék, tudok csinálni, fejlődök benne, leköt, rajongok érte, és a hivatásommá válik. Azt érzem addig amíg ez nincs meg, az élet többi része sem lesz meg. Mert biztos érződik a görcsösség, mert közben arra gondolok, hogy az idő rohan, most lenne még jó élvezni. Olvastam pár technikáról, amikor az ember elakad, nem találja a küldetését mit kell csinálni, de nem megy, nem érdekel, nem működik. Mintha teljesen kiüresedtem volna. Összecsaptak a hullámok. Lehet, hogy csak türelmetlenség + ingerszegény novemberi ködös napok utáni év végi elégedetlenség, mert nem lett olyan az év ahogy szerettem volna....és sok pici dolog összeadódott, de zavar, és nagyon zavar, hogy nem működik az életem. Na elolvastam amit leírtam, legszívesebben ezt is törölném, de mégsem teszem. Egy jó ötlet is segíthet. A kérdésem benne van a sorokban. Köszönöm!

• 

  Fanni Németh

  A gyermeki lét átélése immár a szülő szemével, nekem is sok újra-felismerést adott. Az egyik ilyen hasonló a tiédhez: Lépkedünk a tudatunk, a belső világunk lépcsőin. Változunk, alakulunk, kinőjük a régi énünket. És ahogyan egy 2 éves gyereknek más a játék, a kreativitás, a kortársakkal/felnőttekkel való kapcsolódás, úgy más egy 5 vagy egy 10 évesnek. Mégis mind helyénvaló, és időszerű. Valahogyan mi is így nőjük ki saját magunkat. Ugyanazok maradunk, és mégis másak. Már nem elég az, ami addig volt. Sokszor mennénk, de félünk is. És ahogyan a gyereknek is, azt látom, felnőttként is nagy szükségünk van ilyenkor a megtartó, biztonságos térre. Mások erejére, az intimitás megélésére, a közösség vagy éppen a barátság melegségére, egy mentor kézenfogására, az önmagunkkal való újrakapcsolódásra. És ha ezt megkapjuk, ugyanúgy szintet léphetünk, akárcsak a gyermekeink. És lassan, egész lassan, de számunkra is mást kezd jelenteni a kapcsolódás, a világhoz való viszonyulás, a belső énünk is formálódik, és új körvonalakat kap. És a félelem is lassan átalakul valami mássá.

  #Múlt feldolgozása

• 12
• 13
• 14

Nálunk válás után döntően anyával van a 4 közös gyerekünk. Én arra jutottam, hogy egyrészt valóban "jó" alkalom lehet a válás is arra, hogy jobban szembesüljünk, rálássunk magunkra. Másrészt ezek önmagukban soha nem fognak tartós, jó kapcsolódásra vezetni, más jelleg, fókusz is kell. A jó kapcsolódáshoz alapvetően egy közösen, őszintén hitt, felvállalt orientáló nagyobb egység kell, amelynek alkotó részesei szeretnénk lenni. És egyébként ebben az egységben való részes működés lehet a legkedvezőbb közeg ahhoz, hogy a korlátozó, gátolt működésünkre rálássunk, hogy fejlődjünk, egyre inkább kibontakozzunk.

Üdv Útonjárók! Ebben a karácsonyi időszakban gyakrabban gondolhatunk Jézusra is. Bár alapvetően a keresztény vallás, egyház, fogalmak nem túl komfortosak számomra, mégis tudom úgy nézni, érezni, hogy Isten, Jézus és a Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösség is lényegileg a kapcsolódásról, a szeretetről szól. A SÖK miért és hogyan? A SÖK-ben minden résztvevő őszintén hiszi, hogy mindenki számára az a legjobb, ha minden résztvevő rendszeresen, őszintén vesz részt, van jelen a közösségben, egységben. A közös sakktáblához mindenki egyforma mértékben szükséges, nélkülözhetetlen. Így hozzuk létre a közeget, amely kedvező táptalajt biztosít a személyes fejlődésekhez, kibontakozásokhoz. Most nézzünk meg néhány idézetet és vessük össze a SÖK-kel! "Ti pedig ne hivassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." "Az az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiként én szerettelek titeket." A SÖK-ben a résztvevők között nincs hierarchia, ugyanakkor minden résztvevő hierarchikusan, a közös nagyobb sakktábla orientációjának megfelelően működik. Fontos, hogy a tagok közötti hierarchiamentesség nem azon alapul, hogy megvizsgáltuk a résztvevők tudásait, tapasztalatait és arra jutottunk, hogy ezek mindenkinél minden területen egyformán fejlettek, ezért nem indokolt a hierarchikus működés. A SÖK szerint alapvetően nem kell és nem hasznos ilyesmivel foglalkozni. A hierarchiamentesség alapja az, hogy a résztvevők az éppen aktuális személyes tartalmaikkal (tudásaikkal, tapasztalataikkal, helyzeteikkel stb.) azonos őszinteséggel, kb. azonos mértékben, súllyal vesznek részt a közösségben, az egységben, a közös sakktábla kialakításában "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." "Arról ismeri meg mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." "És a kettő egy testté lesz; úgy hogy többé nem két test, hanem egy test." Az idézetekhez hasonlóan a SÖK-ben is az elsődleges az, hogy hogyan, mi alapján kapcsolódunk, milyen viszonyban vagyunk egymással, milyen jellegű egységnek vagyunk a részesei. Az egységben való részes működés többletet eredményez. A sakktáblát alkotó mezők egy új minőséget, dimenziót jelentenek az önmagukban létező mezőkhöz képest. Korábban erre a többletre a botból és vászonból létrejövő zászlót hoztam példaként. Az egységben való részvétel után sem leszünk egyformák, az egyediségünknek megfelelően válunk részesekké. "Senki sem tesz új posztóból foltot ócska ruhára, mert az új folt kiszakítja az ócska ruhát, és nagyobb szakadás lesz rajta. Sem új bort nem töltenek ócska tömlőkbe különben az új bor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkre mennek. Hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad." Számomra a SÖK a szükséges új tömlő, amely megtartja, megörzi az új bort. A SÖK segítő, orientáló kerete az újfajta kapcsolódásnak, közegnek, szeretetnek. "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" "Ne féljetek!" Úgy érzem, hogy ezek a SÖK müködésében is fontosak. A SÖK-ben őszinteség van, de az is, hogy tiszteletben tartjuk, hogy mindenki maga felelős a saját "mezőjéért", életéért. Mások életével kapcsolatban nem dolgunk az ítélkezés, másoknak sem dolga a mi életünk kapcsolatban ítélkezni. A félelem gátolt, nem őszinte működéshez vezethet, amely egyszerre csökkenti a saját fejlődésünket, kibontakozásunkat és a mások fejlődéséhez, kibontakozásához való hozzájárulásunkat. A SÖK-ben nem indokolt félni, nem őszintének lenni. Itt az aktuális helyzeteink, állapotaink, céljaink stb. felvállalásakor nem kell attól tartanunk, hogy ezek miatt esetleg háttérbe szorulhatunk. Mindig, mindenki egyformán fontos, nélkülözhetetlen marad a közös egységünkhöz, a sakktáblánkhoz. "Aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti, aki elveszíti értem, megtalálja." "Ha a búzaszem nem hal el egymaga marad, ha elhal bő termést hoz." Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a SÖK egy alapvetően új jellegű, fókuszú kapcsolódási mód, közeg, egység, élet, amely nem kompatibilis azzal, ahogy most kapcsolódunk, működünk, illetve azzal ahogy eddig kapcsolódtunk működtünk. Nem szolgálhatunk egyszerre két urat, tudnunk kell, hogy mi az elsődleges, legfőbb orientáció a számunkra.

Kialakult bennem egy világos kép ( https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) arról, hogy mi lehetne az emberi élet, az emberi kapcsolódások legjobb alapja, fókusza. Úgy érzem, hogy én azért születtem, hogy ezt próbáljam megvalósítani, képviselni. Ehhez keresek társakat. Ha megszólít, ha érdekel ez az újfajta élet, irány, fókusz, közeg, akkor ezt nyugodtan jelezd. Illetve, ha bármilyen kérdésed van a dologgal kapcsolatban azt is nyugodtan felteheted.