Horváth TamásEgymás tükrei vagyunk. A fürdőszobai tükör esetén tudjuk, hogy ha ott valamit látok, ami nem tetszik, akkor magamnál kell valamit tenni. Sima ügy. Az életben ez ugyanígy működik: ha a másik személy idegesít, vagy kiborít, az az én mintám. Az ÉN vagyok. Őrajta keresztül látom magam. A témák (minták) cunamijában ez piszkosul nehéz. De ez egyben csodálatos is: 1. magam old(hat)om meg a problémát, nem külső dologtól függök (Jujjjjú-juhhhúúúú) 2. kellenek tükrök, nincs mese - egyedül nem megy. :) Szóval tükörre fel! :)))
5
Virág Hargitai-KissEgy házasság és egy hosszú kapcsolat lezárása óta öt éve vagyok társ nélkül. Azóta sok-sok nagyon intenzív lelki folyamaton mentem keresztül. Volt, hogy azt hittem, majd ha megfejlődöm ezt meg ezt, azzal kiérdemlem a társat. Rájöttem, hogy egy kapcsolat nem jutalomfalat valamiféle teljesítményért, a hiánya pedig nem büntetés. Habár úgy érzem, készen állok elköteleződni, bármiféle sürgetés helyett hagynom kell, hogy megérjen az ideje, megérkezzen a szerelem. Ez az idő és a várakozás elengedése, egyúttal a "jöjjön, aminek jönni kell" befogadása. Nem mindig könnyű. Viszont egyértelműen jobb bizakodni, mint keseregni, vagy kétségbeesni 🙂
Kovács TündeHosszú ideig éltem házasságban – hagyományos értékrend szerint. Arra jöttem rá, hogy a „hagyományos” nem minden esetben pozitív és értékteremtő egy kapcsolatban, különösen akkor, ha a szülőktől hozott mintákban gyökerezik – amelyekben tulajdonképpen ők maguk sem voltak boldogok. Azt hittem, ha mindent és mindenkit magam elé helyezek, szerethetőbb és elfogadhatóbb leszek. Nem így történt. Hosszú önismereti munka vezetett a válás melletti döntésemig – és ez a munka a mai napig tart. Úgy gondolom, ez egy élethosszig tartó folyamat. Sikerült újraterveznem és újjáépítenem magam – és ma már másokat is segítek ebben. Hálás vagyok azért az „erőért”, amely minden nap megerősít abban, hogy a hibáim ellenére is értékes és szerethető vagyok! Hiszem, hogy nem véletlenül születtünk erre a Föld nevű bolygóra – és hogy az Élet igenis szép!
- JMJulia Magyar
Szia Imre! Szeretnék reagálni erre a bejegyzésedre! Nem gondoltam volna, hogy férfiban is van aki végig szenved egy-egy hasonló kapcsolatot. Én 2 évet adtam neki, legnehezebb egy ilyenből kimászni! Szívesen olvasnám tovább, neked hogyan sikerült, tanulni szeretnék a megélt méltalan helyzetekből. Erőt meríteni jöttem, és barátkozni, amúgy nem tudom milyen platform ez, de az ismerkedés sem kizárt, gondolom, vagy tévedek? Legyen békés napod! Üdv. Júlia.
0 
Major IldikóA teremtés fény és hang alapú. A színek választásával leírjuk, hogy kinek, minek látjuk magunkat: te vagy a szín amit választasz és ez a szín tükrözi a lelked szükségleteit. A mintáink ott vannak a horoszkópunkban. A mintákat - legyenek archetipikus vagy öröklött családi minták, hajlamok - nem legyőzni kell, hanem felismerni, értelmezni, megdolgozni és élve a szabad választás nyújtotta lehetőséggel másképp megélni. Caplatsz a hegyre, a medve követ. Lihegsz és kapaszkodsz, de a medve követ. Irgalmatlanul félsz, mert a medve csak követ. Mi lesz ha utolér? Ha elkap? Ha fára mászok utánam mászik. Ha völgybe ereszkedem oda is követ. Ezért csak mászom felfelé, pedig már a nyakamba liheg. Itt a vég. Megállok. Megfordulok. A medve is megáll. Rámnéz. Ránézek. Átölelem. Átölel. Jé, ez nem bánt! Meleg. Jó ez a melegség. Szervusz barátom. Te is én vagyok. Bakker nincs is medve, csak én vagyok és a félelmeim, de most hogy szembenéztem velük már másnak látom őket. Igen, néha félek, de ez nem baj, mert megóv valamitől. Köszönöm.
ZsuzsKedves Viktor, köszönöm a bátor, őszinte felvállalásodat! Olyan jólesne még olvasni arról, hogy a szerzett tapasztalataidat hogyan sikerült integrálni akár a házasságodba. Megköszönöm, ha írsz még erről 🙏 Zsuzs
0- Zsuzs
Minél többet tanulok, annál inkább rájövök, mennyi mindent nem tudok még. Nem az enyém a gondolat, de nagyon ismerem a tartalmát. Tanulom magam, az ön és mások ismerete fontos számomra. Egy évtizednyi (több is már) terápia, különböző módszerek, csoportok, millió könyv, podcast, előadás. Mindezzel együtt itt vagyok, és felteszek kérdéseket magamnak magamról. Miért ilyen nehéz megtalálni az indítóokot, a motiváció rugóját időnként magamban? Nem tudom a választ, csak az ugrik be, ami ismerős. Légy teljesen őszinte magadhoz. OK. De honnan tudom, hogy az őszinteség nincs meg vagy a tudás, hogy továbbléphessek az elakadásból?
Zsuzsanna Hollósi25éves korom óta járok Görögországba. Több időt töltöttem ott, mint itthon. Sokszor próbáltam haza költözni, de végül mindig visszahúzott oda a szívem. Mostanra olyan, mintha sehol sem lennék otthon, pedig már elfáradtam ebben az ide-oda utazásban. Szeretnék letelepedni valahol egy olyan emberrel, aki illik hozzám.
0- Zsuzs
Ritkán látott emberekkel, akikkel korábban szoros volt a kapcsolat (származási család), kialakult valamilyen dinamika. Ki, mit, mikor, hogyan szokott, na és persze miért…Mindenki tudja a forgatókönyvet, ismeri, mire mit fog lépni a másik, kinek mi az érzékeny pontja, és így tovább. Minden simán megy, míg valaki -szándékosan vagy sem, de- kilép a megszokottból. Hányszor akartam én lenni ez a másként reagáló. Aki meg bírja állni, hogy majd most, másképp lesz. Majd most másképp mondom, és biztosan átmegy majd az üzenet. Aztán azon kaptam magam, hogy újra ugyanott vagyunk, és minden a régi forgatókönyv szerint zajlik… Akkor lett változás, amikor felismertem, hogy nem kell felvennem a rám osztott szerepet, csak mert én szoktam azt játszani. Szabad vagyok mást játszani, vagy akár leülni a nézőtérre. Szabad vagyok. Szabad.