Danók Dániel
Türelem. Nagyon sok türelem. Ha nincs az sem baj, de én nem tudok másképp haladni. Nem tudom sürgetni. Milliméterről milliméterre. Hiába gondoltam magamról, hogy nekem nem kell mindent bejárni, mert különlegesebb vagyok annál... De. Be kell járni az összes pontot és amiket a legjobban meg tudtam magyarázni a 12 pont közül, eddig azokkal volt a legtöbb dolgom. Nincs varázspálca vagy varázspor, amivel egyből a végére lehet jutni és minden rendeződik. Rendezni kell. Vagyis nem kell, csak lehet, de ha nem rendeztem, akkor nem rendeződött magától semmi. Nem fogja senki elvégezni helyettem, nem várhatok az Istenre, hogy megoldja helyettem, nekem meg csak fel kell ülni a trónra és átvenni az uradalmat és megmagyarázni, hogy én hogy csináltam volna... Akkor lesz valami, ha megteszem. És nem himi-humi módra, hogy nagyjából jó, a többit meg majd mellémagyarázom. Az egészet meg kell csinálni ahhoz, hogy kész legyen. És igen, szar lesz, nem működik vagy nem úgy, ahogy szeretném, de a következő jobb lesz. Vagy mégrosszabb, de abból is lehet tanulni. Ehhez nagyon sok alázatot kell még gyakorolnom. Meg a kitartást, hogy a bukta után újra nekiállni annak ami nem sikerült és legalább ugyanazt ne basszam el, amit korábban. Ez már volt, hogy sikerült. Türelem, alázat, kitartás.
3Latinovics Tamás
Nem régen váltottam munkahelyet és igencsak jól alakult. Nem mondom, hogy az én módszerem a tuti tipp, ami biztosan rögtön az álom melóba repítene bárkit, de utána néztem, mit várnak a cégek általában és magamba néztem, hogy én valóban mire vágyom. Ennek a kettőnek a a finom ötvözete juttatott arra a helyre ahol jól vagyok. Fontos, hogy szeressek a csapattal együtt dolgozni, jó fej és szakmailag is motiváló a legyen a közeg, nyugodtan lehessek, aki vagyok, legyen kihívás, de annyi, amennyit elbírok, tudjak folyton tanulni és fejlődni, ha akarok, értékeljenek és honoráljanak megfelelő fizetéssel. Először meg kellett fogalmaznom magamnak, hogy én mit akarok. Ez után tudott kialakulni hozzá a lehetőség is. Utána néztem apró részletekig, hogy mit vár ma a piac, milyen CV kell, milyen megjelenést, kommunikációt, hogyan fogalmazzam meg azt, amit tudok stb. Ezek is mind előnyömre váltak. Azt látom, hogy a magabiztos és őszinte megjelenés minden technikai utánajárás ellenére, vagy azok mellett, elengedhetetlen volt, hogy a kezdettől fogva jól érezzem magam a munkában. Ha megjátszottam volna magam, akkor szenvedés lehetne most. Csak annyira finomítottam a dolgokon, ami segített, hogy bemutatkozhassak. Onnantól, ha nincs meg a “kémia”, jobb, ha nem is ott kötök ki. Igen, kémia. Azt látom, hogy fontos az emberi része a dolognak, hogy tudjunk kapcsolódni és ne csak szakmai dolgokról beszélni. Ha ez nincs meg, akkor a váltás egyben első nagy lépés lehet a kiégés felé szerintem. Kell ehhez az egészhez szerencse, de én kovácsoltam is a sajátomat és mostanra egész jó vasművessé váltam.
2Nagyon érdekel a téma, hogy mi kell a testnek, ahhoz, hogy tovább tudjon segíteni a mindennapokban és azokat jó minőségben tudjuk tölteni. Nem vagyok szakember, de szakemberek és életerős, életvidám emberek véleménye inspirál. Inspirálódás után ki is próbálom az elsajátítottakat. Szeretem a saját bőrömön tapasztalni, hogy mi a helyes és jó nekem ezek közül. Azt látom, hogy nagyon apró dolgok képesek óriásit változtatni a közérzetemen. Sokszor a döntés meghozatala és betartása már felemel. És nem kell belehalnom a szigorú szabályokba, azokat is lehet egymás után forgatni, hogy változatos legyen. Nem is szabályok ezek, csak tesztelgetés, változatosság fenntartása. És, amikor nem jön össze...akkor megtanulom megbocsátani magamnak. :) A rendszeresen mozgás rengeteget segít, a megfelelő táplálkozás kialakításában. Nem is feltétlen az intenzitás, de a rendszeresség a fontos számomra. A két dolognak óriási metszete van, egymást tudják erősíteni. Amikor mozgásra és étkezésre csak pár perc + figyelmet szentelek és ezt már előző este eldöntöm, az valódi életminőség javulás a következő napra.
2Azzal, hogy aktív életet élek, erőt veszek magamon, amikor nehéz és tevékenykedem, keresem a lehetőségeket, tanulok, beleállok bátran új helyzetekbe, olyanokba is, amik elsőre nagyon nem komfortosak, megélem, hogy mennyivel több vagyok, mint amit el tudtam képzelni. Folyton mozgásban van az életem. A vágyaim, a motivációim, a tevékenységeim, hogy miben akarom újfent felfedezni önmagam, igen szerteágazó és változó. Mindig van új helyzet, új érzés, új kihívás és az út folyamán egyre közelebb kerülök ahhoz, aki vagyok és akivé még inkább válni akarok. Fontos számomra, hogy több szinten ismerjem meg magam (saját csönd, természet, vezetés, közösség, önkéntesség, önkifejezés számtalan formái (sport, zene, ének, tánc..), így kerülök egyre közelebb a helyemhez. Nagyon jó érzés egyre inkább ott lenni!
2Zsuzsanna Vadász
Lassan tanultam meg az erőmet jól beosztani. Hosszú évekig figyelmem és energiáim fő fókusza önmagamon kívűl sokmindenen máson volt. A nem jól segítés tipikus példáját gyakoroltam. A gyermekem segített megérteni, hogy az ilyen segítség azért nem jó, mert nem segítséget ad az önállóság megszületéséhez, hanem függőséget okoz. Csak akkor tudok jól segíteni, ha elfogadom, hogy szeretteimnek is joguk van saját "gödreik" megtapasztalásához és nem akarom őket mindenáron megmenteni. Ma már tudom fontos a "gödör" megjárása, mert ott születik meg a saját erő, ami a fejlődéshez szükséges.
2Sokáig tartott, míg megértettem, hogy kapcsolataimban a legnagyobb bajt az okozta, hogy képtelen voltam tolerálni a nehéz érzéseket. Azonosultam a bennem megjelenő fájdalommal, vagy szomorúsággal és beszűkült tudatállapotban hoztam meg életem döntéseit. Mikor megtanultam az érzéseimet megfigyelni és a működésükre tudatossá válni megváltozott a helyzet. Már nem a negatív érzéseim és gondolataim határozták meg a döntéseimet, hanem jelenlétük ellenére képessé váltam a kapcsolataimban rejlő valódi problémákra fókuszálni.
215 éve meditálok napi szinten. Meditációim leginkább az érzéseim elfogadásáról,a "miért érzem így magamat" megértéséről és annak felülírásáról szólnak. 45 éves koromig férjnél voltam, az üzleti életben tevékenykedtem, saját vállalkozást igazgattam, családot alapítottam, utazgattam, élveztem az élet napos oldalát. 25 év együtt élés után váltunk el a férjemmel egymástól. Nehéz évek következtek. Különböző közösségekhez csatlakoztam, iskolába és tanfolyamokra jártam,pszichológiát tanultam, önismeretet fejlesztettem. Igyekeztem kívülről rálátni a helyzetemre és önmagamra. Rengeteget tanultam, tapasztaltam. Hajtott az akarat, hogy ne adjam fel, hogy soha, semmilyen körülmények között ne keressek mást, mint a mélyen önmagamban lakó igazságot. Soha nem volt célom az életem elhibázott eseményeinek, vagy kapcsolatainak megtagadása. Máig jó kapcsolatot ápolok a volt férjemmel, sőt a válásunk óta eltelt 10 évben továbbra is együtt igazgatjuk közös válalkozásunkat. Hogy idáig eljuthassak meg kellett tanulnom az érzéseimet és érzelmeimet elfogadni és megismerni a működésemet. Ma már tudom, hogy a fájdalom, a düh, a szomorúság, bár kellemetlen érzések és bizony félelmetes elfogadni és megélni azokat, de egyben lehetőség is, hogy életünk nem működő részeiből kiegyensúlyozottan és szabadon tudjunk továbblépni. Mára az út, amit bejártam és a rengeteg megtapasztalt helyzet tudássá érlelődött bennem. Hitelesen tudok dolgozni az érzéseimmel és ebben másokat segíteni. Először önmagam életét tettem rendbe, majd módszeremmel segítettem a családtagjaimat és barátaimat is, hogy életük hétköznapjait kiegyensúlyozottan élhessék meg. Pár éve pedig már érzelmiintelligencia fejlesztéssel hivatalosan is foglalkozom. Ha megszületett benned a vágy, hogy belekezdj ebbe a munkába, sokat tudok majd segíteni neked. A lelkeddel egyetértésben, a személyiségedet is kézen fogva, egy darabig együtt megyünk majd az úton.
2Kollár Erika
A testtudatosságot és a rendszeres mozgást az önismereti út kihagyhatatlan részének tartom. Testmozgás nélkül számomra nem elképzelhető egy egészséges élet. Jógaoktatóként a preventív mozgásformákat részesítem előnyben, amivel tudom, hogy nem árthatok se a testemnek, se a szervezetemnek. A jógában azt szeretem, hogy mindig tudom a gyakorlást ahhoz alakítani, amire a testemnek és a lelkemnek épp szüksége van. Segít abban, hogy fókuszált maradjak és erőt ad a mindennapokhoz. Ha szeretnéd fejleszteni a testtudatosságodat, a jógát szívből ajánlom. Többféle irányzata is van, így biztos, hogy sikerül megtalálnod azt, ami hozzád a leginkább passzol.
2Elvesztettem az érdeklődésemet a külvilág felé. Miután felfedeztem mindent, ami érdekelt, ami vonzott, a motiválatlanság és a közömbösség lett úrrá rajtam. Elfáradtam, kiégtem. Míg korábban mindig volt ötletem arról, hogy mi lesz a következő lépés, addig az utóbbi időben már fogalmam sincs. Csak történik velem az élet. De nem úgy, mint a mintáim korában, amikor nem tudtam, mire kellene nemet vagy igent mondanom. Most már pontosan érzem, ha valami nagyon nem és egy belső hang szokott spontánul jelezni, hogy na ez a valami viszont most igen! Hogy miért, nem tudom.. csak figyelem ezt a hangot. Az élményem, hogy régen tudtam. Most meg intuitív érzem. Nincs belülről fakadó motivációm, vagy kívülről jövő erős vonzás. Mégis valamiért érzem, hogy merre kell, merre kellene mennem és próbálok ennek megfelelően cselekedni. Ami sokszor nehéz, mert egyrészt nem szól a lépés mellett egyetlen okos, meggyőző érv sem, másrészt, mi értelme? Mégis, utólag mindig kiderül, hogy a hang igaz volt, a lépés pedig szükséges. Hálás vagyok érte, hogy végre nem nekem kell tudnom, és hogy én nem is tudhatom. A hang nem az enyém, mégis hozzám tartozik, egy vagyok vele.
2Még épp hajszoltam a vágyaimat, tele voltam tervekkel, elképzelésekkel, amikor a Covid megérkezett az életembe és borított mindent. Sokáig voltam dühös, csalódott és szomorú, amiért nem haladhatok úgy a dolgaimmal, ahogy szerettem volna. Nagy társasági életet éltem korábban és hirtelen ott találtam magam a magányomban, elképzelések nélkül, hogy most akkor hogyan is legyen tovább? Reménykedtem, hogy hamar visszatér az élet a normális kerékvágásba, de mikor kiderült, hogy ez nem így lesz, kénytelen voltam áthelyezni a fókuszt a kintről a bentre. Bár korábban is foglalkoztam már önismerettel, ez az időszak végül nagyon jól jött nekem ahhoz, hogy kiderülhessen számomra, mi is az, ami igazán fontos az életemben és mi az, amire már nincs szükségem. Mi az, amiben változtatnom vagy változnom kell, és mi az, amit már rég el kellett volna engednem vagy mi az, amibe végre bele kellene már kezdenem. Míg korábban úgy éreztem, szükségem van a zajra, ebben az időszakban a csend vált a legjobb barátommá. Segített abban, hogy a lényeget meglássam a káoszban és a fókuszt áttegyem a kintről a bentre. Mi van a lelkem legmélyén? Ki vagyok én valójában? Hogyan tudom magam a legjobban megismerni? Ki a kérdező és ki a megfigyelő? Ismét rengeteg kérdés merült fel bennem, pont mint a minták válsága idején. Csak immár a kérdésekre a választ nem a külvilágban kerestem. Az lett az élményem, hogy a válaszok már rég bennünk vannak, mindig is bennünk voltak, csak engednem kell, hogy meghalljam őket. Ez segített végül nekem abban, hogy a minden és bármi lehetősége valamivé formálódjon. Már nem vágyom mindenre és bármire, csak pont arra, amire adott pillanatban épp szükségem van.
2