Tapasztalatok

Kardos Tímea

Igyekszem minden nap gyakorolni. Karma-Dharma. Rendszeresen járok tanításokra, elvonulásokra. Mantrázás. TM. Nepál.

Kardos Tímea

Több mint 10 éve járom a saját önismereti utamat. Ez alatt egyes technikákat is elsajátítottam. Szeretettel várlak egy nyugodt, biztonságos térben, ahol találkozhatsz az AuraSoma-val, Bach virág esszenciákkal, vagy elmerülhetsz egy lágy metamorf érintésben.

Kardos Tímea

13,5 év közigazgatás. Ebből 8 év vezetői pozícióban. Érteni fogom a speciális munkahelyi problémáid. Szívesen segítek a tapasztalataimmal.

Eddig kereskedelemben ès vendèglàtásban dolgoztam többnyire. Azonban az èvek ès a rengeteg vàltozàs màr nem teszi lehetővè, hogy ugyanazt csinàljam mint eddig. Egyrèszt kinőttem a szerepet, nem hiteles màr nekem, ìgy èn sem tudok az lenni màsok szàmàra, legalàbb is ugyanott, ugyanabban már nem megy. Mèg nem èrzem azt teljes egèszében, hogy mi lesz az utam a tovàbbiakban.

Eddigi életemben mindig időszakaim voltak. Règòta mozgom ugyanabban a közegben, ragaszkodtam nagyon a règi kis megszokott vilàgomhoz, ùgy mint emberek, helyek, pedig tudom, hogy màr règ nem tùl jò ez sem. Ebben a közegben àltalàban ha szèt is hullanak a dolgok, vissza tudom magamat rendezni valahogy, biztonsàgot ad. Ugyanakkor pontosan ez a közeg rejti a mèllysègeket is. Ha magamba rendet tudok rakni, akkor idővel a környezetemben is rend alakul. Jelenleg ùgy èrzem, hogy vàltozàsra van szüksègem, akàr a munka, akàr a magànélet területèn, mert ìgy csak mindig ugyanazt csinàlom, de szenvedek tőle. Egyèbkènt nem vagyok màniàkus rendrakò vagy tisztasàg màniàs ami a háztartàst illeti, képtelen vagyok rendszerezni, ès a kerti munkàkkal is mindig elmaradok. Sosincs rendben minden. Ès amùgy nem is szeretem a patika rendet, mert feszèlyez. Nem szeretek szigorù szabàlyok mentèn haladni, de azt sem szeretem ha valaki tùlzottan arra sarkal, hogy lazuljak be ès csinàljak valami hülyesèget.

Kisgyermek koromtòl kezdve tudtam, hogy a politika a felnőttek vilàga, gyermekkènt nem igazán foglalkoztam vele. Kb. 17 èvesen érintett előszőr, akkor ugyanis màr jobban bele kezdtek vonni, vagyis kezdtem èrteni ami a felnőtt identitàs felè valò törekedèsemet is jelentette. Nem szerettem benne sosem elmélyülni, sőt szerettem kimaradni belőle, mert olykor agressziòt váltott ki akkoriban is az emberekből. Tudomást vettem a lètezèsèről, a kikerülhetetlensègéről, de nem volt az asztalom, mindamellett, hogy azért nagyjábòl ismertem a vilàgban törtènt esemènyeket, vagy a magyar törtènèseket. Ekkor javarészt csak a tv-ből informàlòdtunk. Időközben megjelentek a social media különböző felületei, ahol egy idő utàn egyre több politikai töltetű cikk, reagàlàs volt. Mivel általàban mindig dolgoztam valahol, ez észrevètlen egyre inkàbb bekùszott a hètköznapokba is, volt hogy politikai esetleges hovatartozàs miatt kaptam egyre több negatìv megìtèlést. Egyre kevesebbszer mertem a social media felületeken megnyilvànulni, mert màr màsnap ennek fejèben "elszàmoltattak" bàrmi is volt az. Apai oldalon erős magyarsàgot örököltem, az anyai oldalon nyugatit, nèmetajkùt. Ennek alapjaival tudtam mindig is mozogni az èletben. Meglàtàsom szerint a nyugat mindig az ùj, modernizált èletvitelt, a fejlődèst szorgalmazta, a magyar pedig egy lassabban folyò, àm tiszta és biztonsàgos èletvitelt szimbolizàlt, abszolùt deformitàsokkal egy fordìtott vilàgban, ahol sosem baj ha nem vagy tökèletes, sőt kötelessèged hogy ne legyèl az. Az utòbbi 10-15 èvben ùgy èreztem, hogy a nyugati szemlèlet egy nem tùl egèszsèges szint fele indul. Engem mindig feszèlyezett ha nem tudtam lèpèst tartani az aktuàlissal, ezèrt ez a gyermekvàllaláskor felerősödött bennem, ami rakètagyorsasàggal indított be. Emiatt kezdünk sokan èbredezni, különösen az a korosztàly, akik mèg a social media előtti idökben nevelkedtek ès azòta gyermeket is vàllaltak. Bár általàban nagy bennem az elfogadàs màsok fele, a gyermekvàllalàs ès a "szobaszelfik vilàga" ràkényszerített, ràèbresztett arra, hogy valahogy ez nem az èn vilàgom... Azt hiszem jelenleg a politika is tükrözi ezt a világi egyenlőtlensèget. A nyugatihoz mindig csak valahogy pròbàltam idomulni, a magyarban pedig bìzni.

Nekem gyakorlatilag a mùltam a jelenem is, és bizonyos mèrtèkig a jövőm is, mivel ott èlek, ahol felnőttem. Azokkal az emberekkel találkozom nap mint nap, akikkel évekkel ezelőtt is, ők mindig emlèkeztetnek arra, hogy ki vagyok. Ez nèha borzalmas érzès, és van olyan is amikor örömteli. Az elmùlt èvekben egyre többszőr èreztem azt, hogy szeretnèk màshovà költözni, vagy màs embereket megismerni, màst csinàlni mint eddig.

Eddigi tapasztalataim alapjàn ritkàn van az, hogy munka ès magànélet nagyjàbòl egyensùlyban tud lenni egymàs mellett. Persze vannak ilyen időszakok is.

Bizonyos mértékig hasznos lehet ès gyògyìtò hatàsa van. Bizonyos mèrték felett szerintem sok. Viszont segít visszaszerezni az elvesztett hitet.

Szerintem van egy jò hangulata, de van amikor tùl sok. Az utòbbi időben sajnos az utòbbi jellemzőbb lett szerintem.