Humania lényege az a megfigyelésünk, hogy tapasztalatok őszinte megosztása által automatikusan vagyunk idegenek számára is hitelesek. Nézz szét – és kapcsolódj azzal, akinek a megosztása megérint!
Eddigi tapasztalataim alapjàn ritkàn van az, hogy munka ès magànélet nagyjàbòl egyensùlyban tud lenni egymàs mellett. Persze vannak ilyen időszakok is.
Bizonyos mértékig hasznos lehet ès gyògyìtò hatàsa van. Bizonyos mèrték felett szerintem sok. Viszont segít visszaszerezni az elvesztett hitet.
Szerintem van egy jò hangulata, de van amikor tùl sok. Az utòbbi időben sajnos az utòbbi jellemzőbb lett szerintem.
Èletemben egyszer voltam egyèni vàllalkozò. 22 èvesen és csalàdostul. Nem csináltam jòl, sok adòsàgom lett. Később apránkènt megfizettem, de volt egy láthatatlan àra is sajnos. Utòlag sokmindent megbàntam, sokmindent màskèpp csináltam volna, bàr utòlag azt is làtom, hogy akkor ès ott sehogy màsként nem tudtam.
Az elmùlt években ahogy a social media jobban elterjedt, egyre többszőr instant kapjuk azt a rengeteg képet, ami azt sugallja, hogy élj! Ès te eközben ülsz, a kis szürke èletedben és nyomkodod a telefont. Màr reggel azzal kelsz. Tele van minden idèzettel, motivàciòval, pszihològiàval, tanàcsokkal. Nem győzzük kapkodni a fejünket, mennyi mindent nem èltünk meg, mennyi szerepet nem töltöttünk be... Mennyire nem élünk...Pedig de jò lenne ezt is, azt is... Amikor ebből egyszer besokalltam, akkor leültem festeni. Pròbáltam megtalàlni, hogy ki is voltam azelőtt, mielőtt a vilàg pròbàlta elhitetni velem, mennyi minden nem vagyok. Èlvezettel festettem, alkottam. Énekelni is szeretek, de ezek mind itthoni hobbyk. Sokmindenhez kell anyagi tőke, ami valahogy nekem sosem volt...Sőt gyakran a mìnuszbòl pròbàltam nullàra jutni, onnan egy kicsit volt csak "fènyűzőbb" a helyzet... Ìgy nehezen jutottam el màs helyekre, ritkàn valòsìtottam meg nagy vàgyakat. Olyan nagyok nem is voltak. Azèrt hiszek abban hogy mindig màs célok megvalòsìtàsa egyben a vàgyak megèlèse. Abban is hiszek, hogy a jövő kulcsa az egyszerűsìtèsben lesz.
Nincs tapasztalatom benne, de lelki szinten nàlam is előfordult hogy megjelent az igèny bennem egy màsik kapcsolatra, viszont nem mentem, maradtam. Kèsőbb ott maradt a mi lett volna ha èrzès... Az alap pàrkapcsolatban maradàs viszont nem vàltozott, sőt egyre termèszetesebbè vált hogy sziklaszilárdan itt vagyok. Volt ez fordìtva is, azaz engem is le akartak cserélni màr. Nem kellemes, amikor szembesülsz vele, hogy le akarnak cserèlni, hiszen az egy hatalmas nem vagyok elèg, nem vagyok elèg jò èrzèst szinkronizàl. Szerintem sok meg nem hallott segèlykèrès ès sok együtt nem èrtès utàn jön el egy pàrkapcsolatban, hogy megjelenhet az igèny egy harmadik szemèlyre. Àltalàban a mòkuskerekezès, az elcsùszò vagy megszűnő kommunikàciò ès a tùl sok baràti kapcsolòdàs vagy èpp a magàny, ès az egyèni cèlok megvalòsìtàsa elèg sok esetben eredmènyez tàvolsàgot két ember között. Először szerintem mindig egy lelki igény jelenik meg, inkàbb a vàltozàsra. Kèrdès, hogy ha valami ennyire nem működik, akkor èrdemes-e kettős èletet èlni, vagy jobb inkàbb ùj fejezetet nyitni...Előbb utòbb ìgy is- ùgy is az a vège. Ìgy vagy ùgy. Ezèrt sem hiszek abban, hogy erre szüksèg van, nem is tudnék egyszerre két fèrfit megèrinteni, nem menne, ezt elvárom a màsik fèltől is, higièniai okokbòl is ès egyébként is. Van akiknek ez könnyebben megy vagy működik, nem ìtèlem meg emiatt, de nekem nem menne.
6 èvvel ezelőtt amikor a kisfiam megfogant, mèg egyáltalán nem tudtam, hogy milyen anya leszek, egyàltalàn kèpes leszek-e jòl csinàlni. Ekkor mèg nem tudtam, hogy ezt nem csinálni kell, hanem èrezni. Nagyon összetett szerepnek tartom ès rà kellett jönnöm hogy az egyetlen kulcsa a megengedés. Persze azèrt az èsszerű fegyelmezés sem árt. Utòlag visszatekintve ezekre az èvekre, sajnos van amit nem tudunk kikerülni, a sok betegsèg, a beilleszkedès, a dolgok megtanulàsa. Ùgy érzem mostanra kezdem èlvezni ezt a szerepet. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ès nem lesznek nehèzsègeink, de mostanra kezdünk összekovàcsolòdni igazàn. A legboldogabb, ès legcsodàlatosabb pillanat volt, amikor először a kezembe tartottam.
Viszonylag kèsőn vàllaltam gyermeket, aminek több oka volt. Èletemben egyszer voltam szerelmes, ès sokàig nem akartam tudomàsul venni azt az elutasìtàs utàn, hogy nem voltam elég fontos. Rettenetesen sokàig szìneztem a törtènetet, időközben sajnos anyagi problèmáim is akadtak, folyamatosan hullàmzò volt az èletem ezen a területen is, a környezetem csak azt látta hogy vidàman küszködöm. Volt ebben egy szomorù vidàmsàg. A sìrva vìgad a magyar érzèse... Az egèszsègi àllapotom sajnos nem volt sosem toppon ès a párkapcsolatom sem volt sajnos az a kapcsolat, ahol èrzelmi biztonsàgot éltem meg. Mindezekkel dacolva 33 èvesen anya lettem, mert nagyon szerettem volna az lenni. Ès a mai napig èletem legszebb ès legjobb döntésènek èrzem. A terhessèg utàn, ami majd 40 kg sùlytöbblettel zàrult egy autoimmun vàlasz miatt, nagyon sokat küzdöttem az egészsègügyi kihívàsokkal. Időközben fejlesztèsre jàrtunk, ami akkor nagyon kellett. Szerencsère segìtett ès idejèben beindult az a fejlődès, ami elmaradt volna egyèbkènt.
Elkötelezettsèg. Szàmomra ez a szò maga a görcs, benne is van magàban a szòban az, hogy kötèl. Nem igazàn szeretem ezt a szòhasznàlatot. Azonban vannak időszakok az èletben, amikor igen is kell hogy elkötelezett legyèl valaki vagy valami mellett. Mert az az èlethelyzet èppen azt kìvànja.
Általàban nàlam a munkahelyeken másfèl-két év utàn mindig elkezdődött egyfajta unalom, lelkesedés alàbbhagyàsa időszak. Ezzel egyenesen arànyosan pontosan ezt is jelezte vissza a környezetem, sokszor nyomasztò szintre lèpett ez a kölcsönössèg. Àltalàban sokàig kerestem a pozitìv impulzusokat, amik kilendìtenek abbòl, hogy nem is olyan rossz amiben vagyok èppen, ès mindig valahogyan pròbàltam motivàlni magam. Mivel gyerekkènt àltalàban szerettem csendesen ellenni, ezt a felnőttè vàlàs éveiben is pròbàltam hasznosìtani a festéssel. Ezzel pròbàltam egyensùlyozni a hétköznapok fàrasztò èrzèseit. A kiègès azonban hasznos is lehet egy ember szàmàra, ugyanis meggyőződèsem hogy ma màr ha valami annyira le tud hùzni, hogy görcsösen elkezdd hajkuràszni, hogy mivel tudod egyensùlyba rakni magadat, akkor nem jò helyen vagy ès nem azt csinàlod ami leköti a figyelmedet esetleg nem a megfelelő emberekkel vetted magad körül. Abban hiszek ugyanis hogy a könnyedsèg a valòdi teremtő erő.