Megosztások

Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács

Harcosbol -> Nagy-Anyaba A harcos mukodes alapjat a „nagy a baj, meg kell oldanom”-életérzés, és az ezt megerősítő „akiben bíztam, csalódást okozott”- élménye adta. Ezekkel a megélésekkel egészen fiatalon találkoztam, és minthogy minden gyermek szükségszerűen nárcisztikus világfelfogású, ezért mindkét tapasztalás tudattalanul abba az irányba mozdított, hogy én lehetek a kulcsa a megoldásnak és velem lehet a baj, hogy ezek és így esnek meg velem. Történhetett pedig ez azért, mert fogantatásomkor Édesanyám és Édesapám szerelmi, szerető kapcsolata sajnos végleg megromlott, utóbbi családunkon is egyre inkább kívül került érzelmileg, és megítélésem szerint tőlem személyesen is elhidegült. Születésemtől kezdve pedig egy nem jól működő rendszer részese lettem, amelynek tagjai fájdalma engem ért el a leginkább, egyszersmind én lettem a rendszer diszfunkcionális működésének indexjelensége is. Nem vagyok idős, és biológiailag sem tartott annak eddig egyik orvos sem, aki látott, ráadásul elég későn mentem is férjhez. De a negyedik ikszet elhagyva, a gyermekáldásra évek óta sikertelenül várva és az örökbefogadó szülővé válás lépcsőfokait bejárva arra éreztem, éreztünk a férjemmel vezetést, hogy a végére járjunk, mi is történik kettőnk közt. Három hónapig vizsgáltak minket, amelynek a végén az derült ki, hogy az immunrendszerem három szinten is tiltakozik a férjem bármilyen sejtje, és a kettőnkből létrejöhető új élet ellen. A nőgyógyásszal való beszélgetés után majd egy napig csak néztem magam elé lélekben. Isten viszont olyan kegyelmes volt, hogy szép fokozatosan, tavasztól kezdve készített álmokon, víziókon keresztül meglátnom a valóságot. Ezért is az első dolgom az volt, hogy felhívtam a lelki gondozóm, hogy mi most a teendő. Ebben a beszélgetésben pedig megerősítést nyert az a két tételmondat, amivel az önfeltáró írást kezdtem, és aminek gyerekkorom a lenyomatát alacsony önbizalom, fokozott elutasítottság-érzés és szuicid gondolatok, esetenként önbántalmazás formájában őrizte. Valahol mindig is tudatában voltam, de a lelki gondozó szerető értékelése szerint 2013-as együttműködésünk óta most, hogy hajlandó lettem meghalni önmagamnak a szülővé válás érdekében, jött el az ideje, hogy megküzdjek vele. Tavaly oktoberben elveszitettuk az otodik magatunk, akirol akkor meg nem tudtuk, hogy az otodik volt, es akinek meg igy is a leghosszabb ido jutott foldi palyafutasaban. Ez kapcsolati problemakra is ravilagitott, de arrol masik tapasztalatkartyaban meselek. Minden esetre ez adta meg az arcetipus-valtas zaro akkordjat, amikor a hirtelen ot rank szakado gyermekvesztes terhe alatt, es hozza adodott egyeb gyaszok es vesztesegek miatt nem tudtam visszafordithatatlan valtozasok nelkul folytatni azt, aki vagyok.

Pasiák Andrea

Hányszor hallottam: te szerencsés vagy, hisz neked ott vannak a gyerekek, mind a hárman. Így nem tudod, milyen a magány, milyen az egyedüllét. Pedig hogy is van ez? Persze, ott vannak/ ott voltak. De kivel tudtam megbeszélni a gondokat? Az anyagi nehézségeket? Az egészségügyi helyzetet? A munkahelyi kihívásokat? Egyedüli családfenntartóként folyamatosan megoldásokon gondolkoztam. Ott voltak, de valójában egyedül kellett ugyanúgy talpon maradni, erősnek maradni, stabilnak maradni, nevelni, irányt mutatni, jelen lenni, figyelmet adni mindegyiknek, rohanni a szülőikre, megtalálni a helyesnek vélt pályát mindegyiknek. Nem beszélve a kamaszkori, kis felnőttkori támogatást, miközben megéled: már nem te, mint anya vagy a legfontosabb az életükben. És sorolhatnám. Sokat gondolkoztam ezen: ez szerencse lenne? Könnyű nekem? Vagy épp baromi nehéz? Szerintem nincs jó válasz. Nekem ez az út jutott, mert ezt választottam. Semmi pénzért nem változtatnék rajta. Igen, szerencsés vagyok. Mert döntöttem.

Emma Kelemen

Sziasztok! Elmesélem a saját tapasztalatom! Többszöri telefonos beszélgetések során, tökéletes egyetértés, közös nézőpontok, hasonló értékek találkoztak. Személyes találkozás kicsit nehézkesen, de összejött! Mindenki azt hozta amit az eddig beszélgetésünk tükrözött. 2 órás séta közben folyamatos vidám beszélgetést követően elváltunk. Én nőként (mint eddig is) megvártam a férfi jelentkezésését. Itt a reagálás a következő volt.... kedves, mosolygós, csinos vagyok ami tetszik, de úgy érzi anyagiakban nem egyezünk (valóban én egy nagyobb értékű autóval érkeztem). Előtte pont olyan értékekről beszélgettünk amit nem az anyagi dolgok határoznak meg. Válaszként megírtam, hogy ami számít nem vehető meg pénzzel és egy autó (ami ráadásul céges) ma van, holnap lehet már nincs. Erre nem kaptam semmilyen választ! A mai kapcsolódást - melyben mindenki elméletileg emiatt van fent a társkeresőn - akkor hogyan lehet kivitelezni? Ha elhanyagolt, ápolatlan, szegény.....akkor azért nem kell, ha ápolt, intelligens az sok....... Mi számít? Mi fontos? Mi az ami vonzó? Mitől lehet őszintén kapcsolódni? Én úgy érzem feladtam, belefáradtam! Köszönöm, hogy elolvastad! Emma

Zsolt Horváth

Aki dönt az látszódik! Hosszú évek tapasztalatai alapján, mélységek és magasságokat megélve mondom mindezt .Sokáig cipeltem a " családi puttonyt " és benne minden felvett, fel nem dolgozott traumát, ami egy idő után rámnehezedett és meg kellett tapasztalnom a fájdalmat ,nem volt többet kifogás, szembe kellett néznem a tényekkel, hogy egyedül képtelen vagyok az életvezetésemre . Hosszú évek önismereti munkájával/ ami úgy hiszem életem végéig tart majd/ a folyamatok lassú áramlásában, figyelésében, tapasztalásában éreztem saját bőrömön a változást. Rengeteg történést tudnék most írni magamról, a mikrokörnyezetemről ,új kapcsolódásaimról ,de most inkább csendben megállok és kíváncsian figyelek minden új kapcsolódásra, észrevételre ,ami itt ebben az új közösségben várhat rám. Nyitott vagyok, lelkes kíváncsi és alázatos .

Andrea

Szia Zoli! Tutira van olyan nő létezik akivel ugyan az a rezonancia, nincsenek elvárások.. játszmázások. Élni és élni hagyni! Pont ez a legnehezebb olyan mintha egy tűt keresnék egy szénakazalban de tudom, hogy nem lehetetlen. Talán ott kell keresni ahol azonos érdeklődésű emberek mozognak.. persze mondom Én aki szintén egyedülálló😁.

Erika

A nárcisztikus férfiakkal szembeni vakságom nagyon sok fájdalmat, csalódást, bonyodalmat okozott. De több évi munka után eljutottam oda végre, hogy most már könnyen felismerem a jelenséget, és megvannak már az önvédő stratégiáim is. Nem szeretek senkit megbélyegezni, tudom, hogy a nárciszmus spektrumon sok minden előfordulhat, és egy kis adag mindenkiben kell is legyen az önérvényesítéshez. És persze azt is tudom, h.nem véletlenül és miért ilyen ffiak találtak eddig rám... Jól ki tudtam szolgálni őket egy ideig. De végre vége🙏

Erika

Több pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...

Ildikó Cseke

Az elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.

Sándor Attila

Szia Tamás! Megnéztem, érdekes az áthallás. Játéknak sem rossz! Sok dologgal egyet is értek. Hamarosan megnézem. II. részt is. Kíváncsi vagyok. Köszönöm! Üdv A