Megosztásaid

Andrea Nemedi

12 év után láttam be, hogy nem leszek bölcsészprofesszor, mert nem megy az írás. Az egyetemi karriert otthagyva software fejlesztő multihoz szegődtem műszaki szakszövegírónak, és cégen belül többször váltva megvalósítottam minden karrier vágyamat. Voltam scrum master és engineering manager, soft skill trainer és career coach. Most egy felsővezető üzleti asszisztense és kabinetfőnöke vagyok, és mellette visszamentem a bölcsész karra irodalomból doktorálni. Ha váltanál, de nem tudod merre, szívesen megosztom a tapasztalataimat.

Alexandra Kerti

Ha elválnak útjaink, korrekt módon történjen. A harcban csak vesztesek vannak. 27 együtt töltött év és 2gyermek sem tudott összetartani bennünket. Igen a minták szerinti élet válságot hozott. Éveken keresztül próbáltam kifejezni az igényeim a párkapcsolatunk irányába, mégis boldogtalanság lett a vége. Szinte forgatókönyv, hogy nem a megoldás keresése férj-feleség között, hanem egyik fél máshol próbálja megoldani a helyzetet. A többszörös hűtlenség oda vezetett, hogy egyszercsak elég lett. Fájdalom, becsapottság érzés, csalódás, "nem vagyok elég jó" érzéssel távoztam a házasságból.

Alexandra Kerti

Nyílt, őszinte kommunikáció a kapcsolatok alapja. Igényeink kifejezése, egymás megértése fontos. Válás után jött a bizalom vesztett állapot. Félelmeim és az érzelmi állapotom azt eredményezték az ismerkedések kapcsán, hogy vagy én vagy a partner félt kapcsolódni, szintet lépni a kapcsolódásban. Szinte ismétlődtek a történetek. Mindeközben önismereti munkám rendszeressé vált. Alapvetően jól éreztem magam egészen addig amíg a szintlépés ideje el nem jött. Úgy éreztem bátran mutatom önmagam....közben pedig azt a választ kaptam elérhetetlen vagyok.

Danók Dániel

Hiszek a zöldben! Hiszek a természetben! Hiszek a két kézzel építésben! Hiszek a teremtésben és a teremtő erőben. Hiszek abban, hogy a modern technológiai vívmányokkal, eljárásokkal olyan harmonikus együttélést tudunk teremteni a természettel, amelyet meg nem hódított a föld! Ehhez alázat kell! A szükséges, kényelmes és fenntartható létmód felismerése és megtapasztalása. A kizsákmányolás kétoldalú. Mert akitől elveszek és nem adok semmit, attól idővel a semmit sem tudom elvenni. Két kézzel, pici lépésekben teremtek. Szinte észrevétlen, de maradandó. Egy javított polc, szék, egy lefestett fal, egy megépítettem fészer. Csavarok, föld, gipsz, cement, vas. Ezek a földből vannak. És szeretném a felhasznált anyagokért cserébe segíteni lélegezni, inni, enni és létezni. Ehhez keresem a formát, ahogyan ezt csinálhatom. Keresem és próbálkozom. Csinálom. Ami csak elképzelhető nekem, úgy próbálom. De nem működőképes. Nem tiszta eléggé, nem látható…

Julianna Mácsai

Tapasztalatom a társkeresés világában...sokáig voltam bizakodó, hittem abban, hogy valahol él az a bizonyos Férfi, akit nekem szántak. Tavaly, 2025-ben, sajnos sok negatív élmény ért a találkozások kapcsán. Az utolsó, aki ráadásul spirituális beállítottságú férfi volt, olyan szinten elbizonytalanított a hitemben, hogy fél éve feladtam a társkeresést. Most, az Újév elején, szembejött velem a Humania és kíváncsi természetem lévén, úgy döntöttem, ezennel itt próbálkozom mégegyszer. Kalandra fel!

Ivánkovits Noémi

Neveltetésemből adódóan fiatalabb koromban nekem sem jött ki a matek. Nem értettem, hogy ha hiszek Istenben, az angyalokban, akkor hogyan hihetek egyúttal a földönkívüliekben is. Vagy a másik, hogy hogyan lehetek jó hívő, jó katolikus, ha egyúttal hiszek a lélekvándorlásban. Hisz e kettő látszólag ellentmond egymásnak. Én falun nőttem fel, kisiskolás koromban a falu templomának egyik kis helyiségébe jártunk hittanra egy héten egyszer, délutánonként. Volt, hogy suli után kellett mennünk, de előfordult, hogy késő délután mentünk csak vissza. A templomunk egy kisebb domb tetején állt, mellette balra és jobbra egy-egy kápolnával. Szerettem ezt e helyet. Szerettem a tömjén illatát. A hittanra szerettünk korábban érkezni, fogócskáztunk, meg rohangáltunk le a dombról, fel a dombra, figyelve, hogy mikor indul a pap a szemben lévő parókiáról. Ha megláttuk, rohantunk be a templomkertbe, tolongva a templom oldalsó bejáratánál. A papunk egy idősebb, szigorú plébános volt, gyakran a szemüvege fölött méregetett bennünket. Ha beszélgettünk a hittanóra alatt, gyakran megállt az olvasásban, az éppen rosszalkodó gyerkőcre vetve éles tekintetét. Rögtön tudta mindenki, hogy hányadán áll. Nagyon régen történt, mégis tisztán emlékszem egy esetre, ami az egyik hittanórán történt. Már egy ideje nyomasztott egy dolog, és egy belső hang azt mondta, hogy beszéljem meg a pappal. Kicsi voltam még, de emlékszem mennyire dobogott a szívem, mikor összeszedtem minden bátorságomat, és a hittanóra után a paphoz léptem. Az a baj, hogy a plébános reakciója olyan mély elnyomást eredményezett nálam, hogy nem emlékszem már pontosan, hogy mit mondtam, de valami olyasmit, hogy egy hang szól hozzám, mire ő is mondott valamit, de nem emlékszem, hogy mit, de tudom, hogy megdorgált és nem hitt nekem. Ne feledjétek, gyerek voltam még, és amúgy sem értettem semmit az egészből, és ekkor egy ember, akihez bizalommal fordultam, elutasított, úgy, hogy 40 évvel később még most is belehasad a szívem. Durva, mert nem is erről akaratam írni, hanem Kata és István posztjához kapcsolódóan Jézusról, ahogy én kapcsolódóm hozzá, mégis ez jött. Na mindegy 😊. Jézusról igazából csak annyit, hogy én nagyon sokat köszönhetek neki. Azt hiszem tanít engem, a tanításait pedig itt a fizikaiban kell alkalmaznom. Van, hogy álmodom is Vele. Ezek mindig klassz álmok. Hát azt hiszem mára ennyi. Köszönöm, ha elolvasod. Ja és még annyi, hogy én úgy gondolom, minden út jó út, ha az EGY-hez vezet. És minden út jó, ha nem megoszt, hanem EGYSÉGbe rendez.

Ivánkovits Noémi

Társkeresővel én magam is próbálkoztam pár évvel ezelőtt, és azt kell mondjam, elég vegyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Nekem is eléggé komfortzónán kívüli dolog volt ez az egész. Utólag persze valahogy sorsszerűnek tűnik minden, de a mai fejemmel nem biztos, hogy újra belevágnék. Vagy ha bele is vágnék, egy csomó mindent másként csinálnék. Amúgy nem bántam meg, hogy regisztráltam, csak szerintem én akkor nem álltam készen egy kapcsolatra. Semmilyen tekintetben. Amit még hozzáfűznék, az az, hogy ha belevágsz, tedd önszántadból, és ne a hozzátartozóid biztatására. Ha mégis úgy döntesz, hogy megpróbálod, a legjobb, ha egy jópofa kalandnak fogod fel, és nem veszed túl komolyan. Legalábbis az elején. Aztán meg ki tudja mi jöhet ki belőle. Egy esélyt megér(het). Én drukkolok! 😊