Tapasztalatok

Horváth László

Szinte vártam, milyen lesz együtt megöregedni, hogy láthassam, ahogy szarkalábak gyűlnek a szeme köré. Majd 17 év után elváltunk. Ennek már 11 éve, ismerkedtem azóta mindenféle platformon, amin lehetséges. Tapasztalat sok, az új szerelem még várat magára :).

Hogyan vállaljam fel magam? Talán ez valakinek könnyű , de nekem nem. Ez az aminek a küszöbén állok. Mikor elkezd az ember magához térni , belát azok mögé a szerepek mögé amivel védte magát , ami behatárolta és meghatározta őt és skatulyákba dugta , akkor a szerepek által megálmodott világban találja magát. Már érzi , hogy ez nem igazán az ő valósága. Küzd ellene , próbálja megoldani , kompromisszumokat köt , keresi a kiutat az őrlődésből hogy ő maga és a külső valósága között egy áthatolhatatlan szakadék van. A régi világában élő emberek nem érthetik meg , de az új világa szerinti emberek nincsenek jelen.A régi világát hiány , félelem és kontroll uralja , míg ő már érzi hogy könnyedebb és lazább életnek kellene tükröződni már. Egyedül és láthatatlanul éltem.A saját valóságom börtönében , mert én tettem azzá. Egy rab vagyok , aki holnap szabadul. Azért , mert megértettem hogy szabad vagyok és független.De nem csak megértettem , hanem aszerint kezdek élni.Most először. Nem áldozatként többé lehajtott fejjel és behúzott farokkal , nem tartva a hátam hogy üssenek , de nem is az elfojtásból kirobbanó dühvel.Nem menekülve és bújkálva , de nem is alávetve és behódolva. Csak szabadon. Tapasztalatként kellene talán írnom ide , de nem írhatom mert nem az.De ez az amit megélek.Ez ami most van.Ez az ami igaz. Rab vagyok még , mert a börtön körülvesz és egy rab hogyan beszélhet szabadságról?Hogyan vállaljam fel , hogy tudom hogy szabaddá válok most?Ez az amit most tenni akarok.Nem itt ezeket írva, hanem a való életemben.Ez az én valóságom.Valahol a két világ között , a múló-és jövendő valóság között.Akárcsak a születés , az anyaméhből egy új valóságba cseppenés.

Nagyon sokáig abban a hitben éltem , hogy szabad akkor vagyok , ha a helyzet kényelmetlenségéből kilépek.Amikor a helyzet már szorongatóvá vált és a konfliktusokat már nem lehetett kicselezni , akkor léptem.Kiléptem , felmondtam.Ezt pedig szabadságként éltem meg.Mert ha benne maradok abban a helyzetben , ahol magamat fel kell adnom olyan szinten ami már fáj azért hogy ne legyen feszültség , akkor ott áldozatként viselkedem.Ezért nem vártam ezt meg , hanem amikor láttam ennek jeleit és hogy ez közeleg akkor eljöttem onnan. De vajon ez tényleg szabadság? A válasz az , hogy nem.Ez az áldozatiság másik oldala.Mert elmenekültem.Nem vállaltam magam , nem a saját hangommal szóltam , nem a saját lényemmel voltam jelen.Mert nem tudtam megtenni , mert áldozat voltam és nem szabad. Amit most teszek , hogy maradok.A helyzetet nem akadálynak élem , hanem lehetőségnek.Az idióta embereket nem okolom , mert pontosan értem már , hogy ők az én részeimhez rendelődtek , azokhoz a részeimhez , amiknek nem voltam tudatában.Minden tükröződés.Így élem az életem innentől.

Geza Olah

Nekem egy nagy fejezet véget jelenti, kicsit hasonlít mint az Ó és Újszövetség. Az válással sikerűlt rájönnöm azokra a dolgokra amik előtte természetesnek tűntek, hogy mennyire nem is maguktól vannak. Segített rájönnöm, hogy melyeket azok az értékek amelyek igazán fontosak. A kapcsolatban a sok vita miatt menekültem. Eleinte telik, de aztán mind jobban ranehezedik az emberre. A magányban rájöttem hogy mennyire fontos a kapcsolódás, mind lelki és testi. Fontos hogy legyen cél főleg a férfinak különben elkezd sodródni és nehéz kikerülni belőle. A nők esetében egy jo cél ha vannak gyerekek és azokért élni szerintem tud adni elég motivációt, viszont férfiként elég nehéz amikor nincs miért küzdeni, ha már nem érzi hogy szükség van rá nagyon lehangoló érzés. Tapasztalati szinten olyan mint egy gyász, a másik fél megszűnik de nem természetes módon hanem bizonyos döntések végett.

Esztergomi Katalin

Testorientált önismereti terapeutának tanulok. Miközben arról készülök workshop-ot tartani, hogy mit jelez a testünk, amikor stresszelünk, az invitáló videó elkészítésekor egyszer csak felfedezem, hogy bizony, magamra, a saját testem jelzéseire épp úgy érdemes figyelni. Ugyanis, amikor kiderül, hogy ezt a videót mégsem egy hét múlvára kell elkészítenem, hanem még "ma estig", akkor minden megfelelési kényszerem tudattalanul is bekapcsol. A párommal sokszor vitatkozunk azon, hogy egy önismereti szakember mikor sikeres. Szerinte akkor, ha az élete is gondok nélküli. Szerintem meg akkor, ha a felmerülő problémákra megoldandó feladatokként tekint. A tegnapi "jól kell csinálni, mert különben nem vagyok elég jó" érzése több ezer órányi önismereti munka után sem tűnt el. Csak hamarabb észreveszem, hogy már megint meg akarok felelni "valakinek", akit én kreálok a tudatomban. S ezek után épp az a videó megy nagy nézettséggel rólam, amit én alapvetően zagyvának tartok. Ennyit a belső kritikusomról. :-D

Braun Betty

Női felsővezetőként szívesen beszélgetnék olyan nőkkel, férfiakkal, akik értik és megélik a mindennapjaikban a munkából adódó felelősséget, elhivatottságot. Kezdetben többet kellett bizonyítanom a hozzá értésemről, mint egy férfinak, hasonló pozícióban. De mára elértem az elismerést, tiszteletet, az elvégzett munkáim alapján. Hiszem és tapasztalom, hogy az igazi sikert nem egyedül érjük el. Kellenek olyan emberek, akik bizalmat szavaznak nekünk, segítenek. Akik rávezetnek az erősségeinkre, a fejlődésre és változásra szükséges területeinkre. Szívesen megosztom a saját tapasztalataimat, melyekből talán segítséget is meríthetsz.

Braun Betty

Olyan kapcsolódásokat keresek, akikkel megoszthatom a mindennapi gondolataimat a pozitív, Istenbe vetett hit által megélt életemről. Ahol elfogadják, hogy nem a panaszkodás és a rossz keresése, hanem a bizalom és megengedés mentén lehetünk igazán boldogok. Több mélyponton mentem át a fejlődésem során, míg a mai állapothoz elértem. Szívesek megosztom azokat a gondolatokat, amik engem segítettek az utamon.

Braun Betty

21 év házasság után váltam el, 12 éve. Azóta voltak rövidebb párkapcsolataim, de valami mindig hiányzott ezekből. Hol az elköteleződés, hol a bizalom, hol a mély szeretet. Egy párkapcsolatban fontosnak tartom egymás elfogadását. Felnőtt lányaim és egy kisfiú unokám mellett, a munka is fontos része az életemnek. Határozott, független, de szeretettel és szenvedéllyel teli Nő vagyok. A korábbi tapasztalaim alapján, ez sajnos kevés férfinak jön be. Olyan kapcsolatra vágyom, ahol az egymás iránti elköteleződés az elfogadással kezdődik. Ahol egymást megismerve, segítve, megéljük a szerelmet, szeretetet, vonzódást, vágyat.

Braun Betty

Szívesen ismerkednék olyan Férfiakkal, akik felvállva önmagukat, kapcsolódni szeretnének egy pozitív gondolkodású, sikeres nővel. Voltam több társkereső oldalon, ahol sajnos ritkán találkoztam őszinteséggel. Mivel őszinte, nyílt és játszmáktól mentesen szeretem élni az életemet, sok csalódás ért. De hiszem, hogy van olyan Férfi, akinek szintén fontosak azok az értékek, amik nekem.