Inczédy EditA mai tökéletesedj videó totál nekem szólt. Pàrkapcsolatban kaptam meg az igazi leckét. Tudtam hölgy lenni a kapcsolatban, de mindig vissza estem amazonba. “Bàntottam”. Sokszor. Ennek ellenére ő nem tűnt el. Jött. Az odacsapàsaimat màsnap reggel nem sérelmezte, azt èreztem, hogy állja, hogy teret ad a dühömnek. A jó isten kegyelmèből derült ki, hogy van màsik hölgy is. Részéről pedig az, hogy sok volt köztünk a veszekedés. Elmentem az akaratommal a falig, betört a fejem, s most az van, hogy nem àll szàndèkomban eltűnni. Most nem. Mert vonzódom hozzá. Lehetősèget kaptam arra, hogy valóban a szelíd természetem éljem. Szeressem őt valóban. Eddig csak azt hittem, hogy szeretem, de mint kiderült, folyamatos elváràsban voltam. Már màst szeretnék. Az isteni természetet szeretném benne meglátni. A terhet átadtam, most az a feladat, hogy tartsam a teret. Amikor èrzem, hogy jönne fel a sötét, nyakon csípni, s nem engedni neki. Magamat kell korlàtozni, vissza fogni sok esetben. kő kemèny. Liftezek szinte egèsz nap. Felmàszok a lètrán, fényben vagyok, aztàn vissza esek, majd újra. Kapcsolódom az Atyàhoz, akkor béke nyugalom van, tudom, hogy gondomat viseli, aztán meg jön a gondolkozàs, s húz lefele. Èlem, èrzèkelem, ahogy engem lát az atya, s nekem pedig mindenki màst, a férfit is így kell làtnom, hogy igazgyöngy. Így tudom emelni, ezzel a szeretettel. Meg kell előlegeznem azt, hogy ő Fèrfi. S ezt csak a szeretettel tudom megtenni. A nagyszerűségemet kell visszább venni, korlàtozni, no meg az arroganciàmat. Èletemben nem voltam ennyire nehéz korszakban. Születne az új, s kihívàs nem vissza futni a régihez. Az ad könnyebbsèget, hogy tudom, mi a következménye az akaràsnak. Ezt is, mint mindent, csak Istennel együtt lehet megtenni. Vàltakozik bennem a kifelé, befelé figyelés. A személyes tűnik el, ami az összes problémát okozta. Feszülök, tartom, nem engedem be a règit, aztàn àtbillenek a nyugalomba. Kilègzès belégzés….
0
Orsolya KádárRégi vágyam volt, hogy ruhákat tervezzek, varrjak, és eladjam azokat, de eddig csak magamnak varrtam két alkalmi ruhát. Egy szép őszi napon jött velem egy online ruhatervező tanfolyam aminek a végén egy hat ruhából álló kollekciót kell kivitelezni. Nagyon megtetszett az elképzelés és a tanfolyam vezetője is nagyon meggyőző, szipmatikus volt, ám a képzés ára nagyon magas volt. Sokáig gondolkoztam, ismerősöket, szakembereket kérdeztem meg ezzel kapcsolatban és mindenki támogatóan állt az ötlethez. Engem sokáig visszatartott az ár, de az akkori körülmények és a régi vágyam mind arra terelt, hogy végül jelentkeztem a tanfolyamra. Csütörtökön fizettem ki az összeget és az azt követő napokban azon járt az agyam, hogy hogy fogom én azt az összeget belátható időn visszaszerezni. Nem hittem a szememnek, mikor a következő hétfőn az egyik tanítványom édesanyja írt, hogy lenne egy álláslehetőség, ahol növényeket kell gondozni (másodállásban). Ez alapból is hihetetlen volt számomra, hogy még egy hét sem telt el azóta, hogy átutaltam a pénzt a tanfolyamra, az pedig csak hab volt a tortán, hogy növényekkel kell foglalkozni. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a növényeket, nekem is nagyon sok féle van, csak az akkori életkörülményeim miatt nem lehettem közöttük, ami miatt sokszor volt hiányérzetem.. amíg el nem kezdtem járni az irodákba növényeket bérbeadó céghez dolgozni. Sokszor hallottam azt a mondást, hogy indulj el és majd megjelenik az út is. Azt hiszem, hogy ez is valami ilyesmi volt. Csoda
- Orsolya Kádár
Gyerekkorom óta a néptánc az életem szerves része, hét évig voltam hivatásos táncos. A szakmámat egyre inkább megszerettem, de a mérgező környezet elkezdte megkárosítani a tánchoz való viszonyomat, ezért radikális környezetváltásra volt szükségem. Akkor úgy gondoltam, hogy el szeretnék távolodni a tánctól, hogy más területen is tapasztalatot szerezzek, ami a későbbiekben segíthet a karrierváltásban. Nem tudtam elképzelni, hogy az én szakmámmal el tudok-e határolódni teljes mértékben a korábbi környezettől de a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj segítségével sikerült. Kezdetben nem igazán találtam a helyem, majd egyre inkább azt éreztem, hogy azt a kezdeti lelkesedést tapasztalom a helyi gyermekekben, amivel én jártam gyerekként a próbákra. A gyerekek, illetve a megbízóim visszaigazolása is azt mutatta, hogy jó, amit csinálok, habár sok kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban, egyre inkább azt éreztem, hogy az élet mégis errefele terelt. Most vagyok a második programszakasz végén és ismét döntenem kell. Azt érzem, hogy Ezzel a szakmával körbe-körbe futok, az életszínvonalam nem tud fejlődni, közben meg azon stresszelek, hogy merre tudnék elindulni egy ilyen speciális háttérrel. Igaz, hogy van egy Földrajz-Turizmus Mesterfokú diplomám, de sosem dolgoztam a szakmában. Mindezek mellett egy nagyon kreatív, problémamegoldó, logikus gondolkodású, tanulékony, jó kommunikációs készséggel rendelkező embernek tartom magam, de úgy érzem, hogy ez egy átlagos önéletrajz alapú álláskeresés esetében nem biztos, hogy kellőképpen meg tudom mutatni. Egy rossz szokásom pedig ebben az esetben nem segít: nem vagyok az a nyomulós, önmagát magabiztosan reklámozó fajta...
Hajnalka HalászSziasztok! Évek óta gyermekvédelemben dolgozom, de már nagyon fáradok mások problémáiban, ráadásul felelőtlenségeikből fakadó problémáikban jelen lenni. Ettől magasabb, tudatosabb értéket nyújtó feladatra vágyom. A tiszta szívemből jövő szolgálatra vágyom ahol önmagamat adhatom a lelkemből, nem a szakmai nyelvű tudásomat kínálhatom. Masszírozni érintéssel, öszinte odafordulással és a lélektől lélekig kapcsolatban hiszek. Mert én a munkámban is legtöbbször így kapcsolódom a kliensekkel, aki ezt megérzi és be tudja fogadni. Keresem a helyem még ennyi évesen is....Ugy érzem, sosem késő! Ha van ilyesmi tapasztalatotok, örömmel veszem! Köszönöm!
Lívia Solymos54 évesen radikálisan megváltozott az életem. A változtatás tudatos volt, de egy kialakult élethelyzetből adódott. 3 évvel ezelőtt meghalt a férjem, akivel 20 gyönyörű, boldog évet töltöttünk együtt. Mindig is vonzott az anyagi világon túli létezés, divatos szóval élve a spiritualitás, maga a LÉT állapota, amit egy 2014-ben megtanult meditációs technikának köszönhetően nap mint nap tapasztalhatok. Ezt a meditációs technikát most már tanítom, miután fél évet eltöltöttem egy thaiföldi elvonuláson. Elutazásom előtt felszámoltam az addigi életem, a 40 évnyi emléket a szüleim, a férjem és annak családja után, teljesítve minden kötelezettséget, amit még férjem hagyott rám a családjával szemben. Felszámoltam az addigi életteremet, többé-kevésbé a munkámat is befejeztem, felfüggesztettem. A szűkebb családomból egyedül a lányom maradt, aki már a felnőtt boldog életét éli Budapesten. Azt éreztem, hogy szabad vagyok, nem köt semmi. A múlt már nincs, a jövőt pedig nem látom. És akkor teljes fókuszomat arra tudtam helyezni, ami igazán érdekelt: az élet bölcsességének kutatására. Hazaérkezésem után minden megváltozott, most lassú építkezésben vagyok, alakítom ki az új életemet, munkámat, kapcsolatrendszeremet. Nem megy egyik napról a másikra, de határtalan boldogságot ad, hogy megtaláltam az életvezető hivatásomat. Most pedig csendes várakozás van bennem, hogy vajon találok-e olyan társat, aki ezt az utat képes lesz velem együtt járni, vagy akár csak megértő odafordulással elkísérni rajta.
Hajnalka MucsiKöszönöm a válaszodat Olivér. Azt tudnod kell erről a játékról, hogy segítőként valós érzelmi és testi megéléseink vannak, éreztem fájdalmat, nyugalmat, sírtam, teljesen sponrán a szerepben amiben voltam, vagy mondunk ki dolgokat, ezt kívülről én sem gondoltam, amíg nem éltem át, hogy működik. Visszatérve a témához igen, ahogy írtad az intimitást fel kell építeni. Én csak azon gondolkodtam el a megélés folyamán, hogy meg tudnám-e nyitni a szívem, anélkül hogy félnem kellene attól, hogy visszaélnek vele, hogy csak elvenni, vagy "bántani" akarnak, akár érzelmileg is, és hogy a jelenlegi nyugodt kis életemet fel merjem-e kavarni egy ilyen érzelmi cunamival. Az ősbizalom veszett el valahol, amit helyreállítani készülnék, de mivel eddig elkerültek az ilyen pozitív végkifejlettel járó tapasztalások ( magyarul mindig megszívtam, amikor érzelmileg beleengedtem magam bármibe), felmerült bennem, hogy elképzelhető, hogy tudat alatt tartom távol magam a valódi kapcsolódástól és az azt megélni akaró férfiaktól, ergo fel sem ismerem őket, és ezért kerülhetnek a látókörömbe csupán felszínes férfiak, amik még tovább erősítik az eddigi tapasztalatot. Mivel igy meg már nem szeretnék kapcsolódni, marad egyenlőre a jól ismert nyugalom érzelmi viharok nélkül, és igyekszem magamat tölteni, és megtanulni kijönni a jól ismert kerékvágásból. Számomra ez most a feladat.
OlivérSzervusz! Szerintem bizarr ez a játék, amit leírtál. Nem a te hibád, hogy nem "érezted", emberek vagyunk, nem állatok, vagy radarkészülékek, hogy minden ellenkező nemű forma felismerésétől azonnal izgalmat érezzünk. Fordított esetben én se hiszem hogy éreztem volna, és szerintem ez a normális. Pusztán ez alapján még nincs veled semmi baj. Az intimitásnak éppen az a lényege, hogy nem egy bárkivel tudjuk és akarjuk megélni. Azt fel kell építeni. Nem azért akarok valakivel intím viszonyba lépni, mert én méhecske vagyok, ő meg a legközelebbi virág, hanem mert megismertem, és ő is megismert engem, és mindkettőnknek annyira tetszik amit a másikból tapasztalunk, hogy szeretnénk még többet kapni belőle. Egy ponton túl ez eljuthat odáig, hogy tényleg fontos lesz nekem, és szeretnék neki valóban örömet szerezni. Jobb esetben azért, mert pontosan vele akarom megtapasztalni a testi-lelki egybeolvadás csodáját, szerényebb esetben, ha nem vagyok ilyen mély, akkor meg azért, hogy neki is jó legyen, és mellettem maradjon. Szóval szerintem nem a te készülékedben volt a hiba. Csak tartsd fejben, hogy minden ilyen új szituáció vagy élmény után 1-2 nappal határolódj el egy pillanatra az érzelmi töltettől, és amennyire csak tudod, objektíven gondold végig mi történt, és hogy miért azt érezted akkor, amit. Fontos, hogy mindig legyen egy ilyen visszaellenőrzésed, a nélkül ne fogadd el végleges eredménynek, amit akkor éreztél, vagy mások gondoltak rólad. A legtisztábban csakis te láthatod magadat, csak gyakorolni kell a nézést. Fel a fejjel.
- Hajnalka Mucsi
Nem érzem a férfit. Ma Belső gyermek programon voltam,apasebet oldottunk. Amikor a játék közben csak feküdtem, hogy átérezzem a nyugalmat, a vezetőnk kérdezte, hogy érzem-e a férfit, aki kapcsolódna hozzám, odafeküdne mellém. Nem éreztem. Pedig a játékban ült ott valaki, aki a férfit jelképezte, simogatva jelképesen a fejemet, de némi bizsergésen kívül nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy engedném magam mellé, hogy rábíznám magam. Pedig vágynék rá,.vágynék kapcsolódni, vágynék dőlni, talán agyban el is tudnám képzelni, hogy ott van mellettem. Vágynék az intimitásra is. De zsigerileg nem érzem, hogy beengedném, hogy oda merném bízni magam. Nehéz elhinnem,.hogy valaki csak önmagamért akar, szeret, és adni akar, valódi örömet szerezni és nemcsak magának "elvenni", hogy nemcsak addig és azért kedves, amíg a saját vágya kielégül, aztán megy tovább. Ami tanulság, értékelnem és szeretnem magam megtanulninl annyira,.hogy érezzem, és elhigyjem,.másnak is lehetek érték. Ez most a feladat. Nem kicsi. Köszönöm, ha elolvastad l.