Az én tapasztalatom, hogy a sikeres ismerkedéshez el KELL szabaduljon a férfiban a SZÖRNY... Az ismerkedés akkor vált (döbbenetesen!) sikeressé az én életemben, amikor őszintén mertem vállalni pontosan azokat a dolgokat / vágyaimat / igazságot, amikről azt hittem, hogy "jóérzésű" és "hozzám illő" nőknél kizáró körülmény. 1. A SZÖRNY kiengedése kellett hozzá. 2. hogy aztán belecsömörlöttem a szörnybe. 3. és a SZÉPSÉG (Világszép) ezt UTÁN érkezett. A férfi át KELL a szörnyű menjen – magához kell ölelje, ha sikeresen akar ismerkedni. Szörny annak nem téma, aki már megölte/szelidítette, értsd: csalódott benne. Amihez túlzásba KELL essünk. Hajrá!!!
A héten két blogot is írtam az ellenállásról. Most, hogy itt ülök a kis házikómban, és ráébredek, hogy megint minden mást csinálok, csak nehogy befejezzem a szomato - pszichoterápiás tanulmányaim záródolgozatának elméleti részét, rá kell ébredjek, hogy e pillanatban én magam vagyok az ellenállás, és megint visszacsúsztam egy regresszív állapotomba...
Női utam eddig: A mintáim csődje 2014- ben volt. 26 évesen ott álltam a kezemben a mester diplomámmal és jött a kérdés bennem, hogy akkor most mi lesz? Úgy képzeltem el,hogy eddigre már férjnél leszek, esetleg dolgozok a szakmámban és lassan jönnek a gyerekek. Ebből semmi nem volt meg. Irigyeltem a bárátnőimet akik kapcsolatban voltak. Nekem az egyetem alatt 1 próbálkozásom volt, ami csalódással végződött és utána depresszióba süllyedtem, emiatt nem is próbálkoztam tovább, inkább a tanulásba fektettem energiát, mert az jól ment. Párkapcsolatban nem volt előttem jó minta, szüleim funkcionális kapcsolatban voltak, majd válást követően én lettem köztük a villámhárító. Azóta újból együtt vannak kb ott folytatva ahol abbahagyták. A női utam itt indult, mert annyira hiányzott az hogy párkapcsolatom legyen,hogy belevetettem magam az ismerkedésekbe. Önbizalomhiányból és mély depresszióból visszatekinteve ez jól ment....csak éppen nem azt az eredményt hozta amit szerettem volna. Kapásból belefutottam a Csodaszarvasomba, aki pár alkalom alatt olyan érzéseket/ vágyakat szabadított fel bennem, hogy az ismeretség megszakadása után ezeket a vágyakat kergettem a további ismeretségeimben. Tapasztaltabb akartam lenni, érezni akartam azt a Nőt, akit mellette tapasztaltam. Nem hittem el, hogy lendülő Istennő lennék, holott ebben az állapotomban elég jól ment a kezdeményezés, amire javában pozitív visszajelzéseket kaptam, nyilván ezekből az ismeretségekből kapcsolatok nem születtek, mert a partnerek lazábban gondolkodtak. Emiatt habár változatos élményeket kaptam, mégis csalódások sora ért. Majd jöttek a szeretői kapcsolatok: Egyikben megtapasztaltam milyen amikor akarnak velem időt tölteni, szerveznek velem programokat, de nincs fizikai kontaktus,mert ott a barátnő. Ennek akkor lett vége,amikor én már többet akartam. A másikba először nem akartam belemenni, mert idősebb is volt a partner és tudtam, hogy mindenkinél bepróbálkozik, azonban annyira sokat bókolt, legyezgette az egómat és volt benne valami ősi férfi/ macsó "erő", hogy végül mégis belementem. Itt kaptam olyan visszajelzést, hogy azóta oldódtak meg lelki problémái, amióta engem ismer. Ezt is én zártam le mert úgy éreztem, a régi kapcsolatából jönne velem egy olyan kapcsolatba, ahol nincsenek alapok, csak folytassuk ott ahol a másikkal abbahagyta. Ezek után én nem akartam több szeretői viszonyt mert még mindig úgy éreztem én csak pótlék vagyok, nem vagyok elég jó. Párhuzamosan majd a 2 szeretői viszony után belemélyedtem az önismeretbe, mert nagyon akartam párkapcsolatot és addig mentem amíg ki nem derítettem miért nem működik ez nekem. A változások: első nagy felismerésem a Csodaszarvasommal volt, vele az évek alatt párszor kereszteztük egymás útját. Vele az utolsó alkalommal azt tapasztaltam, hogy lekerült az addigi piedesztálról és végre egyenrangúak lettünk, ott jött bennem az újabb kérdés,hogy akkor most mi van? Erre a kérdésre még keresem a választ,holott évekkel ezelőtt volt. A következő élményem hosszú ismerkedés mentes utáni randin volt, amikor azt tapasztaltam, hogy végre jól érzem magam, nem vagyok ideges, érdekel a másik, élvezem a beszélgetést, és meglepett amikor a partnerem mondta, hogy ő izgul a társaságomba. Eddig mindig én voltam aki izgult. A legutolsó pedig amikor egy itt megismert társam elkezdett mesélni arról, hogy mi lehet az ügye, itt megtapasztaltam egy pillanatra milyen lehet egy lelkesítő férfi. Nem érzem,hogy végeztem volna az amazonsággal, így ez az élmény is kérdőjel maradt bennem. Ami jelenleg bennem van: Jól érzem magam a bőrömben. Jó érzés Nőnek lenni ( ezzel nagyon sokáig küzdöttem, mert inkább fiús voltam). Ami kimaradt és most jönne, de úgy érzem nehéz mert nem találok motivációt, hogy végre megmutassam magam és Nőként hassak a másik nemre. Eddigi próbálkozásaim inkább pofonok voltak, bár úgy érzem túlságosan férfi energiából működtem, mert általában harcos társat láttak bennem, aki amúgy mindig felülkerekedett. Nehéz mert nem erre vágyom. Nehéz azért is mert kapcsolódni vágyom, már nem szórakozni. Jelenleg nem igazán látok magam körül olyan jelöltet akinek megmutatnám magam. Aki körülöttem van az stabil kapcsolatban van és nem is vonz. Kezdek beletörődni, hogy nem kész férfit fogok kapni bár jelenleg olyat sem látok aki éppen születőben lenne. Küzdök azzal, hogy most mivel van dolgom.
Tapasztalatom, hogy végül két féle projekt van csak. Az egyik, ami megél, mert bevételt termel, a másik ami megél, mert emberek adományokat adnak, hogy éljen. FONTOS, hogy a Feladat mit enged, általában látszik, hogy melyik megközelítéssel lehet indulni. FONTOS, hogy bármikor lehet ebben változás, és ezt az ember észre tudja venni, amikor eljön. Végül FONTOS – amit én SOK szenvedés árán tanultam a szívesség.net idején – hogy alkatilag én ki vagyok / mire vagyok alkalmas. Szívesség Alapítványt csináltam anno, és az derült ki, hogy nem tudok erővel-kitartóan-folyamatosan kérni. Hanem én az a típus vagyok, aki szolgáltatást büszkén áraz és/vagy részvényt kínál befektetőknek, vaskos megtérülés reményében. Rettentő nehéz volt. De utólag nagyon hálás vagyok
Sziasztok! Rég nem posztoltam, utoljára még a régi platformon volt megosztásom. Mindig a kihívás megfogalmazása volt számomra nehéz, most ez megfordult inkább a tapasztalat írás esik nehezemre. Jelenleg saját megélés szerint az Amazon tetőzése/ ereszkedésében vagyok. Tetőzése mert idén januárban halt meg bennem a királylányos álom egy kapcsolatról és akkor öltöttem fel egy olyan páncélt amivel a már agyamra menő titánokat, lendülő vándorokat kizártam az életemből, távolságtartóbb lettem az addig guruként elfogadott jógaoktatómmal benne csalódtam is, és a baráti körömbe tartozó fíúkkal is. A bennem lakozó férfi oldalt is teljesen elutasítottam. (Sokáig úgy éreztem én a férfi utat járom, azzal jobban azonosultam, családban nálunk a szüleimnél szerepcsere van.) Másrészről jelenleg felmondás után élvezem a szabadságot. Van tartalékom az anyagi biztonságot megteremtettem magam számára, valamint az önismerettel is olyan téren végeztem,hogy értem hogy működöm, mi zajlik körülöttem. Úgy érzem valami/ valaki/ én magam? Megtart és biztonságban vagyok, jó helyen vagyok. Kihívásaim: 1. Rendrakás az élet minden területén, kapcsolatokban, magam körül, magamban. 2. Lágyulni, mert az elmúlt egy évben rettentően kimerített, hogy a munkámban férfi energiából kellett működnöm és hiába kerestem jól, hiányzott a női minőségem ami háttérbe szorult. 3. Megfelelő minőségben kapcsolódni. Eddig a kapcsolódásaim az én mit kapokról szóltak, most kettősségben vagyok legtöbbször egyedül tudok töltődni, de még tudok fogadni kívülről is figyelmet, de már elég kevés is visszatölt. Van erőm, sokszor feleslegem is, ezt próbálom jól hasznosítani változó sikerekkel. Köszönöm, hogy elolvastad 🙏
Mi az hogy tökéletes? Minden ember más! Lehet e tökéletes ugyan úgy egy másik ember járhat e ugyan azon az úton? Hisz máshonnan jött más a megtapasztalt valósága! Én segítőként , csontkovácsként, terapeutaként még nem találkoztam két ugyanolyan problémával. Hasonló volt, és lehet hasonló képp megoldást is találni, de mivel minden ember más így azt szoktuk mondani ha 20-30ezer embert megkezelsz erős kezdő vagy! Mindig jön egy újabb probléma amire megoldást kell találni ettől tudsz fejlődni. Na és ha jó úton haladsz a Jó Isten egyre nagyobb problémákkal fog megtalálni, hogy lássa fejlődsz e!? A gurukkal nem az a baj hogy ott vannak ahol hanem az, hogy szinte mindegyik az egy és üdvözítő utat kínálja, ahelyett hogy azt mondaná nekem így sikerült... Ha megpróbálod követni a példámat köszönöm, de ha nem érzed, nem éled meg úgy ezt az utat, ahogy az számodra jó, és a kívánt eredményt hozza akkor nem én vagyok az embered, keress mást, olyat akivel tudsz együtt rezegni akinek a tanítása, tapasztalása befogadható számodra. Hogy le kell e ölni a gurukat?! Hát nem gondolom... Ha így érez valaki akkor az a sötét oldal programját vallja magáénak. Inkább meg kell haladni őket.. Egy mester, vagy guru mindig azt fogja éreztetni a tanítvánnyal, hogy ő a több ő van előrébb. Míg egy tanító gyönyörködik abban ha egy tanítvány túlszárnyalta őt mert tudja, hogy nem az ő valósága hozza meg a köz-ős-ség fejlődését hanem az ha minél többen lépnek a világosság útjára.
A gurukkal az az általános tapasztalatom, hogy nagy részt még róluk szól, amit csinálnak, csak kisebb részt az emberekről. Mondom ezt úgy, hogy sokat voltam guru mások számára. Sőt, máig az vagyok. Nagyon sokak számára. A guru vétke, hogy nem mutatja az embert, a tökéletlenséget, és így hamis ígéretet tesz, hogy a tökéletesség (önmagad megszerelése) lehetséges. A guru szolgálata, hogy nem mutatja az embert, a tökéletlenséget, és így önmagunk meghaladására inspirál, hiszen lám, ő már “tökéletes”. A guru Apa 2.0. A gurukat végül le kell ölni. Engem is. A guru nem / téves végállomás. Közülünk senki nem az. Meg kell haladni őket, ahogy a szüleinket is meghaladtuk. És így leszünk utána testvérei egymásnak. Tökéletlen. Útonjáró. Emberek. Isten gyermekei.
A HIT mint szellemi látásmód, segíthet elérni ezen célokat! Az emberek eltávolodtak önmaguktól, kifelé élnek fontos a mutatott valóság kevésbé fontos mindaz amit éreznek. A mai guruk nagy része azt hirdeti amit a modern kori hipermarketekben is tapasztalsz! Minden van és azonnal, ha nincs akkor menj be a másikba és ott lesz! Így az összes emberi kapcsolat is erre a szintre silányul. Már nem akarjuk megérteni, megoldani az adott problémát inkább elmegyünk a "virtuális Tescóba" és levesszük a polcról az első színes szagos élményt, kapcsolatot, barátságot, gurut aki a leghangosabban kürtöli világgá az elme és az egó által birtokolt álvalóságot! A sötét oldal jelenleg nyerésre áll az emberek lelkéért vívott csatában, hisz odaígér bármit megad bármit amire vágysz! De egyszer jön és benyújtja a számlát... Viszi a lelked és onnan már nagyon nehéz a fény felé fordulni, megérezni a tiszta szellemi önvalónk fényét. Vágy, tettek, kitártás, hit! ...és a fény amit kisugárzol tudja megváltoztatni a világodat! Mert a világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogja fel!
Mindent meghatároz. A hit. Nekem ez a tapasztalatom, hogy MINDEN más ahhoz, és csakis aszerint rendeződik, hogy az ember mit Hisz. Emberek tömegei nem tudják eldönteni. Nem merik következetesen első helyre tenni. Amit Akarnak, amiben Hisznek. Míg ezzel szemben valóságosan válik a világ teremtőjévé – a Teremtő Isten Társává–eszközévé az, aki ki meri mondani, amit Hisz. Én pl. ezt hiszem, ahogy egy barátomnak ma írtam: “A Facebookot akarjuk 10 év alatt lenyomni. És ami ennél sokkal aggasztóbb: én szilárdan hiszem, hogy ez lehetséges. A pózolás kultúrája után paradigmaváltás kell: az őszinte önfelvállalás platformját építjük. A Cél, hogy az emberek az életük útján – az élet játékában – haladjanak, aminek a módja tapasztalatom szerint az Igaz Beszéd. Humania ezt jutalmazza.” Ezt hiszem. Bármilyen abszurd is. És azzal arányban, hogy ki merem mondani tapasztalom, hogy mások kapcsolódnak, segítség jön, megvalósul. Paradox módon részben épp amiatt, hogy mennyire NAGY ez a cél. Kisebb feladat nem/kevésbé mozgat. Mi a LEGNAGYOBB CÉL, amit Hinni mersz – ami Benned Igaz? Mondd ki! Tedd első helyre! 🔥🚀
Átbillentem ,már szívesen ismerkedek, bár kicsit nehéz megnyílnom ,de igyekszem. Tőlem jöhet bármi, de kompromisszumokat nem kötök azt megfogadtam. Ha nincs tűz én lépek.. akkor is ha fáj... Voltak "randik" vagy találkozók, vagy nem tudom ,ma ezt hogy mondják. Volt olyan is akivel több volt ,de egyenlőre nem érzem ,hogy meg tudnék állni ezekkel a nőkkel. Talán még vadulni kell, bár kezd elszabadulni a szörny, nem elég....Kettőséget érzek, egyszer vágtatni akarok a pusztában, törni zúzni, inni, táncolni, vadul szeretkezni. Máskor hiányzik a családom... legfőképp a kicsik.