Van magány kategória? Ha nincs,akkor.... Büszkén jelentem, hogy 8 hónapos kapcsolatom van. Félig távkapcsolat, és a másik fele pedig különleges körülmények között ám, fizikailag közel telt. A 3,5 hónapnyi időben épült és erősödött kötődés, míg a második szakaszban a távol töltött napok ugyanolyan ütemben visszabontották a kapcsolatot és így a hajlandóságom, hogy vallást váltsak. A férfi muszlim. A kapcsolódás alapja szituációból adódó könnyed barátság volt. Egy-két hétnyi lazulás. Az együtt töltött idő viszont könnyedén következett egymásból és az üzenetekből. A harmadik hónapra váltottunk szintetn, és egyikünk sem tudott érdeklődni már más iránt. Olyan banális körülmény hozott minket közelebb, hogy az életmódunk és munkahelyünk szorosan összekötött minket és jóval könnyebb volt találkozni reggel, délben és este. Pár száz méteren belül életük a mindennapjainkat. És ez, könnyűvé tette az összekovácsolódást.
Tudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....
Igazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál
16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛
Automatizmusok mozgatnak.A hatalom az , amikor erre ráébredek és felülírom. A félelem olyan , hogy mindig attól félek ami még nem történt meg , de gondolat azt üzeni hogy megtörténhet és ha megtörténik akkor az nagy baj lehet.Erre válaszul én , elkezdek gondolkodni és elemezni , hogy mi lenne a legjobb hogy azt a lehetséges problémát elkerüljem vagy minimalizáljam hogy megtörténjen. Hozok egy döntést és megoldottam a problémát vele. Racionálisnak tűnik. Csak az élet azt mutatja , hogy hatástalan.Mert talán azt a problémát elkerültem ami megtörténhetett volna , de szinte biztos hogy jön egy újabb.A végtelenségig. Ez az élet , az erre az adott válasz.Beletörődés izű elfogadás. Észrevenni azt a gondolatot ami azt üzeni hogy baj lehet és annak mentén visszakúszva a félelem érzéséig és még azon túl is annak gyökeréig ott rejlenek az igaz kincsek , amikkel formálni lehet az életet.
" a bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata, és mivel akadálytól mentes a tudata, rettenthetetlen". A szív szútrából való szavak, ez adta nekem a legtöbbet. Bátorság, bátorság! - hív a szútra. De hogyan? Mások adják, én magamnak csinálom, lépésről lépésre, önbecsülés kérdése, vagy van bennem vagy nincs? Végül a sok kérdésből álló csomót átvágta a döntés. Akkor is, ha nagy a félelem, ha nincs elfogadás, ha nem értésre találok, vállalom magam.
Szia:), Örülök, hogy írtál, én tegnap regisztráltam, még nagyon új minden. A székesfehérvári találkozóra megyek ma, kíváncsi vagyok. Hátha te is meggondolod addig még magad. Milyen egy permakultúrás élettér? Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid vannak.
Szia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)
2017-ben egy beavatás hatására kitágult az érzékelésem. Az elmúlt nyolc évben új alapokra helyeztem az életem, az új látással járó lehetőségeket és feladatokat tanultam, és segítettem a hozzám fordulókat. Ez évben pedig hivatásomul is választottam e segítői utat. Most ezt így visszaolvasva mindez egyszerűnek hangzik,pedig sokáig éreztem azt, hogy nincs vonalvezetőm, hiába a sok küzdelem, csak újabb és újabb problémák jönnek, sosem lesz vége. De én kértem, hogy a valóságot lássam magamról, hát megkaptam :).
TÁRS(AK)AT KERESEK! Szia! Saját életemben, kapcsolódásaimban és másokat látva is azt tapasztaltam, hogy ma nincs számomra megfelelő vonzó alapja, orientációja az emberi kapcsolódásoknak, közösségeknek. Ezért megalkottam egy egyszerű, világos, de jól orientáló, megfelelő közös alapot, keretet, amely elősegítheti egy közös fókusz alapján történő közösség, egység kialakulását működését, fejlődését. Ez a Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösség ( https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/ )