EszterMélyen együttérzek és tudok azonosulni minden soroddal. Nagyon nehéz ez az ismerkedés dolog. Én is ugyanabban a táborban ücsörgök, mégis, egyre inkább van egy mélyreható, belső hitem azzal kapcsolatban, hogy meg kell érkezzen, AKI a lehető legjobb. (Tudom…,szétrágott mantra, de szerintem működik🙂). Nekem most a legfontosabb rutinom ezirányban, hogy tartsak fent a leendő páromnak teret? Tudjon az életembe megérkezni, ne töltsem ki munkával, gyerekkel, kötelességgel, pótcselekvéssel az ő helyét. Legalább addig is épülök. (Sokszor tekintek erre a folyamatra úgy, mint amikor a menyasszony készülődik… és igen, a lelkem is öltöztetem.) A másik napi gyakorlatom, hogy boldogsággal, nem rossz érzéssel tudom már nézni a párokat, csókolózó fiatalokat. Kicsit osztozom is az örömükben, mert érzem a szívmelegséget, s közben elképzelem, hogy milyen jó lesz majd nekem is nemsokára hasonló helyzetben.😃 Naiv elgondolás? Lehet…, de teljességből szeretnék kapcsolódni, nem a régi hiányból, ami annyi elkeseredést okozott már az életem során. Szerintem ez a fajta állapot hívogatóbb és nekem is jó benne lenni. S ami talán a legfontosabb, hogy tegyek a találkozásért tevőlegesen, akár komfortzónán kívüli dolgokat és tudjam szeretettel elfogadni azt is, ha mindez mégsem így lesz, hisz valamilyen úton-módon az is értem van. 🙂
2
Fanni NémethJelenleg éppen azon igyekszek, hogy egy régóta dédelgetett álmomat megvalósítsam,s ezzel még inkább olyan életet élhessek, ami elégedetté tesz. Kis naivként azt gondoltam, a nagyja rendben van a fejemben. Most pedig szembesülnöm kell vele, hogy csak fordítottak rajtam egy kicsit. Hogy más szögből nézhessem magamat, a világot. Rettentő káoszt teremt ez bennem, újabb kihívásokat, valahogy pedig mégis ugyanazok. A lényem más árnyékos oldalai kerültek elő, de talán egy dolog reményt ad: visszanézve más sötét élethelyzetekre, az erőm most is valahol ott van belül. Csak meg kell találjam ebben az új helyzetben.
1- AAAndrea Andrea
Az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy nehéz azokat megmutatnom. Ugyanakkor sok és érdekes van belőlük a magánéletből és azon túl is. Szeretem ezeket a mély önutazásokat, de még szívesebben olvasom másokét. Látom már a világ bonyolultságát és egyszerűségét.
2 
Dorottya GazdaEgy szomorkásra sikerült nap végén szembesültem azzal a ténnyel, hogy egyébként Valentin nap van, és még ennek tetejébe én egyedül kuksolok itthon. Istennő névvel és egy csodálatos szép szarvasbogárról készített fotómmal belevetettem magam az egyik társkereső applikáció sűrű erdejébe. Ez a titokzatosság többeket is felcsigázott. Összeakadtam egy olyan sráccal, aki valami elképesztően gyönyörű, nem tolakodó, finoman udvarló, kíváncsian és férfiasan elegáns, tiszteletteljes, egy rendkívül játékos, de egyáltalán nem tolakodó beszélgetést kezdeményezett. Hosszú órákon keresztül chateltünk, mély témák felé is eveztünk, könnyebben osztottunk meg magunkról bensőségesebb, érzékenyebb dolgokat is a sajat eletunkrol. Egy ténylegesen őszintén, kíváncsi ismerkedési folyamatba csöppentünk. Majd másnap pedig felfedtem magam. Nem lett belőle folytatás, de mindketten azt fogalmaztunk meg, hogy kölcsönösen izgalmas, szórakoztató és egyben gyógyító hatása is volt ennek a "találkozásnak". Életem legjobb társkeresős élménye volt, és nem mellesleg egy szép Valentin napi este is lett belőle mindkettőnknek. Bárcsak ilyen szarvasbogáristennők nélkül is menne ez a kommunikáció az ismerkedésben! Nem véletlenül találhatták ki egykoron az álarcos bálokat....
- Dorottya Gazda
Az önkéntesség is lehet függőség? Adni, adni, szeretetből, önzetlenül - szeressetek engem is! Sok év önkéntesen és valóban teljes szívvel végzett munka után most szünetet tartok. Elfáradtam. Van, amikor nem tudok adni, mert újra kell töltenem a saját kis fiókjaimat is. Lehet ebben is szüntet tartania, és most ezt végre megérkeztem megengedni magamnak... csak rábukkani váratlan, szép dolgokra, csak úgy élni, szeretni, elbukni, felállni, tapasztalni - ez esik most igazán jól. S ha lesz újra miből, akkor majd mindezt a fényt tovább is adni, elosztani a boldogságot. Addig is változom, töltődöm és önkéntes alapon több időt töltök magammal.
1 - Dorottya Gazda
Kamaszkoromban rám talált a bábszínház, s innentől kezdve minden vágyam az volt, hogy ilyen közegben dolgozhassak majd. Az egyetemi jelentkezéskor egy nehéz felismerés volt az, hogy arról akkor már lecsúsztam, és nem voltam kellően bátor sem, hogy művész legyek, vagy valamilyen formában alkotó tevékenységben adhassak egy színházi közösség munkájához. Végül tanárként végeztem, és közben megismertem a drámapedagógiai módszerét, ami tökéletesen ötvözi mindazt, amit szeretek és fontosnak tartok pedagógusként. Hatalmas vívódások közepette, de bízva az isteni vezetésben, hittem abban, hogy az egyetem után a színház lesz az első munkahelyem. Így is lett! Felvettek! El sem hittem, hogy a fotóm fent van a társulati falon, hogy én ezen a helyen dolgozom. Csodásan éreztem magam, végre nem voltam kakukktojás. Tudtam, hogy végre megérkeztem, jó helyen vagyok, csak éppen nem abba a feladatkörbe vettek fel, ahová én való vagyok. És ezt azért állítom ilyen bátran, mert a szeretett kollégákkal való beszélgetés, a saját megéléseim és az azóta történt események is ezt erősítik meg. A volt főnökeim olykor igen kegyetlen viselkedése, naivitásom és pályakezdő lelkesedésem, és a "mindent kibírok csak hadd lehessek itt" munkakedvem elég volt nekik ahhoz, hogy minden áttoljanak rajtam, ami csak a csövön kifér, én pedig bírom, mert muszáj, mert "jónak kell lennem", meg kell nekik felelnem. Tudtam, hogy én ezt csak muszájból teszem, mert itt ezt végig kell lépkedni, akkor is, ha tudom, hogy "nem erre vagyok kitalálva". Nagyon rövid időn belül középvezetői pozícióba kerültem, majd több ember munkáját egyszerre kellett végeznem, és azt éreztem, olyannyira egyedül hagytak, hogy mindjárt összezuhanok a rám nehezedő súly alatt. Az álom hely, ahová a szívem húzott, ahová már sok éve egy nagyon erőst hívást éreztem, elkezdett egészen mást jelenteni. Gyomorgörcs, folyamatos váll-, hát- és derékfájdalom, a bőröm és hajam állapotának romlása, étvagytalanság, alvásproblémák. A testem szólt, a lelkem nem bírta és egyre tobb databra hullott és végül a sok-sok átsírt éjszaka után felmondtam. Az első full-time munkahelyem megtanított arra, hogy milyen fontos felismerni, majd kijelölni a saját határaimat. Megtanított bátornak lenni, kiállni magamért és rávilágított arra, mennyire fontos az, hogy milyen a főnököd hozzáállása bizonyos dolgokhoz. Rengeteget tanultam magamról, a sebezhetőségemről, a főnök-beosztott viszonyokról, a munkahelyi környezetről, a hivatástudatról, a fontossági sorrendekről, a lelki erőről és támaszpontokról...és úgy éreztem, na igen, most jött el az a pillanat, hogy azt mondhatom, felnőttem.
- SBSzabolcs Benke
Sziasztok, mostanában sok elvált férfival beszéltem, és az a tapasztalatom, mindenki azt mondta, hogy a volt felesége évek után( 1-2 év) rájött, hogy rossz döntéseket hozott. ( akár sírva is) Van aki az egoja miatt ezt nem tudja kimondani, de érzékelteti, ha látjuk őt még . Ha ez ilyen egyszerű, akkor a férfiak miért nem várnak egy két évet? Hatja őket a szexuális vágy? Egy válás előtt, közben, után közvetlenül valószínűleg nem hajtotta. Akkor most miért? ( ez más téma, de a végíteletkor ezzel mi lesz? Milyen irányban befolyásolja azt ?)
1 - SBSzabolcs Benke
Sziasztok, fogalmam sincsen , hogy hogyan, és mit kellene írjak ide, de megpróbálom. 49 éves vagyok, nemrég, kb 2 hónapja ért véget egy 27 éves kapcsolatom, házasságom. Egyik napról a másikra, hírtelen történt, akkor legalábbis úgy éreztem. 2 hét pokol, bele pusztulás. Aztán elkezdtem össze szedni magam, kaptam segítséget, de hogy honnan, az most irreleváns. Mostanra úgy érzem jól vagyok, most intézem a válást, a házunk eladását. Nekem a filozófusok, pszichológusok irásai sokat segítettek. István videói, és Feldmár András volt a kezdő lökés, mostanra Arisztotelész, Rudolf Steiner, Seneca, Kant, és sorolhatnám hogy kik hatnak rám. Belemerültem az okkult dolgokba, asztrál síkok, lények, a föld tökéletessége és az emberi lelkek megértésebe. Most éppen a szabad akarattal, vagy hiányával foglalkozom, és egy kicsit a végitélettel, és a paruziával is. Ez nehezebb téma, ha úgy érzem belefárad az agyam, akkor hallgatok Dr. Orvos Tóth Noémit, Schaffer Erzsébetet. És nagyon sokat a saját magam csendjevel, megértésével törődöm. Nem párt szeretnék találni, csak hasonló sorsú, gondolkodású emberekkel beszélgetni!
3 - MMeli
Idő kellett mire rájöttem, hogy olyat keresek aki hasonló. Hasonló gondolatvilágban, értékekben, aktivitásban, célokban és tervekben. A többiben pedig nyitott, hogy újat mutathassunk egymás számára. Így lesz egyben biztonságos és kalandos a jövőnk.
1