Csontos Tamás PéterMegszülettem, de nem kaptam az élethez "használati utasítást". 30-as éveimre csalódtam a gondolati elvhű életvezetésben hívhatjuk ezt masculin szellemiségem elkopásának a valósággal való ütközéssel. Majd az érzelmeimmel, érzéseim fókuszba helyezésével való feminim módus operandim ideje következett, amely pokoljárásban teljesedett ki. De akkor hogyan? Az életvezetés az elvállalt szerepkörök hosszú távú tartalmas működtetésének alapja az önismereti út. A vezetési képességed határait az önismereted adja. Az önismereted fejlesztésének ára van, ez az ár az illúzióid elvesztése. Ezek az illúziók egyben a legfőbb belső akadályok is amelyek fejlődésed útjában állnak. Még nem találkoztam olyan emberrel akinek a fejlődés hosszú távon egyedül ment volna. Társas lények vagyunk, egy csoportba születtél. Mindig ott egy szülő egy családi hagyomány vagy családtagok. Vállalati környezetben egy mentor egy vállalati munka kultúra és munkatársi közösség. Hívhatjuk ezt mentornak, ügynek és csoportnak is. Nem a szavak a lényeg, hanem a jelenségek látásmódjának gyakorlata. Amit a megértésed meghaladva megláttál azt már tetszőleges szavakkal illetheted, az artikuláció mindíg egy közösségnek szól. Amiben segíthetek: Az akadályok láttatásában. Az akadályok felismertetésében. Az akadályok meghaladási módjának gyakorlatában. Az öngyógyító képességed esetleges aktivizálásában. A saját utad "használati utasításával" megismertethetlek, de nem cselekedhetek helyetted. Nincs Szent Grál, ez nem megy "okosba". Munka van, folyamatos és nem is kevés...
8
Poczik HajnalkaSokáig a másodhegedűs szerepébe álltam bele, és nem tudtam mi történik majd, amikor végre a kör közepére állok. A karrier sokáig nem volt számomra elsődleges. Az életemben mindig a család, az érzelmek és maga az élet volt az, ami igazán számított. Imádtam az otthon melegét teremteni. Nagyon értettem hozzá. Ezt kaptam visszajelzésként. Erre fókuszáltam, ez mozgatta a döntéseimet és a mindennapjaimat. A szakmai sikerek nem vonzottak úgy, mint a kapcsolatok mélysége vagy az élet apró örömei. Mindig kitűntem a csoportban. Voltak képességeim, és megvolt a jelenlétem, amit mások is észrevettek. Mégis, valahogy mindig a vezető, a tanító, a mester mellett álltam, támaszként. Nem a kör közepén, hanem annak peremén – az, aki ott van, aki erősít, támogat, de sosem az, aki vezeti a folyamatot. Ez volt a megszokott szerepem. Ez rendben is volt egy ideig, de aztán ráébredtem, hogy ezt újra és újra én választom. Hogy mindig másodhegedűsként állok a színpadon. Ez a felismerés megrázott. A másodhegedűs szerep, amelyet olyan természetesen vettem fel, egyszer csak szűknek és korlátozónak érződött. Ez az ébredés azonban elindított egy mélyebb utat. Azóta tanulom, hogyan álljak ki magamért, hogyan legyek a kör közepén. Hogyan irányítsak, képviseljem magam, és merjem megmutatni mindazt, ami bennem van. Hiszen valójában mindig is látszottam, de most már tudatosan vállalom ezt. Négy éve kezdtem el a csoportvezetés tanulását Gánti Bencénél, az Integrál Flow Csoportvezetői képzés keretében. Ez a négyéves folyamat, amelynek alapját a hároméves Integrál Akadémia képzése adta, mélyen átalakította a vezetésről alkotott képemet és gyakorlatomat. Most a mesterképzés utolsó szakaszában járok, amely nemcsak szakmailag, de emberileg is formált. Ez az út megtanított arra, hogy a vezetés nem csupán technikák és módszerek alkalmazása, hanem belső utazás is. Különösen fontos számomra, hogy nőként tanuljam meg, hogyan lehetek önazonos vezető. Hogyan képviseljem az erőt úgy, hogy közben alázattal és tisztelettel figyelem a csoport folyamatait. Megtanultam, hogy a szilárd és biztonságos keretek, amelyeket a csoportvezető megteremt, az apai minőséget tükrözik. Ugyanakkor a lágy együttlét és megtartás az anyai minőség kifejeződése. E két szülői minőség egyensúlya teremti meg azt a biztonságos teret, amelyben a csoporttagok szabadon fedezhetik fel belső világukat. A csoportban jelen lévő többi résztvevő pedig a testvéri kapcsolódásokat hordozza, amelyek támogatják és mélyítik a közös munkát. Az előadás és a tréning gyakran lehetőséget ad arra, hogy az előadó a szerepe mögé bújjon. Ez a távolság bizonyos biztonságot adhat. A csoportvezetés viszont teljes őszinteséget és jelenlétet kíván. Ez nem szerep, amely mögé el lehet rejtőzni, hanem egy folyamatosan nyitott és érzékeny kapcsolódás. A csoportban zajló rejtett folyamatok felismerése, kimondása és megértése segít abban, hogy a résztvevők biztonságban érezzék magukat és tovább mélyüljenek. A csoport egyfajta kollektív érzékenységgel rendelkezik: érzékel, de nem mindig tudatosít. A kimondás aktusa tisztázza és felszabadítja az energiákat. Ezen az úton azt is megfigyeltem, hogy egy másik csoportvezetővel való együttműködés milyen mély tanulási lehetőségeket rejt. Tudatosan figyelem, hogy kivel tudok harmonikusan, valódi flowban lenni, és kivel merülnek fel kihívások. Ez a megfigyelés segít mélyebben megérteni önmagam működését, és azt is, hogyan lehet közösen teremteni és vezetni. Olyan ez, mint egy működő vagy nem működő kapcsolat, ahol a kölcsönhatások minősége mindent meghatároz. A vezetés számomra nem csupán mások fejlődésének támogatása, hanem egy soha véget nem érő önismereti folyamat. Egy tér, ahol a csoport fejlődése közben én magam is újra és újra tanulok, mélyülök, és kiteljesedem. Milyen neked kilépni a megszokott szerepekből és vállalni önmagad teljes valóját? Oszd meg velem a gondolataidat, utadat és tedd fel a kérdéseidet – kíváncsian várom a történetedet!
Kardos ZoltánSziasztok! Hiszek a rendszeres testmozgásban, de nem vagyok sportoló. Szerencsém volt, hogy gyerekként apám erőltette, és beíratott karatéra, ami kemény volt, de megszerettem. Utána már magamtól mentem kungfura, és kipróbáltam iskolai keretek közt a szertornát is. Főiskolai évek alatt átment a fókusz a bulikra és piázásra, heti 3 sportból heti 3 bebaxxás lett :) Amikor dolgozni kezdtem, számítógép előtt ültem egész nap, és hiányzott a testmozgás. Én hülye eszetlenül elkezdtem kondi terembe járni, és megemeltem magam, lett egy gerincsérvem, amit egy furcsa, mai napig rejtélyes izületi gyulladásos betegség követett. Akkoriban nem tudtam sportolni, örültem hogy járni tudok. Ebből kijöttem (az egy másik tapasztalás, hogy hogyan, lehet megírom) és onnantól újra az életem részévé vált a mozgás. Vallom, hogy nem szabad nyűgként, vagy valamilyen kényszerként tekinteni a testmozgásra, hanem olyan rendszeres rutinná kell tenni, mint a fogmosást. Reggel soha nem agyalunk azon, hogy vajon kell-e, van-e kedvünk fogat mosni, hanem automatikusan csináljuk. 47 éves vagyok, és kb 10 éve 80-82 kg a súlyom. Egy applikáció segítségével otthon saját testsúlyos gyakorlatokat végzek heti 3 alkalommal, és ha egy kimarad, már rosszul érzem magam. Mellette úszni járok, néha futok, és bicajozok. Pár éve volt egy Ironman tervem, de sajnos azt feladtam (remélem nem örökre), igaz a covid sem segített, mert nem tudtam uszodába járni. Ezzel kapcsolatban egyébként szívesen olvasnám mások tapasztalatait. A téli szezonban heti 2x a falmászást (Boulder) is sikerült rendszeressé tenni És ami újdonság, hogy túl vagyok az első 3 jóga edzésemen. A jógára mindig úgy tekintettem, hogy a nőknek való, és egyáltalán nem férfias, ezért volt bennem egy gát, de mára már azt is áttörtem. Örülnék, ha kialakulna egy jó sportos közösség itt, akik nyitottak az együtt mozgásra. Most, hogy leköltöztem a Balatonhoz, a kajakozást is elkezdem, és tovább folytatom a vitorlázást, ami nagy szerelmem és szenvedélyem. A hajón mindig akad pár hely olyanoknak akik szívesen kipróbálnák. Bocsi, kicsit hosszú lett :)
Joós IstvánAz a tapasztalatom, hogy az ember bátor és gyáva élet között választhat. Ha BÁTOR merek lenni, tehát pl. megszólítom utcán vagy kávézó teraszán, aki engem vonz, akkor jobb lehetőségekhez jutok, mint ha GYÁVA verzióban működöm: értsd online társkeresőn csinálok profilt, és ezzel halászom. Persze, hogy akad egy ponty olykor. Vagy legalábbis: létezik a tóban. (Mások szerint). De gyakran csak leázik a kukac.. Sokat voltam gyáva, soká áztattam a kukacot társkeresők vizeiben. És aztán voltam bátor is, amiből nagyszerű kapcsolatok lettek. Míg végül az derült ki, hogy konvergál ez a két világ... Lehetek igenis BÁTOR társkeresőn is, épp csak nagyon más leszek így mint a tömeg, és amihez a tömeg szokott. ÉS persze ritkán / nem / alig reagál bárki. De aki igen, amiatt MEGÉRI. Nekem ez a tapasztalatom.
Urbánkó ReginaSoha véget nem érő folyamat. Rendszeresen rendet rakok, lomtalanítok, aktualizálok. Átvizsgálom a mondataimat, a gondolataimat, a szempontjaimat, szokásaimat, szerepeimet, a társaságokat, ahova tartozom, az embereket, akik körülvesznek, a könyveket, amiket olvasok, előfizetéseimet, a reggeli rutinomat, a napi programjaimat, mit csinálok, és mit nem csinálok, mindent, amit csak lehet. Hova tartok? Kell ez nekem? Hogy szolgál engem? Rámpakolódik a sok hasznavehetetlen lom, szemét, kacat. Nyomasztó érzés. Az önreflexió része a rendrakás. Felszabadít.
Pallér ZsuzsannaMiután megházasodtunk, úgy tűnt, minden a helyén van. Elkezdtünk építkezni, és minden olyan szépen, gördülékenyen ment. Jó csapat voltunk. Rengeteget dolgoztunk, és amikor végre eljött az a pillanat, hogy az első éjszakánkat tölthettük az új otthonunkban, azt gondoltam, most kezdődik igazán az életünk. De valami megváltozott. Ahogy a biztonság megérkezett, mintha eltűnt volna az izgalom. Az a "bármit megtehetünk" érzés, ami addig éltetett bennünket, már nem volt ott. Egyre ritkábban közeledtünk egymáshoz, és bár logikus lépésnek tűnt, hogy gyermeket vállaljunk, ez a döntés még több kérdést és kihívást hozott magával. A baba érkezése – és a kapcsolat átalakulása Valamennyi sikertelen próbálkozás után lemondtunk a gyermekáldásról, amikor megtörtént a csoda: megérkezett az első babánk. Ez az időszak tele volt szépséggel és misztikummal. Minden új volt, izgalmas és különleges. Apás szülés volt, és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy semmi sem lehet szebb vagy mélyebb. De akkor még nem sejtettem, hogy ez a változás mély sebeket hagy majd a kapcsolatunkon. Az addig ismert intimitás és figyelem megváltozott. Már nem úgy nézett rám. A mindennapokban egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Olyan elhanyagoltnak éreztem magam, hogy néha megfordult a fejemben a válás gondolata is. Mielőtt dönteni tudtam volna, újra állapotos lettem. Egy újabb baba, egy újabb apás szülés – és ezzel együtt egy még meredekebb lejtő. Próbálkozások és kudarcok Amikor a kisebbik gyermekünk tíz hónapos volt, segítséget kértünk. Párterápiára jártunk, és elmentünk egy kineziológushoz is. Ezek a lépések sokat javítottak a helyzetünkön, de egy ponton a férjem megállt. Nem akart továbbmenni az önismeret és a változás útján, pedig az életünk egyre több változást hozott, ahogy a gyerekek nőttek. Én viszont nem tudtam és nem is akartam megállni. Folytattam az önismereti munkát, mert azt éreztem, hogy ha nem teszem, teljesen elveszítem önmagamat. Mégis, a kapcsolatunk egyre mélyebbre süllyedt. A kommunikációnk kudarcba fulladt, az intimitás már csak emlék volt, és közben egyre betegebb lettem. A migrénes rohamok, az elhanyagoltság érzése és a meg nem értettség megbénítottak a mindennapokban. Önazonosság és bátorság Végül elérkeztem ahhoz a felismeréshez, hogy meg kell találnom, milyen az önazonos kapcsolat. Tudnom kellett, mit jelent számomra az, ami igaz, és ami valóban nekem való. Ez a felismerés félelmetes volt, mert azt jelentette, hogy el kell indulnom az úton – egyedül. Elengedni a közös életet, az álmokat, és belépni az ismeretlenbe, félelmet keltett, de közben felszabadított. A férjemtől függetlenül kellett rátalálnom arra, hogy ki vagyok én, és mire van igazán szükségem ahhoz, hogy teljes életet élhessek. Ez az út nem volt könnyű, de megtanított arra, hogy a legfontosabb kapcsolat az, amelyet önmagammal ápolok. Azóta tudom, hogy bármennyire is fájdalmas az elengedés, néha ez az egyetlen út ahhoz, hogy valódi harmóniát és boldogságot találjqk az életben. Ha hasonló helyzetben vagy, ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
Péter20 éves korom óta vállalkozóként dolgozok, leegyszerűsítve értékesítésítőként. Stagnáló, induló, innováló vállalkozásoknál külsősként dolgoztam és dolgozok most is, mint értékesítő, legalábbis így kezdtem. Cégek működését így kívülről látva, a partnereikkel személyesen konzultálva, egyedi rálátásom adódott. Átadva ezt a cég vezetésnek sokszor változások vették kezdetüket, melyek magába foglaltak rendszer szintű problémák feltárását, innovácíók bevezetését vagy az üzleti modell átstrukrúrálását. Ezek után munkakörm is bővült, piackutató, tréner, kutatás szervező, beszerzés, orvoslátogató..stb. Munkáim során alábbi szektorokban is dolgoztam: pénzügy, IT, egészségügy, vegyipar, agrárium, vízkezelés. A fentiekből adódóan, több fajta és méretű cég problémáinak feltárásában és megoldásában is részt vettem, így oktatásban nem tanulható értékes tapasztalatokat szereztem.
Balogh MariannSokáig hittem azt, hogy nem tudok egyedül lenni. Felemésztett a magány. Pedig voltak körülöttem, szerettek és támogattak, mégsem volt elég nekem, mert nem volt az az egyetlen, akire igazán vágytam. Ez kezdetben a válás utáni űr volt..én a társamat vesztettem el akkor, akivel hittem, hogy életünk végéig és hogy jóban-rosszban. Aztán jöttek férfiak, csodás kapcsolódások, de valahogy egyik sem volt igazán az, akit kerestem. Míg egy alkalommal olyan mély kapcsolódás alakult ki, amit addig nem tapasztaltam korábban. Kellett egy kis idő mire beleengedtem magam, de mégis egy se veled-se nélküled kapcsolat alakult ki, annak minden fájdalmával együtt. Hiába volt meg a mély lelki kapcsolódás és testi vágy is, mégsem működtünk jól együtt. Egy pillanatban lezártam, de a fájdalom még egy ideig velem maradt. És ma már tudok hálás lenni ezért a fájdalomért is. Ezáltal éreztem meg az egyedüllét igazi mélységét, és egyúttal áldását is. Már tudok így élni. Tudom, hogy önmagam is értékes vagyok, beleálltam az erőmbe, megélem azt. Ezen az úton sokan kísérnek, van aki rövidebb, van aki hosszabb ideig marad, és hiszem, hogy egyik útelágazásnál ott lesz a Társam is.
- Joós István
Meghaltam majdnem egy bicikli baleset következményeként, 2022 tavaszán. Tudok segíteni, ha okokat keresel és/vagy mérges vagy, hogy ez miért Veled történt...
8