Halmai JuditSohasem gondoltam volna, hogy vállalkozó leszek, hogy lesz bátorságom mind ahhoz ami ezzel az életmóddal jár. Akkor változott meg minden, amikor beleálltam saját magamba. Amikor őszintén kimondtam először magamnak, utána a környezetemnek a vágyamat. És miután már „láttam”, el tudtam indulni felé. Ahogy ráléptem a startra, elkezdett kibomlani az út, ami a mai napig tart. Az önazonosság, a szívből jövő vágy, és a magamba / a sorsomba vetett hit mindent vitt. Olyan, mintha bevárt volna a családi vállalkozás, hogy beérjek hozzá. Most már a saját ötleteimet valósítom meg.
2
- Fanni Koósz
Gyerekkoromban azt vettem észre, hogy az emberek nem szeretik hallani az igazat. Nem bírják hallani, ezért aztán inkább udvariasak és az udvarias embereket címkézik kedvesnek, ami gyakran azt jelenti, hogy 'nem igaz'... Bennem volt valami brutális őszinteség, gondolom, mert egy idő után kirekesztődtem, és aztán már vágyam sem volt arra, hogy ily módon kapcsolódjak. Jól megvoltam egyedül. Persze egy egy ember azért jó ha van, akivel egy hullámhosszon vagyunk, de mivel nagyon mély volt bennem a hiedelem és tapasztalás, hogy engem senki nem ért meg, egyre inkább ezt sugároztam kifelé, s ez bizony magával hozta azt, hogy a világomban ez vált valósággá. Oda jutottam, hogy egy újszülöttel egy másfél utcás faluban éltem, idpnként kiegészülve a nagyobbik lányom társaságával is, egyáltalán nem kívánva az embereket. De kiderült, hogy egyedül nem megy. Nem lehet bírni. Mentálisan, fizikailag és érzelmileg sem. Úgyhogy félve és lassan kezdtem el kidugni az odúból a fejemet. Eleinte csak mert muszáj volt. S ahogy kedvességet tapasztaltam ismeretlenektől, megdőlt bennem az addigi hiedelem, miszerint a család az, aki támogat...én pont azt tapasztaltam, hogy bizony milyen sokat adhat egy idegen. Talán csak egyszer és soha többet. Épp ezért nekik talán könnyebb, s nekem is, mert nincs érzelmi kapocs. Nincs benne múlt, jövő, elvárás, csak a jelen pillanat, amikor valamiért egymásba botlunk. S észrevettem, hogy mindig azt kapom, amit épp be tudok fogadni, amire nyitott vagyok. S ami bennem van, az jelenik meg kívül lehetőségben, minőségben, emberben. Ennek öröme ahogy lassan áthatott, egyre több örömteli emberrel találkoztam. S ahogy egyre önazonosabb lettem, egyre több önazonos ember lett a külvilágomban. Így jutottam oda, hogy a külvilágomban megjelenőket immár nem ítéltem, kritizáltm, hanem magamat kerestem bennük. Ha egy hullámhossz, azért, s ha nem, azért. Ő vajon mit mutat meg nekem belőlem?! EZ lett a mottója a kapcsolataim megélésének. Egyre jobban élvezem az embereket. Figyelni őket, látni őket, hallani őket, s élni mellettük magam. Vajon kibillent, vajon erősít, vajon gyengít, s ha igen, miért?! Élve és értve, mindenki a saját útját saját hiedelmei mentén járja, s nem dolgunk ígérni egymásnak örökkét, hogy ha ragaszkodni kezdünk, az van, hogy megállít, és megéltem annak könnyedségét, hogy mikor kinyitottam a szeretett személynek az ajtót, hogy élje, amire vágyik, azzal, akivel szeretné, én szabadon s ha úgy van távolról, birtoklási vágy nélkül és örömben szeretem Őt, akkor egyszer csak megjelent, s azóta együtt vagyunk. Hullámvölgyeink pedig egyre közelebb visznek minket magunkhoz, s egymáshoz. Ezzel együtt nyílik a világ, új emberek, akik immár hasonló szellemiséggel élik napjaik. Hosszú út volt ide jutni. Sokáig hittem, egyedül vagyok, és jobb is, hisz nincs olyan ember, akivel érdemes kapcsolódni. Most már tudom, mindent magamból kiindulva tapasztaltam, s ahogy változott belső világom, úgy változott kívül is, élve minden nap annak igazságát, nincsenek mások. S hogy mindenki saját univerzum, a világ multiverzum, és ez gyönyörű.
Kardos Tímea41 évesen egy tollvonással hagytam ott mások által csodált és irigyelt magas beosztásom. Robbantottam, a környezetem nem kis meglepetésére. Szívesen osztom meg a tapasztalataim és hallgatom meg másokét is. 🙃
2
Eszter FarkasKét éve pajzsmirigy alulműködést diagnosztizáltak nálam. A pajzsmirigy nem megfelelő működése egyre többeket érintő probléma. Azóta sokat foglalkozom azzal, hogy lehet a pajzsmirigy működését segíteni, normalizálni. Ebben a kérdésben még én is úton vagyok, nem értem el a végső célt, de sokat tudok segíteni azoknak, akik még csak most léptek rá erre az útra, és keresik a megoldásokat. Ayurveda mentorként nagyon sokféle életmódbeli javaslatot ismerek erre (is), amit szívesen megosztok másokkal. Az Ayurveda egy holisztikus természetgyógyászati rendszer (indiai), szószerinti fordításban maga az élet. Az Ayurveda szerint az élet nemcsak a létezésről, hanem a teljes és boldog élet megteremtéséről szól! Én ebben találtam meg magam, tavalyi évben teljesült egy nagy álmom, Ayurveda mentor lettem, és továbbra is folyamatosan tanulom. Úgy gondolom, hogy helyes életmóddal nagyon sok betegségtől meg tudunk szabadulni és "gyógyszermentessé" válni.
- Eszter Farkas
Életem során voltam már őstermelő, másodállású vállalkozó és most 4 éve főállású vállalkozóként tevékenykedem. A vállalkozói életnek megvan a szép napos oldala és az árny oldala is, dehát nehézség mindenben van, az alkalmazotti létben ugyanúgy (csak abban más) Én szeretem a vállalkozásomat, folyamatosan építem, folyamatosan fejlődöm és fejlődik a vállalkozásom is velem együtt. A döntés lehet nehéz és egyben félelmetes, amikor valaki az alkalmazotti létet, ami egy fix és biztos anyagi bevételt jelent, szeretné felváltani vállalkozói létre. Én mindenkit bíztatni tudok, aki vacillál, hogy kezdjen bele, először akár másodállású vállalkozóként, kóstolja meg ezt a világot és szeressen bele a saját "teremtésébe".
Orsolya DemeterIgen, egyértelműen igen. Ha választom őt, mindenestül választom. Örömével, keserűségeivel, értékeivel, hülyeségével, céljaival, bukásaival, a múltjával, gyerekeivel, exeivel, sikereivel, rossz szokásaival. Összetartozunk. Összeköt minket egy láthatatlan szerelem-madzag. Csak ő. Nem fér be más.
2
Beata GaloSpirituális élet és spirituális felfogás ! 18 éve használom a meditációt az elmém, testem kiürítésére a negatív energiáktól… Több utat kipróbáltam, több vallásról tanultam. De arra jutottam hogy a legtisztább a Hinduizmus. Azt amit magamévá tudok belőle tenni gyakorlom, amit nem ( pl: vegetáriánus étkezés ) azt nem erőltetetem. Egyszerűen csak el fogadtam magam annak aki vagyok. És próbálok segíteni embereknek ugyanebben.
2
ZoliAz elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)
Krisztina dr. TeubelPárkapcsolati válságunk válásba torkollott. 23 év, melyből 15 év házasság, 3 gyermek, 22 év harmónia. A kapcsolat javításába fektettünk energiát, ami egy idő után egyoldalú volt a részemről. Nem adtam fel, ő adta fel. A férjem elköltözése után még erősebben belfelé kezdtem figyelni. Ezzel kapcsolatos élményem, hogy bár a csendemben talált válaszaimnak nem örültem maradéktalanul, de a saját békém felé sokat haladtam. És hosszú távon így jártam, meggyőzödésem, hogy így járok jól: elhagyott egy magát őszintén nem vállaló ember, ami bár fájdalmas volt, de jó ez így. A saját részemet látom benne, szembe néztem vele, dolgoztam rajta és nyugalmam van vele. (A következőnél majd jobban csinálom!) Azóta rendeztem, rendezem az életem más területeit: a jelenlegi hivatásomban stabilizálódok, új célokat tűztem ki és részben értem is már el, a gyermekeimmel megerősödött a kapcsolatom, harmonikusabb az anyaságomhoz való viszonyom, letisztultak a baráti kapcsolódásaim, megerősödtek a nagycsaládiak. Helyrebillentettem a nőiességem. Készen állok és kíváncsian várom a továbbiakat. Szeretettel várom megkeresésed, ha párkapcsolati válságkezelésről, a válás megéléséről, süllyedésről és emelkedésről, női újjászületésről beszélgetnél.