Dr. Krisztina Berger#Karrierváltás_1 Egyszer bele kell állni: a Szíved legközepébe! S ami ott mozog, rügyezik, nyílni, virágozni készül, annak irányt és termőföldet kell adni. … persze ez nehéz, nagyon nehéz, ha gyerekkorodban, arra AKI VAGY, visszaigazolást és türelmesen figyelő, nyílásodat igenlő Szer-etet-et nem kaptál. Elvárások között nőttem fel, s a testvérem példáján láttam, hogy jobb ha a szülői elképzeléseknek alárendelődöm. A Teljesítmény lett a védváram … a Racionalitást választottam, mert a matematika kiszámítható világában én se vagyok olyan kiszolgáltatott. A számításaim helyessége megvédenek akár a szakmai támadásoktól is ... az Intelligenciámra mindig és minden esetben számíthatok … s mindeközben egy nagyon erős önbecsülés-hiányban szenvedtem … Ìgy bástyáztam be magam egy jó magas toronyba, ahol felül csak az Eredményeim voltak láthatóak, hogy emellett szenvedek és segítségül kiabálok, azt csak a barátnőim tudták. Aztán, az egyetem végén elfogadtam egy meghívást a Berlini Műszaki Egyetemre, tanársegédnek. Itt az új közegben, új országban úgy éreztem, hogy végre újradefiniálhatom önmagam. Tabula Rasa. S ehhez berobbant a Szerelem, egy lengyel hegedűművész fiú alakjában. Esőtánc. Nagy Èbresztés volt: felébresztette bennem a Mágikus-Művészi Lényemet, aminek következményei is lettek. Fizikából doktoráltam, s emellett elvégeztem a mélypszichológiai tánc- és mozgásterapeuta tanfolyamot. Ùgy éreztem, hogy a táncterápiában megvan minden, ami én vagyok: az analízis és a művészi önkifejezés; az empatikus együttrezgés és a tisztánlátó racionalitás; a body-mind-emotion-spirit – Létszintek kölcsönös megtermékenyülése; a Test, Tudat és Lélek állandó, dinamikus Egységre való törekvése. Kettős életet folytattam: 8:00-16:00 fizikus, 17:00-22:00 táncterapeuta. Ez évekig ment így ... A nagy Vízválasztóhoz 28 éves koromban érkeztem el: El kellett döntenem, hogy elfogadom-e fizikusként az 5.000€-s dél-németországi juniorprofesszori állást, vagy pedig magánpraxist nyitok táncterapeutaként Berlinben, ami az elején 0€-val járt : ) Tele voltam exisztenciális félelemmel, kételyekkel, bizonytalansággal … hogy sutba dobom 10 év kemény munkáját ... Egy hónap őrlődés után a Szívemet választottam, s a mai napig örülök ennek a döntésnek. Mindennapos tapasztalatom a Misszió megélése: Örömben és egyre Táguló Terekben. Hála és Köszönet Önmagamnak, Istennek és a Létnek <3<<<<<<<3
1
Szilvia BarthaNos nehéz ügy, csinálom már egy ideje, a lányomnak éltem, mert szüksége volt a figyelmemre. Mostmár rajtam a sor.... a Kicsikém szurkol, hogy társra találjak, szerencsés vagyok.🥰
1
Anikó BertaSzia! Jó volt olvasni a soraidat. Azért tudok kapcsolódni az általad leírtakhoz, mert engem a mozgás tartott meg és életben. A sport segített/ segít ma is, amikor már beépült a mindennapjaimba és boldog vagyok, hogy így lett. Régebben inkább csak egy kötelező elem volt, ami gyakran el is maradt, jellemzően a munkáim miatt. De ma már nem. Örülök, hogy így alakult, de inkább, hogy így alakítottam. 🙂
1
Ma Ga2005. tavaszán 2 diplomás, “sikeres” karrier alkalmazottként szakítottam 5 év után a párommal, összetörtem a kocsimat, eladtam a lakásom és végül kirugtak a munkahelyemről egy tanácsadó cégtől. Akkor eldöntöttem, hogy elindulok és megtalálom amit szeretek csinálni - ami belőlem természetesen jön, a helyemet, a hivatásomat, a páromat a világban… Azóta nagyon sokmindent csináltam, mentem keresztül, tapasztaltam meg. És éltem különböző helyeken. (Ökofalvak, vallási közösségek Magyarországon és a világban. Sikeres majd bukott befektető, ökofalu tervező, permakultúrás kertész, aktivista, ketész, temetői kertész (még sírásó és krematórium operátor is), meditációs “szekta” tag majd 12 évig Ausztráliában. Önellátó kertész és család”fő” Azori-szigeteken. )
- Ma Ga
Személyes rossztapasztalataim, traumás csomagom miatt sokáig úgygondoltam, hogy túl nagy felelősség a gyermekválalás, mert túl sok kárt okozhatunk a gyermekünknek. Sajnos végül reakciósan az erősen negatív és depressziós anyamintámra egy mindenben az anyám jellemzőivel gyökeresen ellentétes párt választottam anyaként a gyermekemnek. Ebben nagyon felszínesnek és hirtelennek bizonyultam és az anyagilag függetel, szabadnak, bölcsnek, egészségesnek, vidámnak és tudatosnak tűnő páromról kiderült, hogy jelentős személyiségi problémái vannak, gyerekkori traumákkal amiket egy nehéz és komplikált szülés (felnőtt életem legnehezebb napja volt, pedig nem is én szültem) oly intenzíven felkavart, hogy azzal már végkép képtelen volt szembenézni. Ez végül ahhoz vezetett, hogy engem teljesen a saját családját pedig nagyrészt elutasította. A gyermekkel pedig egy számomra elérhetetlen helyre költözött. Utólag kiderült, hogy igazából mániásan gyereket akart, de a gyereknek funkcionális apát aki ott van az életében azt nem.
Julianna SzámadóSzívesen kapcsolódom azokhoz, akik rendszeresen sportolnak. Én magam futok, napi 7 km-t, jógázok, nem elég gyakran és szeretnék újra táncolni. Nyugdíjas lettem, ám ez valóba csak egy kategória- már nem dolgozom hivatalosan-, de élvezem az egyéb elfoglaltságot, közösséget másokkal.
1- Szilvia Bartha
Mindenkit kitakarítottam az életemből aki csak kihasznált és most egyedül vagyok, alig van felnőtt társaságom, hiányzik az értelmes, kötetlen beszélgetések. Teljesen jól elvagyok egyedül, szeretem a gomdolataimat, de néha magányos ám.
1 - Szilvia Bartha
Kezdem érezni a kiégést, még nem tudom, hogy csak kifogásokat keresek a váltásra, vagy nem jött el még az ideje. Figyelek és bízom.
1 
Rita ParcsamiSokat tudnék adni és segíteni a nőiesség és önelfogadás akár jelentős túlsúllyal témakörben. Ezt azt hiszem kimaxoltam már már azt éreztem teszteltem magam mekkora súllyal tudok még nő maradni. 185 kg volt a csúcs. És sejtem hogy ez másoknak hihetetlen de még ezzel a súllyal is volt önbizalmam., tudtam csábítani és maximálisan ki és megélni a nőiességem. Egészségügyi okból sokat fogytam de mivel imádok telt lenni a mostani számomra optimális súlyom is erősen a molett kategória :) Nagyon sok önbizalomhiànyos nőnek tudtam már segíteni megtalàlni magában a nőt.
Szalai SzilviaVoltam fent és lent, megjártam poklot, egészen addig, amíg nem tudtam már ki vagyok. Aztán jött a felismerés és a mai napig fejlesztem önismeretemet, hogy megéljem azt, aki mindig is lenni akartam. Rögös az út, de ha cél előtted van, az oda vezető út már könnyebb. Megosztom tapasztalataimat, hogy mások tanulni tudjanak belőle, elkerüljék a mérgező kapcsolatokat, időben felismerjék azt. Hiszek abban, hogy mindig van remény és az univerzum segít, hogy elérd azt, amire mindig is vágytál.
1