Tapasztalatok

Szántó Kitti

Nem tudok mindenkit megmenteni, de ha megmentem magamat magamtól, megmentem a világot.

Viktória Matúz

A sors fura fintora kapcsán két létformában éltem az életem. A szüleim jóvoltából a vállalkozói élet nehézségeiben asszisztáltam és volt lehetőségem 20 évig az (köz)alkalmazotti jogviszony áldásos és áldatlan lehetőségeiben leleldzeni. Az én fura lázadó, ambíciózus, magas alkotóképességekkel megáldott és tenniványó, tökéletességre törekvő énem, minden munkahelyet a sajátjának tekintett és folyton fejleszteni, gyarapítani akarta. Ezt nem igen hegyták, de megcsináltam akkor is ha mindenki a feje tetején sergett. Akkor is ha nem volt szabad, akkor is ha tiltotta a törvény, akkor is ha nem volt rá pénz, idő, vagy szakember. Én mindent is elbírtam, mert nem maradhat feladat elvégzetlenül bármilyen forráshiányból. Hááát megcsináltam az enyémből. Nehéz volt folyton harcolni a butasággal, az irígységgel, mások félelmeivel, ártó szándékaival, de engem feleskettek a szakmám legmagasabb szintű vitelére és nem akartam kevesebb lenni annál, mint amilyen vagyok. Sokszor lemondtam magamról, hogy mást ne bántson az én mibenlétem. Sokszor feladtam, de nem szűntem meg dobogni. Tanítottam, támogattam, segítettem azokat, akik a lehetőségeim korlátaiért voltak felelősek azért, hogy szélesítsem a nézőpontjaikat, bízva abban, hogy eljön az én időm és végre kiteljesedhetek szakmailag. Ez 20 évig nem következett be ezért kilépve a rendszer rugalmatlan, lassú, ezköztelen kereteiből a saját uatamat kezdtem járni és olyan szembeszéllel találtam magam szembe, amire azért valljuk be nem számítpottam. Igazából könnyebben és hatékonyabban akartam végezni a munkámat hiszen mindent megtettem érte, de a meglévő partnereim olyan akadályokat gördítettek körém, hogy az óborzalom. Rendes Matúz Viki stratégia ebben az esetben, hogy még jobban dolgozom, még többet teljesítek, még több irányba figyelek, többet nélkülözök annak érdekében, hogy egy napon valóban úgy végezhessem a dolgomat, ahogy arra mindig is készültem, amire méltó vagyok és amire az embereknek szüksége van. Így leginkább egyedül dolgozom és keresem azokat a szakembereket partnereket és lehetőségeket ahol önmagam lehetek a magam őrült módján. Jobban figyelek magamra, vigyázok a szaktudásomra, nem pazarlom hülyékre az ötleteimet ingyen és nem bízom magam másra. Egy különleges életkiképzésben készítettem fel magam arra, ha beüt a krach, akkor sem omoljak össze, ne bízzak semmit a véletlenre és ne hagyjam magam befolyásolni, vagy ne alékudjak meg alapkérdésekben. Így lassabb, fájdalmasabb, de az enyém. És nem adom már oda másnak. Megéri kiállni az elveidért, a szakmai elképzeléseidért, a saját képességeidért akkor is ha a jelenlegi világod minden irányból támad érte. Tekintsd fejlődési lehetőségnek. Önmagad mélyebb megtapasztalási terepének, életleckének. Másképpen sem emberileg, sem szakmailag, sem karrieileg nem tartanék ott ahol vagyok. Százszor kellett beverni a fejem a falba, hogy megnyíljanak a kapuk és százszor megtenném újra ezért a pillanatért, hogy most szabadon küldhessem el azokat a picsába akik évtizedek óta akadályoznak, korlátoznak, kétségbevonnak és hátbaszúrnak. Mééég mindig élek bazdmeg és velem él a remény, a hit a szeretet, hogy van értelme ennek a földi létnek csak tedd adolgod a mit a saját szíved diktál. Mindenki más elmehet a sunyiba. Én tudom, tanultam, tapasztaltam, ismerem és élem. Az az enyém amit én végeztem el. Másra ritkán hallgatok, mert erre készítettek fel a századok, hogy az emberiség legmagasabbszintű szolgálója legyek. Ugorj velem. Egy gödörben vagyunk, a többi kamukéró. Üdv a poklomban. Nem félem azt, mert én vagyok az Ördög. Sőőőt nem is egy, öt. Magadhoz csábítalak, hogy együtt tudjunk tenni magunkért. És ez nem lehet másként.

Berni

Örömmel tapasztalom, hogy a HIT bármire megoldást nyújt! Mindent megold és minden elképzelés, álom megtapasztalássá válik. BÁRMI! Fontos megvizsgálni, hogy vannak -e múltból hozott önbizalmat rontó programjaink. Amennyiben nincs, akkor csak HIT kell és pozitív elgondolások, megálmodás és minden elindul felénk. 🤗 Érzelmeink jó iránytűk tudnak lenni, s mutatják, hogy cél felé haladunk, vagy letértünk az utunkról. Így sikerül az álmaimat beteljesíteni. 🙏

Bányász Dorottya

A barátság nagy kincs, sok mindent köszönhetek én is a barátaimnak, a jókor és jól elhelyezett mondataiknak, tanácsaiknak, tapasztalataiknak, de csalódásaim legmélyebb bugyraiba is általuk kerültem, ha nincsen az elkötelezettségem az önismeret mellet, ma is haragudnék.

Györgyi Hegedüs

Helló! Ezt az írást még nem látta senki, magamnak írtam. Talán most jött el az ideje, hogy nekem egy emlék, másnak talán egy válasz, egy elindulás legyen önmaga felé. A SZÉK 2020. március 3. Van egy pihenőszékem. kb 2 éve vettem, mert mindenáron szerettem volna, hogy legyen hol olvasni, filmet nézni, és játszani az agyam, hogy milyen előkelő dolgot csinálhatok. Most ülök benne először. Nem szólaltak meg a fanfárok és még tűzijátékot sem látok……nem történt semmi eget rengető, pedig arra vártam. Arra vártam, és vágytam, hogy ez a szék elvarázsol, és megold minden problémát, mert hát egy pihenőszéknek talán ez lenne a dolga, vagy nem? Hogy egy picit elfeledkezzünk a széken kívüli világról, amit nem akarunk, éppen tudomásul venni. Én most például semmit sem akarok tudni, nem akarok szembenézni azzal a ténnyel, hogy kész csőd lett körülöttem minden. Nem ezt akartam, nem erre vágytam, meg akartam váltani a világot. Nem a kislányos rózsaszínűt, hanem egy érett, felnőtt nő terveit, ötleteit, amik végül is, mint kiderült, csak egy álomvilág gyenge utánzata lett volna, ha megvalósul. Igen, voltak terveim. Sokan gúnyosan kinevetnének, ha tudnának róla, hogy mi is az. De mindenkinek van egy agyament elképzelése, ami csak az övé, és abban a világban érzi jól magát. Ebben a világban, minden tiszta, romlatlan, és boldog. jó ide menekülni. De amikor a gondolataim visszatérnek a valóságba, pokolian fájdalmasnak érzem a lelkem. Talán vezeklés nálam, hogy most már egyre sűrűbben foglalkozom az álmaimmal. Vezeklés, hogy az elrontott életemet ne kövesse senki, tanuljanak belőle. Sok okos ember próbálta már megmagyarázni, hogy mi a titok, hogy mi a lényege a boldogságnak. Nem állok be a sorba. Nem okoskodom, mert szerintem nem boldogok akarunk lenni, hanem elégedettek. Mikor megvettem a széket boldog voltam, vagy elégedett? Boldog nem voltam, mert nem is engedhettem meg magamnak ezt a luxust, ezért inkább elégedett voltam, hogy mégis megvettem, hogy legalább egy bútordarabom legyen olyan, ami emlékeztet arra, hogy mit szeretnék elérni, hogy mi tenne elégedetté, talán boldoggá? Aki meglátja nálam ezt a széket mindenki hangosan tesz valami megjegyzést, hogy ez milyen klassz dolog, és érzem, hogy marhára irigyelnek érte. A székért! Pedig ha tudnák, hogy én meg őket irigylem, esetleg azért, mert van családjuk például. Melyik ér többet? A székben csak ülni lehet, na jó… ebben talán aludni is, de nem tud átölelni, és betakarni, pedig amikor megláttam az üzletben ez jutott eszembe, hogy befészkelem magam, és körülölel a szék. Most azt hiszem egy kicsit ezt érzem, mert olyan jól belesüppedek, hogy nincs kedvem felállni. Elálmosodtam. Lehet, hogy itt fogok aludni? Jó lenne, mert nem akarok tudni a külvilágról, nem akarok szembenézni az életemmel, amit azt hiszem elrontottam. Abban az értelemben, hogy nem jól álltam hozzá, nem vettem tudomásul, hogy ezt nem lehet megjavítani olyan egyszerűen, mint a gépeket, hogy a rosszat, kicseréljük egy jóra. Akármit is cserélsz az életeden, az életedben, Te ugyanaz maradsz, ha tetszik, ha nem. Nincs pótalkatrész. Ha már pótolni kell, az csak félgőzzel tud üzemelni, nincs már igazi teljesítmény, csak valami silányabb üzemmód. A széken kívül ez van, a silány világom. Nem erre készültem. Gyerekkoromban nem csalódott felnőttnek készültem. Nem a világban, az életben, hanem magamban csalódtam…..de nagyon. Nem ez vagyok, nem ez az ember akarok lenni. Itt a székben én én vagyok, mert ez a szék azért van itt, hogy tudjam, hogy emlékeztessem magam arra, hogy mit akarok az élettől. Talán ezért nem ültem még bele, mert tudtam, hogy ha megteszem, még nehezebb lesz elviselnem a valóságot. Tényleg képes erre egy szék? Igen, képes arra, hogy rávetítsem a kusza gondolataimat. Szegény, szegény szék. Pedig nem ő a hunyó, csakis én egyedül. De mint egy mementó itt van velem, és nem engedi, hogy lemondjak a vágyaimról, hogy elégedett lehessek. Ez a szék fog mindig emlékeztetni arra, hogy kellenek a nagy álmok, vágyak, még ha meg is haladják a képességeinket, de ezek az álmok hajtanak előre, hogy elégedettek lehessünk. Mindenkinek kell lennie egy széknek, asztalnak bárminek, amitől azzá válhat ami lenni szeretne, hogy emlékezzen, az álmaira ha ránéz a „székére”.

Szabi

Azt hiszem a kapcsolatunk megalkuvással indult, már rögtön az elején. Én nem akartam ezzel a lánnyal hosszú kapcsolatot, valahogy mégis maradt. Talán ráuntam ,hogy keresem az "igazit" így beértem azzal amit a gép dobott. Megalkuvásnak nyögés a vége. Egyszerűen jött velem, összecsiszolódtunk, lettek közös célok és működött, tudtunk eggyütt haladni az úton. Sokszor megkaptam " - jobban szeress engem" nem tudtam ezzel mit kezdeni valójában, hisz én szerettem őt - a magam elcseszett mintái szerint.... Hol kezdődött ,hogy már nem bírt rám felnézni mint férfira? -Nálam hol kezdődött ,hogy nem tudtam rá felnézni mint nőre? -Miért nem tudtunk erről soha beszélni? Költői kérdés, nincs válasz, kár is feszegetni, ez elment... Most már tudom, hogy a szenvedés váltotta ki végül a tudatosodást, a fejlődést. -Fel lehet nézni egy férfira nőként aki nem találja a helyét? -Fel lehet nézni egy nőre akitől nem kapsz támogatás, hitet? Komoly paradoxon ez amit ha nem sikerül feloldani, végül a kapcsolat oldódik fel benne. Végül eljutottam a megértésig. Nem hibáztatom már őt. Évekik gyűrtem, gyűröm magamban azt a karrier, életcél dolgot ,hogy nem tudom. Hát megoldotta az amazon maga... és nem volt kegyelem...

Szántó Kitti

A gyerek vendég a háznál, jó sokáig maradó vendég, szívesen látott vendég ... de eljön az idő amikor elmegy és el kell engedni a sok sok szeretet, élmény, tapasztalat munícióval

orsi mészáros

Amit megtanultam és hálás vagyok, érte, hogy rá tudtam jönni mekkora lelki erőm van és tudok NEM-t is mondani.

Anikó

2016 ban váltam, hosszú gondolkodás és 18 év házasság után, két gyermekkel, anyagi nehézség, kevés önbizalom keretében

Királynő korszakomban vagyok, ami nagyon tetszik még. Tetszik az erőm és tetszik ennek a hatalma. De ugyanakkor, ahogyan István is mondja, a nő ebben a korszakban magányos. Én is, és a magány lassan jobban zavar, mint a sikerek amiket elérek, és persze a siker hozza magával a nehézségeket és esetleg egyéb negatív dolgokat. Érző nőként jó lenne, érzelmileg megpihenni, de nem tudom hogyan fogjak hozzá és ne tudom valóban erre vágyom-e.