Humania lényege az a megfigyelésünk, hogy tapasztalatok őszinte megosztása által automatikusan vagyunk idegenek számára is hitelesek. Nézz szét – és kapcsolódj azzal, akinek a megosztása megérint!
Nagyon későn sikerült elköteleződjek, döntsek... és utólag látom, hogy ez azért tötént így mert nagyon későn jöttem rá, hogy ki is vagyok, hogy ki is kell legyek. Örömmel segítek, ha kihívás, hogy mi is az életben a Dolgod.
Miután kitéptem magam a mintáim fogságából, elkezdtem felfedezni azt, ami korábban tiltott volt. Szembe mentem mindennel, ami a belém nevelt női képhez tartozott. A „jókislányságom” után voltam felelőtlen, radikálisan önző, sőt néha őrült. Én kezdtem el irányítani, felelősséget vállalni, tenni, akarni. Karrier és férfiak terén is. Mertem felismerni, hogy mire vágyok igazán, és mentem is a vágyaimmal. Tettem olyat, amit korábban helytelennek gondoltam. Megéltem a korlátok nélküli szabadságot. Hogy az lehet, amit csak akarok. Aztán egyszer csak már nem akartam tovább szabad lenni. Belecsömörlöttem a vágyaim hajkurászásába, de ehhez az kellett, hogy mindent megtegyek, ami csak eszembe jutott. Ha forr még benned a vágy, de nem mered/tudod/akarod megengedni, vagy épp eleged van már belőle, akkor tudok támasz lenni a tovább lépésben.
Soká volt napi kihívásom a pornó... hogy nem tudom nem megnyitni azokat a fránya oldalakat, húszas éveimben (amikor még lassú volt az internet) sorozatosan fordult velem elő, hogy pirkadatkor veszem magam észre, sietve zárom az irodát, mielőtt az almázottaim megérkeznének. Megoldás számomra két dolog volt. (1) megélt szexuális kapcsolatok sorozata, mert mint kiderült elfojtásban voltam, nem mertem vállalni, tehát nem tudtam megélni a vágyaimat, és (2) hogy küldetést találtam, tehát Célt az életemnek, ami fontosabb, mint hogy pornó által magamat kényeztessem.
A mintáimnak először megfelelni akartam. Mindenáron. Még ömagamat is feláldozva. Ami egy ideig működött is, mert haladtam az úton, amit mások rajzoltak elém. Majd a lepel lehullt. S egy idő után kezdtem valóságos börtönnek érezni azt a várat, amit korábban én magam építettem. Egy új és ismeretlen kaland kezdett el hívni. Amit először elutasítottam, majd hosszú halogatás után, fejestugorva választottam. Ekkor fordultam szembe a mintáimmal. Önmagamat választva, tapasztalatot kezdtem szerezni arról, ami korábban tilos volt. Rabláncokat szétszakítva vetettem bele magam a korlátok nélküli szabadságba. Élveztem. Évekig. Aztán idővel mégsem akartam már többé szabad lenni. Itt láttam arra rá, hogy a mintáimat nem legyőznöm kell. Hanem tapasztalati úton kell csak megtudjam, hogy a mintáim közül melyek az én valódi "igen-eim" és "nem-eim". A legmegdöbbentőbb számomra, hogy így végül az eredeti mintáimhoz, tanult értékrendemhez nagyon hasonló élet küszöbére érkeztem. Azonban már nem alárendelve önmagam, hanem felfedezve a rendben nekem szánt helyet. Így változtak végül a mintáim önsors rontó nehezékekből új élet alapját szolgáló erőforrásokká. Ha szabad akarsz lenni, vagy épp elég már a szabadságból, beszélgessünk!
Korábban alkalmazottként és nemrég vállalkozóként is megtapasztaltam, hogy milyen a kiégés. Hogy milyen totálisan kimerülni abban, ami előtte mérhetetlenül lelkesített. Majd rájöttem, hogy a kiégés is csak egy tünet. Aminek az oka nem az, amit csinálok, hanem a mód, ahogy csinálom. Amint sikerült magamnak megengedni az új, időszerű működési módot, a változás szinte magától ment végbe és tért vissza az erőm. Ha segítségre van szükséged ahhoz, hogy feltárd és meghaladd annak okát, amiért most kilátástalannak érzed a helyzeted, keress bátran!
40 után újra kezdeni, megélni mindent, amit eddig elfojtottam magamban – szinte tankönyvszerű. A legintenzívebb évek, a leginkább önmagamra találás, ösztönszerű, szabad megélések, a legragyogóbb hegycsúcsok; ugyanakkor a türelmetlen várakozás, az akarás, a nélkülözés, a felvállalatlanság, olykor a pokol legmélyebb bugyrainak megismerése egyben. Mégis az egyik legjelentősebb időszak, a nagybetűs NŐ-vé válás időszaka az életemben, tűéles tükrökkel. Több mint 3 éven át voltam szerető, saját élményem van az érzelmi hullámvasutazásról, és nem, nem lett belőle végül kapcsolat. Joggal merülhet fel benned tehát: három évet pazaroltam el az életemből siker nélkül. Az egyik nézőpontból tekintve igazad is van. Nem tudok garanciát adni arra, hogy a férfi téged fog választani, és nem hiszek abban, hogy ezt bárki biztosíthatja. Ugyanakkor ez a 3 év, a legintenzívebb átalakulás, a legmélyebb önismeret, a “gondolni sem mertem arra, hogy ez mind bennem van” élmények megélésének időszaka. Nem őt nyertem meg benne, hanem ÖNMAGAM és az értést: a kapcsolat minőségében pontosan az tükröződött vissza, ahogyan éreztem magam. A jelenből visszatekintve hálás vagyok mindazért, amit ez az időszak és benne ez a kapcsolat hozzáadott ahhoz, aki ma vagyok.
Azt tapasztaltam, hogy egy nőnek is lehet ügye. Még ha csak átmenetileg is. Az én amazon korszakom egyik központi feladata volt, hogy megtaláljam az akkori küldetésem. Éveket töltöttem kísérletezéssel. És azt látom, hogy épp ez volt a megoldás. Mindenben ki kellett próbálnom magam, ami csak eszembe jutott. Tanultam, ami hívott: természetgyógyászat, kineziológia, reiki. Ezekből végül nem lett semmi. Majd jött a jóga, és végre bele is vágtam. Először csak egy-egy órát tartottam munka mellett, majd minden biztosat feladva ugrottam a bizonytalanba, és teljesen egyedül létrehoztam és működtettem egy jógastúdiót Budapest belvárosában. Végül a Covid mindent felülírt. Jött az újratervezés. Saját módszertant dolgoztam ki, és a csoportos órák után, több hetes egyszemélyes folyamatokban kezdtem el dolgozni a hozzám fordulókkal. Megszállott voltam. Függő. Aki tüzet okádott, ha a benne forrongó energia nem törhetett hivatás terén utat magának. Ha Te is úgy érzed, több van benned, de nem tudod az utat, nem mered még választani, akkor a tapasztalataimmal szívesen segítek, hogyan találd meg a hivatásod.
A házasságom még az első évfordulóját sem élte meg. 7 együtt töltött év után úgy álltam az oltár elé, s fogadtam örök hűséget, hogy valójában azt sem tudtam, ki vagyok. Az életem akkoriban olyan volt, mint egy tragikomédia. A lánybúcsúm éjszakáján ismertem meg ugyanis valakit, aki felnyitotta a szemem: máshogy is élhetek. De először önámításba menekültem, s azzal nyugtattam magam, hogy ez biztosan csak egy utolsó próbatétel, amit ki kell álljak. Így kimondtam a boldogító igent. Majd az esküvő után hosszú hónapokon keresztül szenvedtem, és próbáltam kitalálni, hogy mi a baj velem. Mindent megtettem, hogy helyrehozzam a helyrehozhatatlant. Emlékszem a napra, amikor végül teljes nyugalomban ültem le a kanapé szélére, s mondtam ki azt, hogy elmegyek. Most már tudom, hogy nem volt velem semmi baj, csak az élet történt velem. Ha támogatásra lenne szükséged ahhoz, hogy mindent meg tudj tenni a házasságodért azért, hogy túljussatok a válságon, vagy hogy bele tudj "halni", akkor jelentkezz az ingyenes, telefonos konzultációra!
50 leszek idén, és szeretem a korom. Lassabb, igen, de sokkal nyugodtabb, és azt hiszem, hogy boldogabb is: valahogy a lényeget látom sokkal jobban, és így az erőmet tudom helyesebben tehát hatékonyabban használni (avagy Az Erő engem). Világért nem lennék újra 20 éves...
Harminc év totális gátlásossága után bombaként robbant a szexualitásom. Sok szeretőm volt, és, igen, "bújtam a szekrénybe" (távoztam tempósan a hátsó kijáraton ruháim kapkodva) az idejekorán hazatérő férj elől... Érdekes és izgalmas volt, míg aztán egy idő után többé már nem. Szívesen segítek, ha megérteni, megengedni, vagy meghaladni szeretnéd a szeretői viszonyt...