Megosztások

• 

  Gitta

  Ha az ember a helyes úton jár, azt támogatják az égiek. Ha van is akadály, az könnyen elhárul és a célhoz vezető út nem árt senkinek. Karrierváltás a témád, így csak feltételezem, hogy valamilyen új irányba szeretnél menni az utadon, de lehet meg te se látod, merre kellene menni. Véleményem szerint érdemes figyelni a jelekre. Egyrészt a meglévő munkahellyel vagy szakmával kapcsolatban vannak-e olyan jelek, melyek arra mutatnak, hogy itt az ideje váltani. Pl. olyan kolléga, aki lehúz, már nem tölt el örömmel a munkád, gyomorideged van már szombat délután, ha a hétfőre gondolsz, nem fejlődsz szakmailag és/vagy anyagilag sem, stb. Aztán milyen érzés fog el, ha az új munkahely lehetőségére vagy egy új szakma tanulására gondolsz? Jól eső, örömteli, izgatott vagy és újra megcsillan benned a tűz vagy épp összeszorul a gyomrod? Érdemes az intuíciódra figyelni, arra a legelső kis megérzésre, amit tudatosítasz magadban, de vigyázni kell, mert a második az már csak az ész játéka. No és még egy: azt mondják, bátraké a szerencse, inkább azt bánjuk meg, amit megtettünk mint síránkozzunk azon, hogy kihagytunk egy lehetőséget! 😊

  #Karrierváltás

  Tovább

  0
• 

  Katie Bush

  Az önfeladás egy másik ember céljai miatt (akkor is, ha csak átmeneti), olyan rombolást tud végezni a saját magadhoz való kapcsolódás egészséges folyamatában, hogy a végén nem lesz bátorságod elhinni azt sem, hogy a legalapvetőbb szükségleteidnek és érzéseidnek van létjogosultsága.

  #Múlt feldolgozása

  Tovább

  0
• 

  Kata

  Megtapasztaltam a kiégést az összeomlást, az elhagyást és elhagyva is éreztem magam, és most az újjászületés időszaka jött el. 🙏

  #Ismerkedés

  Tovább

  0
• 

  Mariann Serger

  Szeretném tudni, hogy mi más lehetséges, amit idáig el sem tudtam képzelni?

  #Ismerkedés

  Tovább

  0
• 

  Zavesiczki Angéla

  Egyszer régen nagyon szerelmes voltam. A párom udvarolt, kedveskedett minden nap, ideáljának, megmentőjének nevezett. Aztán, ahogy telt az idő, lebeszélt a sminkről, csinos ruhákról, mert szerinte természetesen még szebb vagyok. Nem jártam már társaságba, mert ő nem akart, stb. Ismerős a sztori? Hagytam, hogy irányítson, alakítson, észrevétlenül belecsúsztam a megfelelni akarásba, mert úgy gondoltam megéri. Megéri az árát. Ahogy múltak az évek egyre több dolog hiányzott, de ott volt az ő mindennapi szeretete, jelzései, szavai. Aztán persze kiderült, hogy szeretője van, rám írt a nő. S ahogy ez kirobbant, azt hozta fel ellenem, hogy elhanyagolom magam, nem adok már a megjelenésemre. Akkor az volt a baja velem, amit korábban ő forszírozott. X generációs minta vagy sem, mindig hajlamos voltam rá, hogy meg akarjak felelni vélt vagy valós elvárásoknak családban, kapcsolatokban, munkahelyen, mindenhol. Ma már gyakran észreveszem ezt a mintát és egyre jobban kezelem, nem rendelődök alá alapból.

  #Önértékelés
• 
• 

  Nagyfalusi Flóra

  Ha lenne BÜSZKESÉG kategória, ezt az írást oda tenném legszívesebben! Mert nagyon büszke vagyok, hogy minden nap az ÖRÖMöt és ezáltal MAGAMAT VÁLASZTOM! És azt gondolom, hogy bátor is! Az én szótáramban BÁTORSÁG minden nap az örömöt és magunkat választani, és bátorság az erősségeimet és a büszkeségemet vállalni! Angol tanárként elkezdtem az utóbbi fél évben rendszeresen tanulni, továbbfejleszteni magam angolból, és kutatni a nyelvtanulás módszertant, elsősorban azt, hogy a sok nyelvet beszélő polyglot-oknak mi a titka. Mindig is kísérleteztem különböző módszerekkel a tanulásban és a tanításban is, mert számomra a kísérletezés az élet!!! De ez nem volt napi rendszerességű és folyamatos, mint most. Azt tanulom, ami érdekel, ami én vagyok, SAJÁT RITMUSban haladok, kibontakoztatom a kreativitásom, a saját tapasztalataimból tanulok a legtöbbet, és ez nem csak sikerélményt és örömet ad, hanem AUTONÓMIÁT is, azt az érzést, hogy én vagyok az, aki rendelkezik a saját élete felett. És ez az, ami megszünteti a függőségérzést. És ettől az önbizalmam is helyreállt. Ráadásul a magamon átszűrt, megtapasztalt módszereket, technikákat (és a saját tanulási élményeimet) adom át a tanítványaimnak, amikkel ők is kísérletezhetnek, megtalálva a nekik megfelelőt. Már nem gondolom, hogy nem vagyok elég jó angol tanár, meg hogy nem tudok elég jól angolul, meg hogy nem vagyok elég. És nem azért, mert többet tudok, és folyamatosan fejlődök, noha ezek is fontosak, nem fejlődök gyorsan, nem a sebesség a lényeg, sőt, nem a cél elérése, hanem az út és annak öröme. Én azt tapasztaltam már régebben is, hogy a saját ritmusban levés és az abban születő dolgok a kulcs a valódi önbizalomhoz. Azt gondolom, hogy a mai teljesítményközpontú világunkban bátorság a saját ritmusunkhoz való ragaszkodás is. Majdnem minden, ami körülvesz bennünket, sürget, és azt sugallja, hogy nem vagy elég jó. Bár fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, ha esetleg a vállalkozásom nem fejlődik úgy, ahogy szeretném, mivel élvezem a jelent a munkámban és a tanulásban, élvezem, amit csinálok, ezért nem félek a jövőtől. A legfontosabb az egészben a rendszeresség és a tudatosság. Minden nap csinálok valamit azzal kapcsolatban, amit tanulok, minimum 15 percet, de ha több időm van, akkor többet. Nem erőltetem túl, addig csinálom, amíg flowban vagyok, amíg öröm, amíg nem fáradok el. Ehhez kell a tudatosság. Meg ahhoz, hogy észrevegyem, hogy valami nem jó, elgondolkozzak, hogy miért nem, és változtassak. Már egy hónap után éreztem a változást! Ráadásul ez kihat az életem többi területére is. Nincs olyan, hogy ha az életed egyik területén változtatsz, az ne hatna a többire is! Most vagyok igazán HÁLÁS anyukámnak, hogy sokat tanult velem, segített mindig a tanulásban, ha elakadtam, mert most látom, hogy másokkal beszélgetek róla, hogy ez nem adott minden családban, és van, akinek hiányzik. Az önálló, otthoni tanulás örömét és szeretetét, és az ebből fakadó sikerélményt, hogy tudom és értem, nagyrészt neki köszönhetem, meg persze magamnak is. Életemben először vagyok büszke arra, hogy pedagógus vagyok, és nem tudom megállni, hogy ne szólítsalak meg benneteket: 1. Emberek! Tanuljatok valamit rendszeresen! Azt és úgy, ahogy nektek jól esik! 2. Vállaljátok büszkén azokat a dolgokat, amiket jól csináltok!

• 

  Adri

  Az idegrendszerem a békét nem tudja értelmezni. Megteremtettem magamnak egy olyan életet, ahol nem sürget senki, nincs nyomás az életemben. Cél is csak néha. És amikor nincs cél, csak a jelen, szétesik minden. Lehetnék jelen, élvezhetném a levelekre sütő napfényt a kertemben, a lágy szellőtől ringatózó faágakat. És nagyon nehéz. Mert ilyenkor, amikor nincs "semmi", a testem feszültségbe kerül. Vajon 'mikor jön szembe a kardfogú tigris' jeligére. Mert a gyerekkorom úgy telt, hogy az anyukám érzelmi ingadozásaihoz, és az apám kiszámíthatatlanságához kellett igazodnom. Én, mint különálló személy nem jelentem meg. Állandó alkalmazkodás volt az életem. Abban a korban, amikor az idegrendszer kifejlődik. Elképesztően nehéz leülnöm ezzel az idegrendszeri zizgéssel, ami sokszor szívtájéki fájás, máskor ködös gondolkodás vagy megmozdulási képtelenség formáját ölti. Automatikus reakciók felé sordódom ilyenkor, ami a legkisebb ellenállást váltja ki. Legtöbbször a sorozatnézés felé. Ha visszatekintek, ez a "nem tudok mit kezdeni magammal" érzet mindig jelen volt. Persze mióta létezik a lehetősége a semmittevésnek, a magammal levésnek. A legkorábbi ilyen emlékem 24 éves koromból van. Most már 2 éve dolgozom ezekkel az érzésekkel, traumaterápián veszek részt. A türelem része a legnehezebb. De nagyon pici lépésekben látom, hogy oldódik. Csak sokkal lassabban, mint vártam. És azért lassú, mert sokkal mélyebben traumatizált a gyerekkorom, mint azt szeretném magamnak bevallani. A jó érzés, hogy már felfele jövök a sötétből. Már megvolt a teljes szétesés, másfél éve. Elképesztő mennyi idő, hogy évek átírni a régi berögződéseket!

• 

  Joós István

  Az én nagy tapasztalatom húsz év "segítő praxisa" – és saját vergődéseim alapján, hogy KÉT nagy dologról nem vesznek tudomást a Hozzád hasonló módon fejben elvesző emberek. 1. hogy AZ irány (tiszta látás, világos fókusz) előtt előbb lépés-cselekvőképes KELL az ember legyen, különben lehetetlen haladnia – aki nem tudja mit csináljon, annak NEM IRÁNY problémája van, hanem ERŐ problémája: vissza kell nyerje. Az ERŐ, ha van, automatikusan talál magának IRÁNYt. (A korszakos térkép épp erre a navigációra való amúgy, a TUDATOS korszak okkal van rajta a RÉSZES továbblépés előtt... ) 2. hogy EGYEDÜL EZ NEM MEGY -- meglévő/régi/elavult közösségeik lehúzzák az embereket, lehúztak engem is, ÉS ezen MUSZÁJ változtatni. 👍🤗 Csináltam videót is: 👉 https://humania.io/challenges/videotar-1

  #Minták legyőzése
• 

• 1
• 2
• 3

ERÖK/SÖK/BÚÉK A PEDAGÓGIÁBAN Régebb óta képviselem az emberi kapcsolódások egy alapvetően új paradigmáját: https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/ Ezt univerzálisan ígéretes, hatékony alapnak, keretnek, orientációnak hiszem az iskolai közösségtől a párkapcsolatig Azt tapasztalom, hogy ennek megértése, befogadása ma még (?) általában nehéz, mégis fontos számomra, hogy minél több ember számára megismerhető, választható legyen. Ennek érdekében jelentkeztem egy absztrakttal a XXVI. Országos Neveléstudományi Konferenciára. Az absztraktomat a bírálók elfogadták. Most a bírálatok részleteit, illetve az absztraktot szeretném megosztani az erre nyitott Útonjárókkal: A modell fő gondolata világos, de számos kulcsfogalom ("közös működési fókusz", "közös sakktábla", "egyenlő részes önfejlesztő közösség") még inkább metaforikus, mint operacionalizált. A közös működési fókusz mint a közösség szervezőelve érdekes és potenciálisan újszerű gondolat. Ez a legerősebb része az absztraktnak. Logikus szerkezetű, jól olvasható, de kissé hosszú, ismétlődő és néhol deklaratív. Tudományosabbá tehető kevesebb normatív állítással és több analitikus megfogalmazással. Ha valóban sikerül elkülöníteni a modellt a meglévő közösségi tanulási elméletektől, érdemi elméleti hozzájárulás lehet. Jelenleg ez még inkább ígéretként jelenik meg. Az absztrakt vizsgálja, hogyan épül fel a tudás a közösségen belül, aktív személyes jelentésalkotással vagy passzív befogadással, mindezt a MI kontextusába helyezve. Részletes kifejtést kap a működési fókusz prioritása a tartalmi hasonlósággal szemben. Az Egyenlő Részes Önfejlesztő Közösség és a „közös sakktábla” metafora egy izgalmas, pedagógiai feltételezés. A saját modell elméleti logikájának kifejtése a hangsúlyos. Az absztrakt alapját egy filozofikus és jövőorientált koncepcionális munka képezi. Az elméleti modellt a szerző(k) közvetlenül összeköti a mesterséges intelligencia korának legnagyobb pedagógiai kihívásával. Az MI korában a lexikális tudásátadás helyett a személyes jelentésalkotás és a közösségi tudáskonstrukció válik a humán oktatás valódi értékévé. Absztrakt: Az Egyenlő Részes Önfejlesztő Közösség egy olyan alternatív pedagógiai modell, amely a tanulási folyamat eredményességében meghatározó jelentőséget tulajdonít a tanulóközösség jellegének és működési módjának. A modell alapfeltevése szerint a létrejövő tudás mélységét és minőségét alapvetően határozza meg az a közösségi közeg, amelyben a tudás konstruálása zajlik. A tanulmány ezt a keretrendszert mutatja be elméleti modellként, amely lehetséges válaszokat kínálhat a digitális transzformáció és a mesterséges intelligencia korában megjelenő pedagógiai kihívásokra. A megközelítés abból indul ki, hogy a mesterséges intelligencia által támogatott környezetben a pedagógia egyik alapvető feladata olyan közösségi feltételek kialakítása, amelyek ösztönzik a tudás aktív konstrukcióját, az összefüggések feltárását és a személyes jelentésalkotást, szemben a készen kapott válaszok passzív befogadásával. A koncepció elméleti hátterét a konstruktivista tanuláselméletek, a transzformatív tanulás megközelítése, a személyközpontú humanisztikus pedagógia, valamint a gyakorlati közösségek elmélete alkotja. Ugyanakkor a modell egy sajátos hipotézist fogalmaz meg: a fejlődést támogató közösségek szervezőereje nem feltétlenül a közös tudásban, érdeklődési körben, élethelyzetben vagy célokban keresendő, hanem egy közösen vállalt működési fókuszban. A modell kulcseleme az úgynevezett „közös sakktábla”, amely metaforikusan egy világosan felvállalt közös orientációs keretet jelöl. Ez a fókusz azon a közös meggyőződésen alapul, hogy a személyes fejlődés és kibontakozás számára különösen kedvező feltételek jöhetnek létre olyan közegben, ahol az egyén saját fejlődése és mások fejlődésének támogatása egymást erősítő folyamatként jelenik meg. A közös fókusz következtében a közösség heterogén tudásokkal, tapasztalatokkal, élethelyzetekkel és célokkal rendelkező résztvevők esetén is működőképes maradhat, mivel a kapcsolódás alapját nem a tartalmi hasonlóság, hanem a közös működési elvekhez való viszony adja. A tanulmány amellett érvel, hogy az ilyen típusú közösségek kedvező feltételeket teremthetnek a mélyebb jelenlét, az önreflexió, a kritikai gondolkodás és a közös tudáskonstrukció számára. A pedagógus szerepe ebben a keretben fokozatosan elmozdul a hagyományos tudásátadó funkciótól a tanulási folyamatok és közösségi dinamikák facilitálása felé. Az előadás egy jelenleg elméleti modellként megfogalmazott koncepciót mutat be. A következő kutatási szakasz célja a modell pilotjellegű gyakorlati alkalmazása és empirikus vizsgálata, különös tekintettel a közösségi dinamika, a résztvevői fejlődés és a tudáskonstrukció folyamatainak feltárására. A gyakorlati tapasztalatok hozzájárulhatnak a modell továbbfejlesz

Szia! Egyrészt igen fontos lehet az újban lenni már azelőtt, hogy teljesen, ténylegesen megvalósulna, fókusszal, figyelemmel ezt a farkast etetni és nem a görcsölésben, hiányban lenni. És az itt és mostban élni is fontos. Másrészt az is igaz, hogy egy alapvetően újfajta emberi kapcsolódási mód, közeg, egység az, amit képviselek, amiben hiszek. Ez azt is jelenti, hogy egyedül ez a valóságban addig nem valósítható, élhető meg, amíg legalább két ember ezt az adott alapon, fókusszal nem hozza létre, nem működteti. Ez a közös irányú, orientációjú működés jelentős többleteket eredményezhet.