Az alvás nem szükséges rossz, hanem egy magasan megtérülő befektetés. A nyugodt este, a csend, a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás elengedhetetlen a kreatív energiák felszabadításához.
Az idei év legnagyobb tapasztalata: fel lehet építeni egy nagyáruházat a puszta közepén, de senki nem fog oda látogatni. Ha viszont egy kisboltod van egy forgalmas plázában, hamarabb megtalálnak a lehetséges vásárlók, és lényegesen csökkentheted a marketing kiadásod. Ugyanez igaz az online térre, csak itt egészen máshogy kell "telephelyet" választani.
Ha elfogadsz egy kéretlen tanácsot tőlem, aki kicsit régebb óta jelen vagyok ezen a platformon, akkor azt mondanám, hogy agyalásra semmiképpen nem javaslom a Humania felületét. Jóleső érzéssel, eleven kíváncsisággal fedezd fel azt, amihez őszintén és emberséggel tudsz kapcsolódni. Örülünk Neked🤗
Az megkapott kifejezési lehetőség tulajdonképpen lefagyasztja az agyam. Amikor kibeszélési lehetőséghez jutok, akkor úgy futnak el a gondolataim, mint a kő alatt bújó bogarak, amikor felemejlük a követ róluk és fényre kerülnek. A közösség adta lehetőség, a segítő címkék agyalás veszélyével fenyegetnek. Talán az ADHD-s jelenség, hogy pánikolok azon, hogy milyen sorrendbe állítsam a tapasztalataim. És, tudható, hogy a végén így maradnak bennem az érzések, engem frusztrálva tovább. Másik példa, amikor talán a második órában könnyezve, pityeregve, bőgve gondoltam arra, hogy 24/7 online-telefonos pszichológust keresek, ebben az évszázadban már megszokott szolgáltatás, ám mikor a kínálkozó, mosolygó, önbizalom teljes pszichológus kínálatot néztem a radarom csődöt mondott abban,hogy válasszak közülük, hogy kiben bízzak. Ez elég kínos pillanat, ahogy a siránkozás fátyla mögül kéne segítőt választani valamilyen szempont alapján. Nem éppen felvezető, hanem talán feszültség levezető sorok után térek rá arra, hogy 3. cikkemben a Pályakezdéshez írok, miért. Teljes lényemet meghatározza, hangulatomat alapozza meg az az életkörümény, hogy 2 éve találtam rá a módszerre, amely rám van szabva, könnyű számomra, tehát ezzel szeretnék természet gyógyászat karriert indítani, tehát e tekintetben pályakezdő vagyok. Így 36 évesen a legjobban vágyom arra, hogy egy típúsú munkát/foglalkozást végezzek egy tartós környezetben, amely már több mint 3 évig tervezhető jövőt és életmódot nyújt, biztosít számomra, és önazonos. 21 éves korom óta évente és 3 évente váltottam várost, munkahelyet és szakmát a keresés érdekében, és természetesen az álmom megvalósításának finanszírozása érdekében. A pályámat kezdem minimum 8 éve. Tinédzser koromban részesültem kezelésekben, amely módszer tetszett, ám mikor 25-27 évesen tanulgattam, végül az élettapasztalat hiány,és az akkor már stabilizálódott párkapcsolat nélküliségen alapulva nem léptem tovább. Nem mertem volna bármely korosztállyal foglakozni szinlgiként. Valami ilyesmi gyökere volt az önbizalom hiánynak, amiért abba nem fektettem többet. Pár év múlva az emberekhez a test kezelés útján próbáltam volna közelíteni, shiatsut tanultam. Covid zuhant ránk a 5-dik alkalom hétvégéjén. Ez a társadalmi hangulat és idegállapot változás kikezdte a lendületemet, és nem gyakoroltam az ajánlott számban a kezeléseket. Eltávolodtam tőle. A Covid alatt védelmet és egy ingatlan megszerzését biztosító irodai állást csodásan megnyílt lehetőséggel ott hagytam és első önálló külföldi munkavállalást kezdtem el. Nem tudtam, hogy a shiatsut fogom-e elővenni vagy a One Brain kineziológiát, de a már 12 évnyi munkavállalói tapasztalat keserűsége és a vágy, hogy egészség teremtés térfelére álljak át, biztos volt. Nagyon jó volt újra eltávolodni Magyarországtól. Majd másik cikkben is szóba hozom, azt, hogy felismerem, hogy valahogy belül maszkulin értékrendszert követek, karrierista sikerhez viszonyítom magam. Nem engedem magam boldog lenni, míg nem helyezem magam arra a pályára, ami engem a legjobban kifejez. A soha meg nem valósult Amazon állapotában vagyok, a lázadásom nem történt meg 20 éves korom előtt....az hiszem nagy fázis csúszásban vagyok.
Felnőtt életem korai szakaszában több szeretői viszony részese voltam, harmadik félként. Sok év távlatából nem vagyok büszke ezekre. Fura viszonyokba sodródtam, de sokat tanultam belőlük. A személyiségfejlődésem fontos részét képezik ezek tapasztalatok. A megosztásával ha tudok valakinek segíteni, szívesen teszem.
Miután 9 évet küzdöttünk és nem lett gyermekünk, volt férjem bevallotta, hogy megismerkedett egy nővel akivel szeretne ennek az ügynek még egy esélyt adni. Miután elköltözött a nőhöz, gyötrelmes hetek következtek. Nagyon nehezen tudtam felfogni és feldolgozni a történteket. Próbáltam rávenni, hogy adjunk még egy esélyt a házasságunknak, járjunk terápiára. Szexi képeket küldtem neki, bízván abba, hogy vissza édesgetem. Találkozgattunk és ágyba is kerültünk, persze a másik tudta nélkül. Még egy olyan eseményre is eljutottunk, aminek a szerelmi háromszögek volt a témája (ott a harmadik fél végül nem jött el). Azon kaptam magam, hogy egy ideig mint volt feleség én voltam a szerető 😁
Sokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊
Közel másfél éve a munkahelyemen visszajelezték, hogy változtatnom kéne a viselkedésemen különben nem látnak szívesen a csapatban. Korábban is foglalkoztam önismerettel, de ekkor kezdtem el igazán energiát és időt fektetni bele. Ez év elején eljutottam oda, hogy elég rosszul és boldogtalannak éreztem magam, tovább cselekedtem és mentem az úton, majd egyszer jött az érzés, hogy mennyi rossz és nem a mai világba illő mintát kaptam. Megrémiszt, hogy a mélység, amit a legrosszabbnak éltem meg, még csak az út kezdete, viszont a hála érzése is bennem van, hogy viszonylag fiatalon szembesültem a dolgaimmal és elindulhatok az utamon a boldogabb és teljesebb élet felé.
KÉRDÉSEK A SAKKTÁBLAFÓKUSZÚ ÖNFEJLESZTŐ KÖZÖSSÉG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN Talán sokan emlékeztek még az előző megosztásomra, amelyben egy olyan koncepciót ajánlottam az érdeklődők figyelmébe, amelyben komolyan hiszek, amelyet őszintén képviselek. Úgy érzem, hogy érdemes ezzel kapcsolatban néhány fontos tisztázó kérdést feltenni és megválaszolni. Esetleg Neked vannak egyéb kérdéseid is? A számomra igazán ígéretes, érdekes alapvető változás az lehet, amikor személyek eljutnak oda, hogy a maguk számára, a másik számára, mindenki számára az a legjobb működés, kapcsolódás, közeg, egység, ha egy közös sakktábla fókusszal működnek. Nyilván ez akkor működhet, ha ez a közös hit, fókusz egyformán megvan a résztvevőkben. Ez igényel egyfajta tudatosságot, kell tudni külön látni a saját mezőmet, a másik mezőjét és a közös sakktáblát. A kapcsolódás elsődleges alapja nem a saját és a másik aktuális kiinduló személyes tulajdonságai, tartalmai, nem az, hogy miket tartalmaznak az aktuális személyes "mezőik", hanem az, hogy ezekkel az aktuális tetszőleges tartalmaival fókuszáltan a közös sakktábla kialakítására, fenntartására törekszünk-e. Mennyire világos, tiszta ez a hit, fókusz, irány, mennyire orientálja ez a működéseket? Ha ez az alap, fókusz, keret megvan, akkor a közös sakktáblát az aktuális személyes tartalmainkkal, hozzuk létre, tartjuk fenn. 1. Ez egy radikálisan új alapú, fókuszú kapcsolódás, közeg, egység? Igen. 2. Koherens, világos, jól orientáló? Igen. 3. Kell, kötelező ilyen alapon, fókusszal kapcsolódni, közösséget, egységet alkotni? Természetesen nem, ez egy választható lehetőség, továbbra is lehetőség mindenki számára, hogy az eddigi jelleggű kapcsolódásai legyenek.