Humania lényege az a megfigyelésünk, hogy tapasztalatok őszinte megosztása által automatikusan vagyunk idegenek számára is hitelesek. Nézz szét – és kapcsolódj azzal, akinek a megosztása megérint!
Fiatalon lettem az informatikai/internetes cégemmel sikeres, 1998/99 magasságában, közvetlenül az internet lufi pukkanása előtt – és nagyon a fejembe szállt. Tudom milyen a Napba repülni, ismerem, amikor olvadnak már a szárnyak, és a becsapódás hideg keménysége, sőt az ezt követő lassú süllyedés, majd az új életet közvetlenül megelőz fuldoklás is megvan. Ha érdekel...
Menni az álmaimmal... sose csináltam mást – és így adódott, hogy nincsen önéletrajzom, és igazából soha nem is volt. Jó partner vagyok, ha bele kellene vágni valamibe, amiben hiszel. Miközben másrészt az élményem, hogy az emberek nagy része jobban jár ha betársul, mint ha maga indít.
Miután kitéptem magam a mintáim fogságából, elkezdtem felfedezni azt, ami korábban tiltott volt. Szembe mentem mindennel, ami a belém nevelt női képhez tartozott. A „jókislányságom” után voltam felelőtlen, radikálisan önző, sőt néha őrült. Én kezdtem el irányítani, felelősséget vállalni, tenni, akarni. Karrier és férfiak terén is. Mertem felismerni, hogy mire vágyok igazán, és mentem is a vágyaimmal. Tettem olyat, amit korábban helytelennek gondoltam. Megéltem a korlátok nélküli szabadságot. Hogy az lehet, amit csak akarok. Aztán egyszer csak már nem akartam tovább szabad lenni. Belecsömörlöttem a vágyaim hajkurászásába, de ehhez az kellett, hogy mindent megtegyek, ami csak eszembe jutott. Ha forr még benned a vágy, de nem mered/tudod/akarod megengedni, vagy épp eleged van már belőle, akkor tudok támasz lenni a tovább lépésben.
Az önismereti válság a szüleim válásakor (1997-ben) kezdődött. Bár rengeteg munkát beletettem ennek orvoslásába, de a helyemmel kapcsolatos végső felismerést, illetve annak meglátását, hogy mindezek a traumák csak figyelemelterelésként szolgáltak, hogy ne álljak bele a feladatomba, hogy a családunkban mintaváltó legyek, illetve, hogy másoknak is ebben segítsek, a Covid-időszak kristályosította ki számomra. A mintaváltás lényegét, a helyem, a küldetésem úgy foglalnám össze, hogy mindenben mindig és egyre jobban meglátni Isten szeretetét, gondoskodását és tökéletes tervét: nem hagyni magam lekapcsolni a tökéletes szeretetről. A polgári állásom valójában ehhez az egészhez csak egy díszlet. Szeretem a munkám, és állítólag jó is vagyok benne, de az életem telitalálatának a szolgálatom, az életem, élményeim más emberekkel való megosztását érzem. Épp ma mondta egy kedves barátom, hogy ahány emberrel való beszélgetésemről mesélek neki, mindig azt mondom, hogy micsoda párhuzamok voltak-vannak az életeink között. Elgondolkodtató volt, de rájöttem, hogy a válasz is egyszerű. Ha valaki sok embernek akar segíteni, Isten feltehetőleg és szükségszerűen sok nehéz, kemény dolgon fogja átvinni, hogy valódi közösséget tudjon vállalni sokféle bajban, szenvedésben lévő társával. Így vált, válik valóra az a prófécia, amit 2016 táján kaptam: "Ne vegyél minden annyira magadra! Vedd észre, hogy csomó mindent másokra tekintettel kell átélned és megküzdened!"
Hosszú ideig önámításba menekültem, mert azt hittem, velem ilyen nem történhet. Majd szakemberekhez, terápiákra kezdtem el járni azt kutatva, hogy mi a baj velem. Miért vagyok boldogtalan abban a kapcsolatban, ami évekig jó volt. Végül rájöttem, hogy nem rontottam el semmit. Csupán készen állok a változásra. A megoldásom a bátorság lett. Hihetetlenül fájdalmas volt, de új és jobb élet várt, miután mertem az ismeretlent választani.
40 után újra kezdeni, megélni mindent, amit eddig elfojtottam magamban – szinte tankönyvszerű. A legintenzívebb évek, a leginkább önmagamra találás, ösztönszerű, szabad megélések, a legragyogóbb hegycsúcsok; ugyanakkor a türelmetlen várakozás, az akarás, a nélkülözés, a felvállalatlanság, olykor a pokol legmélyebb bugyrainak megismerése egyben. Mégis az egyik legjelentősebb időszak, a nagybetűs NŐ-vé válás időszaka az életemben, tűéles tükrökkel. Több mint 3 éven át voltam szerető, saját élményem van az érzelmi hullámvasutazásról, és nem, nem lett belőle végül kapcsolat. Joggal merülhet fel benned tehát: három évet pazaroltam el az életemből siker nélkül. Az egyik nézőpontból tekintve igazad is van. Nem tudok garanciát adni arra, hogy a férfi téged fog választani, és nem hiszek abban, hogy ezt bárki biztosíthatja. Ugyanakkor ez a 3 év, a legintenzívebb átalakulás, a legmélyebb önismeret, a “gondolni sem mertem arra, hogy ez mind bennem van” élmények megélésének időszaka. Nem őt nyertem meg benne, hanem ÖNMAGAM és az értést: a kapcsolat minőségében pontosan az tükröződött vissza, ahogyan éreztem magam. A jelenből visszatekintve hálás vagyok mindazért, amit ez az időszak és benne ez a kapcsolat hozzáadott ahhoz, aki ma vagyok.
Azt tapasztaltam, hogy egy nőnek is lehet ügye. Még ha csak átmenetileg is. Az én amazon korszakom egyik központi feladata volt, hogy megtaláljam az akkori küldetésem. Éveket töltöttem kísérletezéssel. És azt látom, hogy épp ez volt a megoldás. Mindenben ki kellett próbálnom magam, ami csak eszembe jutott. Tanultam, ami hívott: természetgyógyászat, kineziológia, reiki. Ezekből végül nem lett semmi. Majd jött a jóga, és végre bele is vágtam. Először csak egy-egy órát tartottam munka mellett, majd minden biztosat feladva ugrottam a bizonytalanba, és teljesen egyedül létrehoztam és működtettem egy jógastúdiót Budapest belvárosában. Végül a Covid mindent felülírt. Jött az újratervezés. Saját módszertant dolgoztam ki, és a csoportos órák után, több hetes egyszemélyes folyamatokban kezdtem el dolgozni a hozzám fordulókkal. Megszállott voltam. Függő. Aki tüzet okádott, ha a benne forrongó energia nem törhetett hivatás terén utat magának. Ha Te is úgy érzed, több van benned, de nem tudod az utat, nem mered még választani, akkor a tapasztalataimmal szívesen segítek, hogyan találd meg a hivatásod.
Meghaltam majdnem egy bicikli baleset következményeként, 2022 tavaszán. Tudok segíteni, ha okokat keresel és/vagy mérges vagy, hogy ez miért Veled történt...
Sokáig vallottam, hogy a hűtlenség bűn. Majd megtapasztaltam, hogy valójában csak egy tünet. A mintáim börtönéből kirobbantott szabadságharcomhoz épp egy alkalmi szeretőn keresztül kaptam az erőt. Az első házasságomból a csodaszarvasom agancsához magamat láncolva vágtattam át egy új, szabad világba. Végül az új kapcsolódás hamar bukott. Először át kellett magamon égetnem a dühömet, hogy később hálás tudjak lenni mindenért és legyen továbbhaladásom. Most már tudom, hogy egy harmadik fél csak akkor tud érkezni, ha tér nyílik számára, és mindig tanítani jön. Segíthetek abban, hogy ráláss, Neked vajon mit akar üzenni. Menj vagy maradj?!
Sikeres cégem volt, és... nem jártam be. Mert nem érdekelt. Mert otthon akartam inkább ülni a kádban, és önismereti könyveket olvastam, vagy az erdőt jártam. Nagy sikerből nagy bukás lett így – ami persze, utólag, nem csoda. Szívesen segítek, ha nem akarsz a sorsomra jutni. :)