Mennyország és pokol. Félelmek és halálmegvető bátorság. Rutinok és minták, lehetőségek...
Nevem a küldetésem. E*mesés Földi Menyországot álmodtam, amikor az ezüst folyam*OK Álmos ígétetével több, mint ezer év múltán megérkeztünk a valóságba, hogy beváltsam magyar*OK legkisebb ősanyja ígéretét: Istenien megdicsőült szent király*OK lesztek. Újraéltem az Emesés sólyommal való találkozást álmomban, amikor elindultam a szabadság felé. Az ismert ősi magyar monda szerint Emese férje Ügyek, akitől Álmos fiúk született. Vagy a sólyomtól? Elég zavaros ugye, miközben nagy az Isten állatkertje? A sólyom népe vagyunk szellemiségben, számomra bizonyos. Magamat láttam sólyom képében Ügyek arcában. Olyan tiszta volt. Sólyom a sólyommal, nem igaz? Amikor pedig szkíta tükörbe néztem, visszanézve rám, oroszlánként kérlelt Ügyek, miben segíthet nekem. Ezért választottam itt és most, Az ÜGY*ek felesége nevet, mert küldetésem van ezzel az álmommal, és felvállalom ezt az Isteni megbízatást. Totemállatságból ez a sólyom szellemiség még nem minden. Az álmok mezején szarvasanyaként találkoztam a csodaszarvasfiúval. Egyként, magyar*OK ősi testvérminőségével, a hozzánk, magyar*OK-hoz méltó Hunor és Magyar ikerminőséggel. Összességében, mint női "első és utolsó"-ként, ősanyahitre tettem szert. Aztán tudjuk, három a magyar igazság. Vajon valóra válik azon 3. álmom, hogy az utolsó vacsora asztalnál tényleg találkozom a már öreg Istennel, amikor előadom, hogy "MI AZ IGAZSÁG? Meghívtok rá? Talán megszenteltetik a Bennetek élő Igazság. A ráadás az én szenthármasságomban, mint igazság, a jelen ki*van*ságom. Fáj-e, vagy kiteljesít ez az igazság? Nos, amennyiben elhagyjuk az Emberhez méltatlan Romolus és Rémus társadalmi minőségeket, akkor a BoldogAsszony*OK szíve is kiteljesedik itt, Isten Országában. Ma az vagyok ráadásként, aki beváltja Emese ígéretét, abból a távoli őshazából, ahonnét a több, mint 1000 éves Sólyom Isten útnak indította a magyar*OK Isteni küldetését. Álmos népével, akik Atyjuk, AZ Ügy*ek révén ma egymásra találnak. Nemrég mondta István, hogy hagyd az ügyet, ha még nem tudod MI az, mert az ügy talál meg Téged. Nos, ha érzed a kihívást, hogy MI, mint Magyar*OK Istenének szellemi szikrái és mint lélekcseppjei követendő példát mutassunk a világnak, akkor arról döntsél, hogy Fiúságodban milyen minőséget tanúsítasz az Ügy*ek összességében? Isten Emberek vagytok. Ugye nem adod lejjebb, mert akkor lehetsz király, és szent, ha megdicsőülsz. Ennek pedig a Benned alvó ikerminőséged a tétje. Azt tapasztaltam a valóságban, hogy a magyarhoz méltatlan Fiúság Istensége engem képtelen lenyűgözni, így az ügyével sem tudok azonosulni, ha egyáltalán van neki. Nem is lát engem. Romolus - Rémust farkastörvények táplálják ma is. Akinek anyjából kihalt az ősanyahit, aki adja a példát arról, hogy hogyan neveli Hunor - Magyar minőségben gyermekeit, annak tiszta képe sincs A Nőről, aki vele egyenrangú Ember. Itt a Földön az Isten teremtménye az Ember: Férfi és Nő. Saját képessége szerinti megnyílvánulása. Egyedül vagyok hosszú évek óta. A bennem álmodott világ vajúdik, mint egy filmes bonyodalom. A drámatagozat már tudatosan nem az én műfajom, amióta látom, mert tapasztaltam az okát, a kapcsolataim boldogtalanságát. Meghalt bennem a vágy, hogy a társnak hitt mellett, vele azonosulva Ádámként küzdjek feleslegesen, miközben mint Éva, a tragédia végén értem már a dalt. A lelket. A felelősségem felvállalását önmagamért, hatalmas belső figyelem, munka előzte meg, mielőtt másokért, az újjászülető világért színre lépek. Miben tudok segíteni ÉN? Minőségi munkával, Az Isteni ÉN*ek mindenhatósága megteremtésében, és az ehhez való életprogramozásban. Szert téve E*mesés ígéretre, szenteltessék meg a Te neved is. Ősanyahitem révén bizalommal, szeretettel. Varga Angéla
Azzal jöttem haza Magyarországra, hogy önellátó legyek. Aztán most nagyon elvagyok veszve.... Ki van itt olyan, aki hasonlóan gondolkodik és szívesen beszélget velem?
Mindig ugyanazokat a köröket futom. Olyan kapcsolatokat alakítok ki férfiakkal, ahol nem kell teljesen beleengedni magam, így kevésbé sérülhetek. De valójában így is sérülök! És szeretnék végre egy stabil, őszinte kapcsolódást, ahol a átadhatom magam az érzésnek!
Programtervező informatikus. Python django, react az erősségeim. 4 évet dolgoztam ebben az iparban.
Társamat keresem, viszont mindig ugyanabba esek bele, hogy nem merek nyitni, ezáltal olyan kapcsolatokat létesítek amelyekben nem sérülhetek tehát nincs jövőjük.
Alapvetően nyitott embernek gondolom és érzem magam. Az ismerkedés, kapcsolatteremtés úgy érzem mindig könnyen ment eddigi életem során.
Az önismeret rögös útján egy idô után màr sokkal tudatosabban làtsz rà a működèsedre ès tudod mièrt voltak a múlt vàlasztàsai azok,amik…szeretsz egyedül lenni,magad tàrsasàgában nem csalódsz,nem unatkozol…tudod mire szàmíthatsz...Szeretsz egyedül lenni,utazni,sportolni,kènyelmes nem alkalmazkodni,egy idô utàn viszont már vàgysz a kôzelsègre,intimitàsra. Mindenki puttonnyal èrkezik…mit rejt lelke,mit vonszol…màr megmutattak egy párat,mire megbarátkoznàl velük màr viszik is tovább…újra egyedül…tudom, az útèrt is hálás vagyok…így jò.🙏
Válásom után néhány hónappal (túl hamar) megismerkedtem egy fantasztikus hölggyel, akinek a személyisége abszolút megragadott, nőisége viszont épp ellenkezőleg. Mégis, hogy kapcsolódhassak vele, belementem egy párkapcsolatba. Rendkívül sokat tanultam tőle de mégsem tudtam igazán elköteleződni felé. Sokat változtam és azon voltam hogy a meghozott kompromisszumokat beépítsem, hogy el tudjam fogadni őt teljes valójában. Azonban az évek alatt nagyon hullámzóvá vált a kapcsolatunk de ő végig többé kevésbé türelmes volt velem. Az utolsó hónapokban már nagyon szenvedtünk az én elhatározás képtelenségem és pár olyan dolog miatt amiben mindketten hajlíthatatlanok voltunk. Végül nem túl szépen de felbontottam vele a párkapcsolatot mely így több mint 5 évig tartott. Nagyon erős érzelmi szálak fűznek hozzá talán a megélt mély pillanatok miatt, így hetekig kerestük mindketten a visszautat egymáshoz de egy beszélgetés során olyat árultam el magamról amitől végül ő jelentette ki hogy ez már neki nem fér bele.