Kardos TímeaTöbb mint 10 éve járom a saját önismereti utamat. Ez alatt egyes technikákat is elsajátítottam. Szeretettel várlak egy nyugodt, biztonságos térben, ahol találkozhatsz az AuraSoma-val, Bach virág esszenciákkal, vagy elmerülhetsz egy lágy metamorf érintésben.
1- Kardos Tímea
13,5 év közigazgatás. Ebből 8 év vezetői pozícióban. Érteni fogom a speciális munkahelyi problémáid. Szívesen segítek a tapasztalataimmal.
1 
Anna Keresztes..És megtettem. Elváltam. Az akkor 1 és 3,5 éves kislányommal. Nagyon szépen hoztam a mintákat 29 éves koromig...megvolt a jó apa, a szerető férj, a társ...a baj az volt, hogy inkább "játszó"társ..."testvér". 9 év...felemésztett. Azt hittem fel kell adnom magam, hogy kell a kompromisszum a gyerekek miatt. Boldogtalan voltam és kezdtem belebetegedni. Főleg a gyerekek után...aztán léptem. Ennek már 5 éve...és nem bántam meg. Szeretem a volt férjemet, a gyermekeink Édesapját. A mai napig nagyon szoros a kötelék közöttünk, segítjük egymást. De az egy kalitka volt nekem. Benne voltam egy kalitkában, illetőleg a minták által meghatározott, tudattalan énem volt ott...ezért volt a boldogtalanság, magány...
- orsi mészáros
Amit megtanultam és hálás vagyok, érte, hogy rá tudtam jönni mekkora lelki erőm van és tudok NEM-t is mondani.
1 
Pallér ZsuzsannaÖtéves lehettem, amikor bátyámmal fára mászásban versengtünk. Úgy éreztem, én jutottam magasabbra, egészen a fa csúcsáig – amely azonban letört alattam. A háztető kúpcserepe fölötti magasságból zuhantam le, és mintha az idő lelassult volna. Olyan érzésem volt, hogy valaki az ölében vitt le és óvatosan helyezett a földre. Amikor körülnéztem, balra a homokozó vastag fa gerendáját láttam, jobbra pedig egy fém kapa hegyes villáját - közvetlenül a fejem mellett. Még vonalzóval sem lehetett volna párhuzamosabban elhelyezni őket. Sem törésem, sem zúzódásom, sem agyrázkódásom nem lett. A szüleim értetlenkedve néztek rám, míg én valami mást éreztem: a Gondviselés és Védelem valóságát. Útkeresés az istenihez A szomszédunkban egy idős baptista házaspár lakott, akik imaházat építettek. Gyakran bementem hozzájuk, amikor a néni a virágokat locsolta. Tőle hallottam először Jézus szavait: "Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat, amiket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál." Ez a mondat a lelkem mélyéig hatolt. Tudtam, hogy igaz. Hatéves voltam, amikor kiderült, hogy nem kereszteltek meg. Akkor úgy döntöttem, hogy elindulok megkeresni Istent önmagamban. Kíváncsian kutattam a vallásokat, tanokat, kerestem, hogy hol találhatom meg az igazságot, és hol keresztelkedhetnék meg. Sorra ellentmondásokba ütköztem, de a kíváncsiságom és hitem töretlen maradt. Beavató tapasztalatok az Egységről Azóta az élet számtalan beavató tapasztalattal ajándékozott meg az Egységről, a Mindenségről és a Teremtésről. Rájöttem, hogy nem kell egy rendszerbe vagy hitbe illeszkednem – inkább nekem kell befogadnom és elfogadnom a világot. A belső tanítások és tapasztalatok felülírták a hitbéli kérdéseimet. Már nem az igazságot keresem, hanem élem az egység és a Teremtés mindennapi csodáját. Hiszem, hogy mindez bennünk rejlik, és ha elcsendesedünk, válaszokat találunk. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
Gergely KissÉn egy olyan vidéki családban nőttem fel, ahol menő volt, hogy apukám rengeteg nőt megkapott édesanyám mellett, bátyáimnál is természetes volt hogy mindig voltak csajok a feleségek mellett, és így természetesnek tűnt hogy én is ilyen legyek. Ilyen is lettem. Aztán az egyetem elején egy nagyon jó barátomtól kérdeztem hogy az esti buliban azért majd csak becsajozunk ugye? Persze mindkettőnknek komoly kapcsolata volt. Erre ő teljes bizonyossággal hogy isten őrizz neki barátnője van. Döbbenet volt számomra. Érthetetlen. Azóta ismerem a szüleit is és az apukája mindegy hogy ha Győrben dolgozik is nappal, aludni hazamegy Miskolcra a szerelméhez. Na ilyen szerelemre vágyok én is...és azt szeretném hogy a gyermekem is ezt lássa
- Gergely Kiss
Érdekes dolog az elválás. Számomra először van ez a tapasztalat, hogy hogyan éli meg egy nő és egy férfi a szakítást. Én mint tipikus férfi az első pár hónapban úgy éreztem, mint aki kiszabadult, ő 2-3 hónapig gyászolt. Ezután találkoztunk és beszélgettünk egy nagyot. Talán 2-3 éve nem beszéltünk ilyen jót. Ezt követően otthon hetekig emésztgettem a dolgokat, rájöttem mi vezetett a szakításig, milyen sokat hibáztam, hányszor volt az egom miatt veszekedés és arra is hogy még mindig szeretem. Ő viszont már tovább lépett... Esküszöm ez most sokkal rosszabb, mint mikor szakítottunk. Minden percben írnék neki, meg szeretném beszélni de nem teszem, mert tisztelem őt és a döntését. Olyan mint egy leszokás egy függőségről, mintha nem gyújthatnék rá, pedig le se akarok szokni. Tudom én, hogy ez a gyász időszak és egyszer majd elmúlik, de milyen kár hogy nem léphetek egyből oda.
- NNikoletta
Üdv Mindenkinek!Mint azt az előző tapasztalatomnál leírtam, van egy férfi aki a "válásom" idején lépett az életembe! Kétszer sem mondom hogy nem adott kezdeti lökést ahhoz hogy kilépjek a 6 éve nem működő kapcsolatomból! Ami viszont nevetséges hogy 3 hónap elteltével is azon a 2 héten kesergek amit Vele töltöttem! Vajon miért?? Sokszor hallgattam meg István videóját arról hogy kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt...ebbe kapaszkodom mert az alapvető érzésem az lenne hogy vele kapcsolódjam... 2 hét elteltével ugyanis ez a férfi "számomra túl bonyolult vagy"felkiáltással tovább állt! Mondhatnám hogy nem értem hogy mi is ez, de megértettem! Az elmúlt 3 hónapban sikerült rájönni! Nem álltam készen egy kapcsolatra!Hogy is álltam volna mikor épp csak véget ért egy 13 éves kapcsolatom? De hihetetlenül ragaszkodtam volna hozzá ami nyilván csak taszítást váltott ki! Szóval értem... igen! Azt adta meg amit már rég nem kaptam meg a páromtól! Bárki ragaszkodna hozzá! És akkora szükségét éreztem mint a levegőnek! Most már tudom hogy ez rólam szólt! Tudom hogy egy 53 éves férfi aki szintén megjárta a poklot (de 4 éve még mindig nem vált el de külön él) az nem keresi a bonyodalmat! Bár lehet ez is férfi függő! Ki így,ki úgy éli meg ezt az időszakot! Közben próbálok itt és egy terápia segítségével javítani magamon! Rájönni az életem céljára! Rájönni hogy idáig mi vezetett! Célokat kezdtem kitűzni magam elé! És várom hogy talán egyszer újra jön ez a férfi és együtt tudunk működni...no és itt jön István mondata..."Kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt?" Ahogy ő ezt elmagyarázta a videóban teljesen világos és érthető! De egy nőnek lépni egy férfi felé aki úgy gondolja hogy ő bonyolult és nem szeretné vele ezt a kapcsolatot, az a nő nem mer sajnos lépni,nem meri vállalni a kockázatot hogy újra nemleges választ kap és újra össze fog törni! Pedig az érzéseim nem változnak... egész egyszerűen érzem,tudom hogy ő lenne az.... és ha ennyi idő sem elég ahhoz hogy felejtsem, akkor igen, lehet hogy vissza kellene menni ezzel... és kopogtatni az ajtaján! Sajnos nem vagyok biztos abban mivel teszek jót... elsősorban magamnak! Igen sokminden kiderülne ha mérnek lépni! De túl nagy a kockázat! Vajon van értelme ebben az időszakban bárkihez kapcsolódni? Vagy előbb érdemes magunkon dolgozni és csak aztán kezdeni kapcsolatot? Jelen pillanatban a választ nem tudom de azt gondolom ahogy haladok előre az úton mindenre választ fogok kapni! És talán rájövök hogy egész egyszerűen lehet hogy nem is ő az akivel kapcsolódnom kell ..... És majd váratlanul jön valaki aki el egymásra találunk! Ez is lehetséges! De akkor miért érzem ennyire erősen ezt a vonzódást...🤔
- Magdolna Naszvetter
Az érdekel, az foglalkoztat,hogy a technikai, technológiai "szintugrás", hogyan hat a humánumra
1 - Pallér Zsuzsanna
A Covid utáni időszak gyökerestül forgatta fel az életemet. Rövid időn belül szinte mindent elveszítettem: édesapámat, a páromat, az egészségemet, a munkámat, és vele együtt a jövőképemet is. Nem sokkal később a megtakarításaim is elfogytak. Korábban azok támasza voltam, akik krízisben vagy nehéz élethelyzetben voltak, de amikor nekem lett volna szükségem segítségre, bárhova nyúltam, csak a levegőt markoltam. Egy váratlan fordulat Ez a mélység Isten felé fordított. Kértem a segítségét, és ő meghallotta a kérésemet: egy videóra lettem figyelmes. Mintha nekem szólt volna. Bár az anyagi helyzetem bizonytalan volt, valahogy mégis megérkezett a szükséges pénz, hogy részt vehessek egy egy veszteségfeldolgozó a folyamatban. Nem tagadom, ez életem egyik legkeményebb időszaka volt. A program során 11 lezáratlan kapcsolat érzelmi megéléseit dolgoztam fel. Minden fájdalmat, haragot, bánatot és veszteséget átéltünk és elengedtem. A változás ajándéka Ez a folyamat emberileg és szakmailag is rengeteget adott nekem. Megértettem, hogy a múlt feldolgozatlan érzelmi sebei miatt nincs hely az örömnek, az együttérzésnek, és a jövő kapcsolatai is sérülnek. A tisztítás során mintha újra felépítettem volna magamat. Mostanra a halálhoz és a veszteségekhez sokkal természetesebben tudok viszonyulni. Az empátiám és az érzelmi teherbíró képességem megerősödött, és megtanultam, hogyan legyek jelen nehéz érzelmekkel is, anélkül, hogy szenvednék miattuk. Tiszta lap és új kezdet A folyamat végén tiszta lapot kaptam. Új életet kezdhettem, és ma már tudom: nem a veszteségeink határoznak meg minket, hanem az, hogy mit kezdünk velük. Ez az időszak megtanított arra, hogy nem csak magamat tudom kísérni nehéz időkben, hanem azokat is, akik épp most élik meg a saját veszteségeiket. Hiszem, hogy a fájdalom feldolgozása helyet teremt az örömnek, az új kezdeteknek, és annak a szeretetnek, amelyet csak akkor adhatunk és kaphatunk, ha nyitott szívvel élünk. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!