
A szeretői viszony után 2022 őszén (jegyzem meg, én nem tudtam, hogy az, egészen a végéig) – amibe nem önként csöppenve berántott a Mindenség, és ezt komolyan mondom, így volt, berántott… odatették nekem, szó szerint, de ez is hosszú sztori – megfogadtam magamnak, hogy nem randizom, amíg nem érzem, hogy képes vagyok többre, mint buliban összeszedni valakit, hazavinni, vagy merészen ott helyben egymásnak esni egy eldugott helyen, esetleg ugyanígy Tinderen egyszer röhögve, máskor felizgulva férfiak agyát húzni, totális kontrollban lenni. Ebből 2 év önsanyargatás lett, de őszintén, megérte. Még akkor is, ha ott volt valaki új, izgató és nagyon finom falat. Ez alatt a 2 év alatt milliószor zuhantam össze zokogva az új és bútorozatlan lakásom nappalija közepén, kérve segítséget ‘valamitől’, ‘valakitől’. Nem vagyok vallásos a szó ilyen értelmében, de hiszek valami ‘Nagyobban’. Ennek ellenére imádkoztam is, nem egyszer. Üvöltve, zokogva, néha bormámorosan, máskor pusztán kimerülten. Hónapokig nem tudtam felállni a padlóról. Ez tartott egy ideig, de volt egy pillanat, amikor átfordult valami. Nem tudom pontosan, mi volt az, de tudtam, hogy bármit csinálok, tök mindegy. Minden mindegy. Kapálózhatok amennyit csak akarok, de bele kell simulnom az akkori Jelenbe. Lenyugodtam. Közben a karrierem szárnyalt, mert ha valamiben, abban jó vagyok, hogy kihozzam másokból a legjobbat. Nem embertelenül. Rájöttem, hogy képes vagyok másokat többre sarkallni, fejlődést kihozni a saját erejükből. Mert részemről nincs mögötte önző érdek. Legalábbis nem érzem. Több mentoráltam sikerét láttam, a csapatom meg egyszerűen megállíthatatlanná vált. A családállításokra is már nem a saját állításomért mentem, az úgyis haladt. Észrevettem, hogy a szerepek, amiket kaptam, mindig a megoldást, feloldást jelentő szerepek voltak… másoknak. Olyan stabilitást éltem meg ebben, amit még soha nem tapasztaltam. Erőt éreztem. Mi a fene történt?! Mi volt velem?! De komolyan… Viszont még izgatott valaki….és jött is végül…miután megengedtem.

Az első Tinderes színpadra lépésem túl jól sikerült, ámde támadt kis galiba. Vagy áldás? Ki hogy éli meg. Beütött a covid. Úgy igazán. Totális lezárás. ‘Maradjon mindenki otthon’ – mondták. ‘Hú, baszki’ – mondtam én. De azt hiszem, épp jókor jött. Már épp kezdtem belendülni online. Persze, kényszerítettem magam a jobbra húzásokra; szó szerint volt egy kötelező ‘napi 5 jobbra húzás’ szabályom. Tiszta vicc.😄 Pikk-pakk sikerült egy következő áldozatot behúznom a francia gyönyör után. Nem tudtam, hogy áldozat, mert hát én az IGAZIT kerestem, ugyebár. 😄 Hát nyilván… Egyértelmű… 😏 A legjobb helyen, persze. De vak és világtalan voltam… viszont éledezni kezdtem erre a dologra. Addig csak bulikban csaptam le pasikra – szó szerint, a seggükre csaptam vagy csíptem, ahogy épp jól esett. De ez új volt. Totál idegen. Szóval történt aztán, hogy ez az új férfi írogatni kezdett. Az első pillanattól kezdve az agyamra ment. Nyilván több sráccal beszéltem egy időben, mert hát hogy működne ez a sz*r, ha nem így?! Ezért ‘okés, jó lesz ez’ alapon válaszolgattam. Viszont annyira nyomta az idétlen gifeket és béna poénokat, hogy végülis érdekelt, vajon ki is ő. Péntekre áthívtam magamhoz. Naivan… Azt hittem, én csak beszélgetni akarok. 😄 Geeez! Meg hát, hogy ő is. Ő jobban átlátott rajtam. Hogy hihettem azt, hogy borozgatni fogok és konszolidáltan cseverészni vele? Otthon. A kanapén. LOL. 😄 Nem is erről szólt ez, de brutál, mennyire hazudik az ember magának. Utólag teljesen elképedek magamon. Egy szó mint száz, dumálgatunk, borozgatunk… Róla kiderül, hogy alpolgármester egy pesti kerületben, és a jelenlegi külügyminiszter ügyvédbojtárja volt még titán korában. Pikk-pakk meg is tudjuk, merre orientálódjunk. 😁 Megoszt velem néhány covidos állami forgatókönyvet – imponál. De nem tetszik benne valami. Az agyamra megy a túlzó nyomulás, pedig hozzám sem ér. Sok nem is kell nekem, visz valami ösztöni (ördögi?)… végül valahogy az ágyamban kötünk ki. Olyannyira elkap engem a hév, hogy konkrétan leszakad az ágy… meg kell hagyni, nem volt egy strapabíró valami, de nah. Mire felocsúdtam, hogy mennyire belendültem, éjjel 2 óra volt, és már küldtem is haza szépen taxival. Az úton, a kocsiból csak annyit írt: ‘Te most effektíve kiraktál a lakásból. Kihasználtál.’ Van ez így… Egy ideig tagadtam magam előtt is, de igen. Nem érdekelt, ki mit gondol. Erre volt szükségem. Béna covid… Úgy tűnik, nem bírom túl jól a bezártságot. Megbolondít. 😏
Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.

Számomra a Zenélés és az Éneklés is egy meditáció. Nekem mi a meditáció lényege ? ...hogy utána, lazán, f@szán tudjak létezni és úgy választani abból a térből...és ha tele a fejem 'susssmutolással' nem biztos, hogy a "legjobban" választok. Ami az utóbbi időben még felkerült a listára, az a firkálád, lapra, táblára, bármire, bármivel, de a lényeg, hogy ha dühömet kirajzolom és nekifeszül, a rajzlapnak az alkotó eszköz ne törjön el. 😁 De írhatnám még a Szabad táncot is ,mint meditálás! Imádom, hogy vannak lehetőségek🙏

Viszonylag későn jött a kislányom - 38 éves voltam, amikor megszületett. Én már előbb szerettem volna, de valahogy a sors mindig olyan pasikat dobott elém, aki még nem érezte magát érettnek hozzá. Így mentek az évek, igaz nem bánom, mert elmondhatom, hogy sokat éltem és megéletem, utaztam. Most már 6,5 éve anyaként mondjuk azt mondom ez a legnagyobb utazás, ami sokszor nem könnyű. :) Lehet pont azért, mert sokáig éltem nélküle, viszont most már egy percet sem szeretnék nélküle élni. Az ő ölelésében és szeretetében én is “otthon” vagyok.

A közgazdász végzettségem megszerzése után hosszú évekig toltam a szekeret másoknak, főleg multi cégek pénzügyi osztályán. Igazából gyerek nélkül ezt teljesen optimálisnak tartottam, jól kerestem, jó volt a társaság, akkor még nem zavart a kötöttség. Aztán az évek során vettem a bátorságot kipróbálni magam más területeken is. Ausztráliában vendéglátásban és vízumügyintézésben, Svájcban műkörmösként is dolgoztam. Annyira jót tettek a külföldi évek, annyi magabiztosságot adott az, hogy bármikor meg tudok újulni és újrakezdeni, hogy ma már úgy érzem a jég hátán is tudnék kezdeni valamit magammal. A kislányom megszületése után most évek óta megint valami újban vagyok, ahová már a szabadságvágyam hajtott. Network marketing területen tevékenykedem…na ez az igazi személyiségfejlesztő :)

30-as éveimben kezdtem el intenzívebben mozogni (szinte csak otthoni edzések) és odafigyelni arra, hogy a testem még sokáig egészségben vigyen az úton. Azt hiszem a kitartásnak, a fegyelemnek köszönhetően most 45 évesen mondhatom, hogy bomba formában érzem magam. Nagyon szeretem, hogy sok 40 feletti nőt (pasikat is) tudok motiválni (ezt a visszajelzést kapom) és inspirálni arra, hogy még nem kell bedobni a törölközőt…és próbálok segíteni nekik, ahol tudok.

A válasom és jelenlegi kapcsolatom között volt több rövidebb és egy tartósabb kapcsolatom. Ezeket úgy éltem meg, hogy mindig jobb jött. Ma már azt mondanám mindig az jött, akit érdemeltem.Nem tagadom, teljesen sosem voltam elégedett. Azt vettem észre, hogy egyre tisztábban tudok az utam során kommunikálni és ettől egyre békésebb, nyugodtabb kapcsolatok érkeztek. Vissza tekintve ezzel a tisztább ( van még azért mit fejlődni)kommunikációval, ha akkor is már rendelkezem, talan a volt házasságomnak is lehetett volna egy esélyt még adni, de minimum kevesebb bántást okoztunk volna egymásnak. Egyébként annak ellenére, hogy sok esetben a nők előrébb járnak, azt vettem észre, hogy a férfiak attól függetlenül, hogy melyik korszakukban vannak, sokkal jobban és őszintébben kommunikálnak. Azt tapasztaltam, hogy akikkel nekem dolgom volt, azok mindig igazat mondtak, az más dolog, hogy én mit értettem ki belőle, hogy miért csaptam be magamat.Valamint , hányszor nem azt mondtam ami valójában bennem zajlott.Ma már azt javasolnám másoknak, hogy fordítsanak arra figyelmet, hogy valójában azt mondják e amit valóban éreznek, és tudják e úgy mondani, hogy csak saját érzeseikről beszélnek egyes szám/ első személyben, nem bántva a másikat. De persze az úton a vágyak miatt is tovább kell menni, és másokat elhagyni, de lehetnek olyan esetek amikor egy tiszta kommunikációval a vágy ott is megélhető ahol vagyunk.

Személyes rossztapasztalataim, traumás csomagom miatt sokáig úgygondoltam, hogy túl nagy felelősség a gyermekválalás, mert túl sok kárt okozhatunk a gyermekünknek. Sajnos végül reakciósan az erősen negatív és depressziós anyamintámra egy mindenben az anyám jellemzőivel gyökeresen ellentétes párt választottam anyaként a gyermekemnek. Ebben nagyon felszínesnek és hirtelennek bizonyultam és az anyagilag függetel, szabadnak, bölcsnek, egészségesnek, vidámnak és tudatosnak tűnő páromról kiderült, hogy jelentős személyiségi problémái vannak, gyerekkori traumákkal amiket egy nehéz és komplikált szülés (felnőtt életem legnehezebb napja volt, pedig nem is én szültem) oly intenzíven felkavart, hogy azzal már végkép képtelen volt szembenézni. Ez végül ahhoz vezetett, hogy engem teljesen a saját családját pedig nagyrészt elutasította. A gyermekkel pedig egy számomra elérhetetlen helyre költözött. Utólag kiderült, hogy igazából mániásan gyereket akart, de a gyereknek funkcionális apát aki ott van az életében azt nem.