Írtam egy részt már a munkahely váltásaimról és az őrangyalomról. Aki olvasta tudja miről van szó. A munkakeresési folyamatomról néhány szóban azért írnék. Világ életemben legfőképp irodai munkákban illetve ügyfélszolgálatos munkákban voltam. 2017 óta vagyok pesten. Első években olyan munkahelyre nyertem felvételt, ahol akkoriban jól ellehetett boldogulni magyar nyelvvel. Alig volt szinte angolul megkeresés. Aztán dolgoztam egy másik cég ügyfélszolgálatán is, még ez is teljes mértékben magyar nyelv használatával. És mikor alacsony óraszám és fizetés miatt úgy döntöttem tovább keresek munkát, rá kellett döbbenjek, hogy 2024-re olyan világban kezdtünk élni jóval érezhetőbben, hogy az angol/német (ki mit tanul, mivel keres munkát) szükségessége a cég ügyvitelében és kommunikációjában sokkal jelenlévőbb lett. A magyarok kevés része beszél aktivan angolt, de a munkakeresés már nem tudja ezt nélkülözni. Tavaly nyár óta azon vagyok, hogy mind az irodai szoftveres ismereteim magas szinten tartsam, mind az angolom felfejlesszem legalább B2re, stabil középfokra. Angol alapszintű tudás megjelölésével ugyanis alig volt Hr-es megkeresésem. Annyit változott a pesti munkaerőpiac és gondolom a mindennapi kommunikáció a cégeknél, hogy a középfok, de akár felsőfok is bőven kell speciális munkaköröknél. Én is folyamatában ismétlem a 2024 nyáron még jócskán passziv angolom. Én csak egynyelvűen tanulom az angolt, magyart nem is vonom be, hogy az agyam az angolul gondolkozásra álljon át. Teljesen 0-ról kezdtem el, mert passzív tudásnál egy épkézláb mondatot nem tudtam volna összerakni angolul. Amit nem használunk nagyon kiesik. Hiba szerintem felülértékelni a vélt tudást tapasztalat nélkül, mert csak éles helyzetben leblokkolás lenne belőle. Szerettem volna ezzel a résszel felhívni a figyelmetek mennyire szükséges már a nyelvtudás az irodai világban és az ügyfélszolgálatokon is.
22 év házasság, nagy út és még hosszú út vár ránk. Az élet nagy kérdései merültek fel benne. Most már szép, de nem mindig volt ez így. Föltettem a kérdést sokszor magamnak, hogy vajon milyen ember az olyan, akinek a viselkedés mintája miatt a felesége sclerosis multiplex-es lesz. Vajon milyen ember az olyan, akinek a gyereke fél attól, hogy apa hogyan reagál a helyzetekre. A válaszom az lett: Egoista, gyáva, sérült. Hogy mi lett a megoldás? Elszégyeltem magam és addig mentem a belső vadonom legmélyére, egyedül és segítséggel, amíg annyira megváltoztam, hogy a feleségem kigyógyult a gyógyíthatatlan betegségből, a fiammal pedig egy nagyon szuper kapcsolatom van és ami még nagyon fontos, magammal is nagyon jó lett a kapcsolatom, most már büszke vagyok magamra, bele merek nézni a tükörbe.
Próbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.
Egyszer megkérdezte Popper Pétert egy indiai “mester”, ez akkor történt, amikor Indiában élt egy rövid ideig. - milyen vallásúak az emberek ott ahol él, erre azt felelte: katolikus, református stb. A mester erre azt mondta, az embernek az a vallása, amit akkor csinál, amikor EGYEDÜL van. Az ember többsége nem szeret egyedül lenni, mindig különböző programokat keres ide-oda jön-megy… Pedig az önmagunk megismeréséhez, megtalálni azt, hogy miért is “jöttünk” ebbe a világba a válaszokat az EGYEDÜL töltött időben találjuk meg. Nem mindenkinek könnyű ez, de bátorítok mindenkit, hogy kezdje el, mert ezekre a kérdésekre a választ ebben fogja megtalálni.Ha elkezded Isten (vagy ki hogyan nevezi” folyamatosan fog vezetni és az úton egyre nagyobb belső békességet és örömöt fogsz megtapasztalni. “Mindenki annyit ért meg belőled ahol ő tart” -ez egy ismert idézet, amit én azzal egészítettem ki, hogy: “ Annyit vagyok képes megérteni másokból ahol én tartok” -számomra ez az önismeret és a mások egyre jobban, mélyebben való megértésének csodálatos útja. Ezáltal egyre empatikusabbá, megértőbbé elfogadóbbá válunk és egyre csak növekszik bennünk a szeretet, ami felülről jön a lecsendesedett és nyitott, türelmesen várakozó szívünkbe.
Nem találtam pontosabb meghatározást, így a "kapcsolati válságot" választottam. Számomra több dolgot jelent. 1 - magammal való kapcsolatom, 2- másokkal való kapcsolatom, 3- párkapcsolat. A legtöbb idő a 3. értelmezésére kellett, hogy rájöjjek, nekem a tipikus párkapcsolat, a minta nem működik. Lényemből fakadóan, nem tud egyszerűen működni az, amit mindenhonnan hallani lehet. Aztán találkoztam egy tanítóval, aki azt mondta erre, "fordulj meg a lovon!" Időbe telt míg sikerült értelmeznem, ráéreznem, rávezetődnöm, hogy ez mit is jelent. Nekem ebben az ikerláng találkozásom segített a legtöbbet. Erről tudok mesélni, ha valaki hasonló cipőben jár, járt.
A változásom spirituális úton kezdődött 2012-ben .Ma sem tudom igaz volt e vagy csak hallucináltam néha. Kellett ez a korszak, de megoldást nem hozott számomra , bár mai napig vannak különleges élményeim, de nemtudom értelmezni őket, és nem is igazán akarom.
Én nagyon régóta küzdöttem azzal, hogy rájöjjek, mely munkát tudnék szívvel lélekkel évtizedeken keresztül csinálni. 2022-ben véget ért vállalat átalakítás miatt egy stabil hosszabb munkám. Azóta én keresem a megfelelő munkahelyet. Számos kudarc ért ilyen-olyan munka közösségekben, rosszul megválasztott munkahelyeken. Nem nekem való munkakörök, főleg bárki által betanulhatóakban. Nem megfelelő kollegák. Én rájöttem, hogy férfi kollegák mellett tudok nyugodtan dolgozni. Nem élem meg jól a nők áskálódását, kibeszélését a munka világában. Természetünkből adódó hogy sokat csacsogunk mi nők, munkában is, de nem mindegy nagyon, hogy jóindulattal beszélgetünk témákról, vagy kibeszélőshow-ként megítélünk embereket. Én nagyon érzékeny vagyok erre. Mikor engem beszéltek ki, nem bírta a gyomrom. Nem bírtam az álszentséget, majd az összefogottan szembe kritizálást. Érződött a rosszindulat. Ki is léptem abbol a munkából pont a kollegák miatt. Utána folytatódott más munkakörök kipróbálása, főleg fizikai operátori, illetve irodaházi recepciós munkakör. Ezekben a hónapokban lettem arra tudatos, hogy nekem olyan munkakör kell, amiben szellemi kihívás van... nem passzív monoton munkafolyamatok, ahol agy nélkül végigviszel 8-12 órát. Tavaly augusztusban megismerkedtem egy férfival, aki kinyitotta a szemem új karrierutak felé. Meséltem neki róla, hogy mennyire nem tudom mi az a munka, ami hivatás lehetne nekem. Ő Seo világában dolgozik vállalkozóként. Beszélgettünk szakmák személyiség passzolásáról, ki miben lehet jó. Egyre többet mesélt nekem arról, hogy miről szól az ő munkája. Rávilágított arra, hogy a Seo világa (keresőoptimalizálás) mennyire összefüggésben van a marketinggel. Beszélgettünk a jó marketinges erősségeiről, miként tudja támogatni a cégek fejlődését, profit emelését. Ekkor jött a felismerés bennem, hogy én jó lehetnék ebben a szakmában. Jó kommunikációs készségekkel rendelkezek és az alap attitűdöm a segitőszándék. A támogató munkakörökben érzem otthon magam. Így nagy bátorságot vettem 2025 januárban és online képzés keretein belül elkezdtem tanulni marketinget, Ai felhasználást, és szövegírást is, mely a marketinges kitűnő fegyvere. Ezen az úton haladok most. Lelkesen... úgy érzem ez lehet hivatás nekem. Hiszem, hogy most jó az irány és a sors kezeként élem meg, hogy nyáron megismerkedtünk azzal a férfival. Habár vele nem lett kapcsolat, de ő a karrierutamban segített. Jó időben érkezett és ihletet kaptam. Ti is hisztek benne, hogy okkal érkeznek emberek az életünkbe? Van, aki rövid ideig marad, de tanít valamit, vagy épp átsegít egy nehéz helyzeten. Őrangyalok.
Számomra a mai napig nagyon nehéz azt elfogadni, hogy 2019-ben kéthétvégi apuka lettem, és nem akkor találkozhatom a gyermekeimmel és láthatom őket, amikor csak szeretném. A mai napig van két számomra nagyon nehéz, fájdalmas pillanat, ami ráadásul folytonosan visszatérő esemény. Az egyik, amikor kéthetente vasárnap este hazaviszem őket egy együtt töltött hétvége után, és ahogy látom őket bemenni a kapun, akkor elszorul a szívem. A másik, amikor nyáron egy közös hét után, sok élménnyel gazdagodva még csak arra sincs módom, hogy együtt feldolgozzuk azokat, csak a búcsú fájó pillanata marad meg, ilyenkor nagyon nehezen tudom könnyek és sírás nélkül elengedni őket. Megmarad a remény, hogy az idő majd ezt is megoldja.
Az elköteleződés képessége a tudatalatti folyamataink és tapasztalataink metszete. Letenni a voksunkat egyetlen személy mellett. Javaslatom szerint ez igazából Önmagunk melletti kiállásunk minőségét jelöli. Az elmúlt időszakban, kb. 2-2,5 évben, benső utakon keresztül vizsgáltam az emberek kétségbeesett párkapcsolati, kötödési késztetési mögött álló félelmet, szorongást, menekülést...oda-vissza. Nagyon sok emberrel beszéltem életem során az aktuális párkapcsolati problémáikról, dilemmáikró. Nekem a probléma a kenyerem és akad bőven. Hááála annak a magasságosnak, mert egyébként éhen halna az agyam. Az elköteleződési nehézségek mögött álló problématenger, a felismerésben rejlő nehézség, szinte tálcán kínálja magát. Leggyakrabban saját nyilatkozatainkban érhetjük tetten, hogy mit is jelent számunkra az elköteleződés párkapcsolatban. Az a túlságos meglátásom született ebben a témakörben, hogy évszázados tradícióink fölülírási folyamatai zajlanak. Egyre többen akarják érteni, megélni saját magukat és leginkább másban találják a hibát. Büntetik az új kapcsolatot a régi miatt, az ellenkező nemű szülővel kialakult kapcsolati problémáik miatt, menekülnek, kitagadnak, megtörnek családi mintákat, hogy megvédjék magukat a sérülésektől. Gyakran szüleik által enszenvedett sérülésektől, amit önmagukra vetítenek, pedig nem is volt igazán rossz tapasztalatuk. A sokszor hallott Nem kell papír a boldogsághoz...Nem költözöm össze, mert nem osztozom...Nem engedlek közel, mert már bántottak eleget...Nincs szükségem rád, mert egyedül álló vagyok... Számos ilyen indok, nyilatkozat mutatja meg számodra, hogy valaki más életét éled. Valaki más tapasztalatából ítéled meg a párkapcsolatot. Valaki mástól szerzed a tanácsot, nem a saját életedből. Az első és egyetlen tanács...próbáld ki te. Elköteleződni, lemondani a szabadságunk egy apró szegmenséről megéri azért, mert másként nem kapcsolódhadsz benső énedhez. Egy másik embert bizonytalanságban tartani azért mert te nem vagy jóban önmagaddal...vétek. Gyakran kell kilépnünk a saját elefántcsont kastélyunkból ahhoz, hogy meglásd, mit okoz ez a másik személyben. Mit szolgál ez neked, hogy elutasítod azt aki szeretni jött. Egyben szigorúan felhívnám a figyelmedet, hogy kötelességednek tartom, ismerd fel saját kötődési problémádat és ne játsz a másik érzelmeivel, reményeivel, szükségleteivel, erőforrásaival. Ha és amennyiben nem szeretnél tartós kapcsolatot, azt tessék megmondani a másiknak és azzal is minden rendben van. Itt leginkább férfitársaim figyelmére számítok, hiszen számunkra nők számára mást jelent a párkapcsolati elköteleződésben töltött elvesztegetett idő. Ugyan rólunk szól, de annyira szeretünk benneteket, hogy bármit megtennénk, hogy engedjetek szeretni. Így gyakran elveszítjük önmagunkat, saját érzelmi, fizikai és értelmi szükségleteinket. Szeretném ha elkezdenél szóban is megnyílni önmagad, társad, csávód vagy csajod előtt és BESZÉLGETNÉTEK. Lécci lécci lécci. Régi szokás, tök jóó. Próbáld ki. Nem kell gondolatolvasósat játszani, mert az az agyamra megy. Szeretem kimondani, hogy szerelmes vagyok beléd. Félelmetes, meg kiadom magam, de ha nem tenném megfulladnék. Pofán vertek ezért párszo...? Mint az állat. Vótam én mán emiatt pszichiátriai beteg, ócska kurva, drogos állat...de megérte. Elköteleztem magam a mellett, hogy megmutatom mindenkinek érdemes a szerelemért kinyitni a kapukat, ledönteni a a falakat és kiadni magad, mert így tapasztalod meg ki is vagy igazán. Aki erre reagál és bánt rögtön mutatja, hogy te félsz az elköteleződéstől legbelül. Ez tök így van. Rettegek, mint állat. De mégis jó érzés annak az ígérete, hogy a rengeteg elszenvedett sebesülés új reményt fon a szívembe. Megmutatni a fájdalmat annyit jelent, hogy egy fájdalommal teli társ is megmutathatja neked magát és nem kell félnetek egymástól. Elköteleződni egy másik ember tekintetében az a menyország. Bár belém is marnak érte rendesen, de életem legszebb szerelmei közé sorolom az ilyen pillanatokat.
Anya lánya kapcsolat. „ A Pénz” Édesanyám és én kapcsolat – napról napra engedem el kezét látva, hogy értelmetlen, nyugszom bele, mindent megtettem amit csak tudtam, tudok érte állapot a MOST állapotom. Napi beszélgetésünk témája” A Pénz”. Azt mondja nincs pénze. Édesapám lassan 1 éve hogy meghalt. Édesanyám mellette bilincsben tartva élt 58 évet. A halál választotta el őket. Anyu egy nap megkérdezte tőlem joga van neki élni? Te mit válaszolsz magadnak. Mondtam neki . Azt hogy igen, akkor tedd azt. Mondtam. Rájött hogy szabad neki élni, szabad lehet. Végre szabad. De nincs pénze hozzá, állapotban van. Maga megteremteni nem képes rá ,inkább a számlákat nem fizeti, de amit akar megvesz. Mondja. Szerény nyugdíja van amely nem elég. Soha nem is volt elég. De kinek elég. Szüleimet, most már csak édesanyámat lassan 2o éve segítem anyagilag hónapról hónapra. De még mindig nem elég. Én lázadok először reakció, majd engedek és végül elengedem, hogy a pénz amit küldök egy feneketlen kútba megy. Látom magam a tükörben amit teszek vagy nem teszek semmi értelme, tudom, tapasztalom, tehetetlen érzés fog el. Lázadok, sírok, őrjöngök. A férfi tart, támaszt, segít, ott van mellettem, mosolyt csal arcomra. Mondja : Most nekünk a pénzünk ide megy egy feneketlen, értelmetlen kútba. A másik ember máshova költ mi ide a feneketlen kútba öntjük pénzünk. Meg nyugszom , majd újból lázadok,sírok folyamat folytatódik még eljött a nap : Menj PÉNZ ahova menned kell : se pénzel , se pénz nélkül , Ibi sehogy nem tudsz már édesanyádon segíteni. Értelmetlen ,belefáradtam, nem akarom tovább érzés van bennem. Mint mikor egy ember harcol egy sárkánnyal, bármit tesz nem tudja legyőzni. A sárkány még erősebb ha támadok ,erőt kap. Ahogy jobban "engedek" annál erőtlenebb a sárkány, s majd csak úgy el is tűnik állapotba érkezek Most meg.