Tapasztalatok

Ma Ga

Életem egyik - ha nem - legkellemesebb, legnyugodtabb, legtisztább és érzelmi játszmáktól, manipulációtól legmentesebb kapcsolata egy egy éves szeretői viszony volt. Aminek szintén pozitív hozadéka volt, hogy a házasság közben illetve utána rendbe jött, gyerekek születtek és nőttek fel az azótak is egyben lévő családban.

Ma Ga

Hosszú keresés után megtaláltam a helyemet a világban amikor megszületett a kisfiam akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Mellette a helyemen voltam. Életem legnagyobb fájdalma amit nem is hiszem, hogy valaha meg lehet gyógyítani, hogy a kisfiamat az anyja elvette tőlem és elvitte egy olyan országba ahol én nem élhetek. Elszakította tőlem, nem láthatom és nem lehetek vele az apjaként.

Akos Schneider

43 éves férfi vagyok, Budapesten élek. Úgy érzem, hogy a munkám, rokoni kapcsolataim, hobbijaim kielégítenek. Eddigi életem során több hosszabb párkapcsolatom volt már. Néhány éve kezdtem érezni, hogy szeretnék végleg elköteleződni. Azóta volt több hosszabb-rövidebb párkapcsolatom, de sajnos egyik sem tudott tovább fejlődni. Jelenleg párkeresésben vagyok. A célom hogy megtaláljam azt a nőt, akivel szövetséget tudunk kötni, el tudunk köteleződni egymás mellett és családot tudunk alapítani.

Edina Lukáts

Sziasztok! 14 éves kapcsolatból, ebből 8 év volt házasság.... léptem ki tavaly. Van 2 gyermekem. Egy évet jártam terápiára, megszerettem magam, saját életem építésére kezdtem a fókuszt tenni. Vállalkozásba is kezdtem, sportolok, gyerekekkel is 3-4 napos váltásban vagyunk. Multinál pénzügyi, ügyfélkapcsolati területen dolgozom + pénzügyi tanácsadással foglalkozom. Van edzői, gyermekápolói papírom is. Felgyógyultam daganatos betegségből (2010) Tele vagyok élettel, szeretettel, sok célom, álmom van, motivált vagyok. Meditáció és a sport sokat segít. Jó lenne egy remek társ is, aki jó barát, vicces, sportos és akivel a kémia is működik, mert szerintem kell a szikra nagyon. Egyedül is tudok boldog lenni, de mostmár bő 1 év után nyitnék mások felé.

Péter Peti

Sziasztok! Nem tudom ez most válás vagy párkapcsolati válság témakörébe tartozik, de ez is az is. 46 éves vagyok. A feleségem (még nem váltunk el szüneteltetjük a válást) február végén bejelentette, hogy nem szerelmes belém és nem boldog, de mint a gyermekeink apját szeret engem. Róla annyit kell tudni: apukája nárcisztikus volt ezért könnyen rátalálnak az ilyen emberek akikhez még könnyen kötődik emiatt. Amikor 12 éve megismerkedtünk engem azért választott mert nem talált bennem ilyen vonásokat. Tavaly bele is gabalyodott egy ilyenbe akiből azóta ki is ábrándult. Az élet érdekes fintora folytán én nem ismertem fel, hogy nem vagyok boldog, benne voltam a langyos vízben mint a béka, nem volt rossz helyem, de nem voltak célok Istvánt idézve "kurva" voltam. Aztán közös megegyezéssel elköltöztem itthonról, hogy így talán jobb lesz mindenkinek. Ebben az időszakban kaptam 2 új állásajánlatot az egyikre fel is vettek. Mondtam a feleségemnek hogy csak akkor nem fogadom el az új állást ha rendbe tesszük a házasságunkat, De ő azt mondta válni akar. Én elfogadtam az állást elköltöztem Nagykanizsáról Sümeg mellé. Majdnem minden nap elmegyek a gyerekekhez a feleségemmel hol így hol úgy vagyunk. Van amikor megoszt velem dolgokat, aztán amikor eljön az idő hogy ő a saját pszichológusához megy megváltozik. A Pszichológusa egy volt szépségkirálynő és elmondta nekem mivel én is voltam páciense hogy neki az " Én " fontos, meg a valósítsd meg önmagad, de ha gyerekeid vannak akkor mégis hogyan gondolja? Szerintem ő inkább távolít minket úgy gondolom. Azóta nekem másik pszichológusom van aki család centrikus. Sokkal jobban érzem magam és rengeteg videót nézek a témában. De sajnos nem tudom elengedni Őt, még mindig abba reménykedek, hogy újjá tud születni a kapcsolatunk. Én nem akarok elválni mert szeretem és ott vannak a gyerekek. Azóta kitartok mellette próbálom segíteni ha beenged Talán ennyi elsőre

Ma Ga

Erősen ambivalens érzésemi és tapasztalataim vannak minden vallással és általában a spiritualitással kapcsolatban, mert úgy látom, hogy sokkal inkább félelmekben illetve az azokra adott reakciókban gyökereznek mint elsőre azt gondolnánk. Számomra kétségtelen viszont, hogy van valamilyen magasabb rendező elv/erő/talán entitás (Isten) ami számára az emberi szabadság nagyon fontos alapérték (ezért van szerintem oly sok szenvedés az emberi életben).

Zsuzsanna Vadász

Gyakran mondják nekem emberek: „nem megy ez nekem, én nem tudok meditálni, pedig szeretnék, többször próbáltam, nekem ez nem sikerül…” Fontos tisztázni, hogy a meditáció egy állapot, amibe bele lehet lépni, nem valami, amit „csinálni” kell. A meditáció hasonlít a transz állapothoz, amit sokan különböző szerek alkalmazásával érnek el, csak mélyebb annál, sokkal-sokkal nyugodtabb állapot. Itt lehetőséged lesz Önmagaddal, a lelkeddel, a teljes valósággal kapcsolódni. Sokak számára a meditáció valami nehezen elérhető, bonyolult dolognak látszik. Manapság használják erre az állapotra a „flow” kifejezést is. Ahhoz, hogy belekerüljünk, nem kell merev gerinccel, lótusz ülésben, elsötétített szobába visszavonulni. Itt vannak például a kisgyerekek. Hosszú autóút közben vagyunk. Mikor a kezdeti izgalmuk elül, elcsendesednek. Szótlanul szemlélik a tájat, elmerengve utaznak melletted. Ilyenkor Te is maradj csendben! Óvatosan érintsd meg, épp csak, mint egy pihe, és csak figyelj Te is szótlanul. Hamarosan érezni fogod, ahogy elönt a jó érzés, a gyerek kapcsolódik hozzád, szabadon áramlik köztetek az információ, a szeretet. Csodálatos élmény a gyermeked lelkével kapcsolódni. Vagy vidéken, a nagymamád mellett, a nyári konyhában szilvás gombócot készítetek. A mozdulatok már rutinból működnek, nem kell rájuk figyelni. Az illatok, a tészta puha tapintása ellazít, elfogy a szó, beáll a csend. Ha ebben az ellazult állapotban tudatosan figyelsz, na akkor a nagyi tuti, hogy megmutatja, milyen az, amikor az energia szabadon, téren és időn túl, szeretettel áramlik köztetek. Amikor úgy ülsz le, hogy közben tele vagy elvárásokkal magaddal szemben, mert meditálni akarsz, akkor tulajdonképpen pont ezeket a csendes, gondolat nélküli, örömteli állapotokat keresed. Ugyan ilyenkor nincs melletted senki, aki lelkes „theta” gyakorló és „belesegít” ebbe az állapotba, ám ne keseredj el! Már tudod milyen érzés ellazultan kapcsolódni, már tudod, hogy mit keresel. Idővel egyedül is menni fog. Meglehet, nem törökülésben, merev gerinccel fogsz először, egyedül belépni ebbe az állapotba, hanem mondjuk biciklizés vagy táncolás közben. Esetleg fekve, zenehallgatás vagy olvasás közben, vagy eső utáni futás közben a Margitszigeten… Nem ezt az állapotot nehéz elérni, hanem azt nehéz észrevenni, hogy nahát, már elérkeztem ide. Legyél rá tudatos, amikor megtörténik és élvezd ki, hogy aztán egyre könnyebben és többször térj oda vissza.

Viktória Matúz

Miután családgondozókén 10 évet töltöttem kiskorú gyermekek- családok segítésével a válás jelensége széleskörű tapasztalatokkal szolgált Azt gondolom, hogy a válás gyakran sokkal jobb megoldás mint szenvedni, bantalmazódni egy rossz kapcsolatba. Van volt lesz. Bátorság kell hozzá, némi önimádat- talán valaki önzésnek tartja, de szerintem sokkal jobb megoldás, mint várni az egyszer majd nem lesz ilyen szar állapotára. Sem a gyermekeknek, sem a társunknak nem szolgálja a szükségleteit, ha minden lehetőséget megvizsgálva új útra akarunk lépni. Hiszek abban, hogy házasságok kellenek és helyrehozhatók bármilyen körülmények között abban az esetben, ha a társ akit választottunk valóban hozzánk tartozik. Nem valamilyen külső nyomásból, fiatalos lendületből, félelemből, szokásbó, vagy a szüleink példájának helyrehozása érdekében kötünk házasságot. Minden emberi kapcsolatunknak meg vannak azok a háttér okai amiért létrejött. Ha képesek voltunk házasságot kötni, az nagyon jó előjel arra, hogy kapcsolódni kész személyiségállapotunk befogadó egy másik személy szerepválallására. Elköteleződni egy életre úgy, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy ilyen már nem létezi, csak ritka szerencse amikor első körben megtaláljuk a nekünk megírt társat. A válás már nem olyan elítélendő. Szükséges rosz, de ha nem megy tovább együtt magunknak kell bevallani, hogy másképpen akarok élni. Túlfejlődtem a társam, vagy nem egy irányban gondolkodunk, mást láttam benne a kezdetekben és mástként láttam magam és a jövőmet én is. A boldogság beteljesítése az érdeke a társadalomnak. Nem nyer azzal senki sem ha kitartunk valami olyan nem létező ábránd mellett, ami sosem teljesedik be. Elengedni annyit tesz, tisztelem a másikat annyira, hogy be merem neki vallani nem vagyok boldog és így nem tudok boldogságot teremteni neki. Bevallani saját felelősségünket, elismerni a másik érdemeit mind jó, mind rossz irányba és merni újra kezdeni. Elismrni minden új lehetőségben rejlő fejlődési potenciált. Utólag kiderül, hogy nem olyan fájdalmas, mint a kapcsolatban lévő időszak alatt. Megfejlődni saját magunk vágyait, megismerni valódi értékeinket, szükségleteinket, teljesítőképességeinket és teljesség lehetőségével megajándékozni magunkat. De előtte tenni kell. Tegyél meg magadért mindent, hogy a társadat megfelelően szolgálhasd és a közös életeteket. Ha ez sem elég, induljon a mandula.

AZ ÜGY*ek felesége

Nem vagyok vallásos, minthogy ateista sem. Keresztény kultúrájú országunkban könnyen megértem a Bibliai programot. Persze nem biztos, hogy mindent, de mintha lenne hozzá fülem. A lényeghez talán, mert a végén meg van írva az Isteni megoldás. Ez a feladat, annak, aki veszi a Jelenést. Jézus kereszt-út járása után, Istennek új terve a magyarok kereszt-út járása. Ez a több, mint ezer éves kereszt út Álmos-Árpád népének a Szent István király általi, nyugat-római kereszténység felvételével kezdődött. Európáért. Most tartunk a fel!támadásnál. Krisztus második eljövetelénél ott lesz minden Fiú, aki egy vele. TI lesztek a Magyar*OK Istenének Isteni Férfiai, akik mellett Boldog Asszony*OK szülik a jövő gyermekeit. A házasság eme szentségét kivetítjük a hazaságra is. Isten, haza, család nevében az Apák és az Anyák egymás mellé rendelten képviselik, képviseltetik magukat a Magyar*OK Istenének az Országának a házában. Ez a hazaság, Szent. Amit most megtehettem az az, hogy szóltam, hogy tudj róla, hogy ott akarsz-e lenni a fehér lovas mennyei seregben Krisztussal az élen... Amikor egy látóval beszélgettem, azt kérdezte tőlem, hogy: "Itt mindenki a te gyereked?" Engem is meglepett, az Égiek mondták neki, hogy így kérdezze meg. Egy karmaasztrológus is azt mondta rólam, hogy "mindenki anyukája." Ez a tapasztalat és Isteni ÉN meditációs kiképzésem a felelőssegem felvállalására készített fel. Indulok. Jó, hogy ide, Humániába hozott ez a küldetés? ❤️

Anikó

Apám alkoholista volt, 50 évesen halt meg.sosem mutatta ki az érzéseit, de a nézéséből egy egy mosolyából tudtam hogy szeret. Sokáig hittem azt, hogy a szülők és egy fiatal között nagy különbség van , elsősorban abban ahogy éreznek, és amire vágynak. De 40 éves korom körül értettem meg, hogy mit érezhetett,hogy nem tudta megoldani de biztos vágyott valami jobbra, és az idő telt, és szégyelhette is magát. Anyámat sokáig egy áldozatnak hittem, de már tudom nemtudott támasz, gyógyulás lenni Apám számára. Felismertem a haragomat is Anyám iránt, mert se nem vált el, se nem segített neki. Ráadásul azert is nehezteltem rá mert ő depressziós volt, és ezért szanatórium kezelést kapott pár hétig, és én úgy gondoltam egy Anyának szeretni kell annyira a gyerekeit, hogy mellette ne legyen depressziós, és ne menjen kezelésre.Talan ezért is kenyeztettem el a gyerekeimet, és adtam erőmön túl.( ez egy másik tapasztalás) Majd egy nap a lányommal vitatkoztam és fájt, hogy sérteget, és akkor rájöttem hogy egy Anyának nem kötelessége feláldoznia magát a gyerekeiért, es nekem sincs jogom ezt elvárni tőle. Anyám és Apám is a fejlődésének azon szakaszán volt, ahol így döntött. Nincs bennem harag, csak hála. Azt nem mondanám, hogy Anyám és én egyetértünk dolgokban, de számomra már nem okoz gondot ez, igy is tudom szeretni.