Hosszú keresés után megtaláltam a helyemet a világban amikor megszületett a kisfiam akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Mellette a helyemen voltam. Életem legnagyobb fájdalma amit nem is hiszem, hogy valaha meg lehet gyógyítani, hogy a kisfiamat az anyja elvette tőlem és elvitte egy olyan országba ahol én nem élhetek. Elszakította tőlem, nem láthatom és nem lehetek vele az apjaként.
Erősen ambivalens érzésemi és tapasztalataim vannak minden vallással és általában a spiritualitással kapcsolatban, mert úgy látom, hogy sokkal inkább félelmekben illetve az azokra adott reakciókban gyökereznek mint elsőre azt gondolnánk. Számomra kétségtelen viszont, hogy van valamilyen magasabb rendező elv/erő/talán entitás (Isten) ami számára az emberi szabadság nagyon fontos alapérték (ezért van szerintem oly sok szenvedés az emberi életben).
Nem vagyok vallásos, minthogy ateista sem. Keresztény kultúrájú országunkban könnyen megértem a Bibliai programot. Persze nem biztos, hogy mindent, de mintha lenne hozzá fülem. A lényeghez talán, mert a végén meg van írva az Isteni megoldás. Ez a feladat, annak, aki veszi a Jelenést. Jézus kereszt-út járása után, Istennek új terve a magyarok kereszt-út járása. Ez a több, mint ezer éves kereszt út Álmos-Árpád népének a Szent István király általi, nyugat-római kereszténység felvételével kezdődött. Európáért. Most tartunk a fel!támadásnál. Krisztus második eljövetelénél ott lesz minden Fiú, aki egy vele. TI lesztek a Magyar*OK Istenének Isteni Férfiai, akik mellett Boldog Asszony*OK szülik a jövő gyermekeit. A házasság eme szentségét kivetítjük a hazaságra is. Isten, haza, család nevében az Apák és az Anyák egymás mellé rendelten képviselik, képviseltetik magukat a Magyar*OK Istenének az Országának a házában. Ez a hazaság, Szent. Amit most megtehettem az az, hogy szóltam, hogy tudj róla, hogy ott akarsz-e lenni a fehér lovas mennyei seregben Krisztussal az élen... Amikor egy látóval beszélgettem, azt kérdezte tőlem, hogy: "Itt mindenki a te gyereked?" Engem is meglepett, az Égiek mondták neki, hogy így kérdezze meg. Egy karmaasztrológus is azt mondta rólam, hogy "mindenki anyukája." Ez a tapasztalat és Isteni ÉN meditációs kiképzésem a felelőssegem felvállalására készített fel. Indulok. Jó, hogy ide, Humániába hozott ez a küldetés? ❤️
Apám alkoholista volt, 50 évesen halt meg.sosem mutatta ki az érzéseit, de a nézéséből egy egy mosolyából tudtam hogy szeret. Sokáig hittem azt, hogy a szülők és egy fiatal között nagy különbség van , elsősorban abban ahogy éreznek, és amire vágynak. De 40 éves korom körül értettem meg, hogy mit érezhetett,hogy nem tudta megoldani de biztos vágyott valami jobbra, és az idő telt, és szégyelhette is magát. Anyámat sokáig egy áldozatnak hittem, de már tudom nemtudott támasz, gyógyulás lenni Apám számára. Felismertem a haragomat is Anyám iránt, mert se nem vált el, se nem segített neki. Ráadásul azert is nehezteltem rá mert ő depressziós volt, és ezért szanatórium kezelést kapott pár hétig, és én úgy gondoltam egy Anyának szeretni kell annyira a gyerekeit, hogy mellette ne legyen depressziós, és ne menjen kezelésre.Talan ezért is kenyeztettem el a gyerekeimet, és adtam erőmön túl.( ez egy másik tapasztalás) Majd egy nap a lányommal vitatkoztam és fájt, hogy sérteget, és akkor rájöttem hogy egy Anyának nem kötelessége feláldoznia magát a gyerekeiért, es nekem sincs jogom ezt elvárni tőle. Anyám és Apám is a fejlődésének azon szakaszán volt, ahol így döntött. Nincs bennem harag, csak hála. Azt nem mondanám, hogy Anyám és én egyetértünk dolgokban, de számomra már nem okoz gondot ez, igy is tudom szeretni.
Ne akarj erős nő lenni, ne akarj mindent megoldani, ne akarj folyton jó lenni, úgy, hogy mások bánatát is a válladra veszed. Ne akard visszatartani a sírást, a haragot, a frusztrációt, mert olykor piszok nehéz is az a minden, amit mégoldottál, és ezért ugye büszke vagy magadra, de legbelül érzed, hogy ezt rajtad kívül senki nem látja, senki nem értékeli. Persze, nyilván önzetlenül adsz, de ha nincs aki ezt jó szívvel fogadja, akkor az belül nagyon fáj. Ha nem engeded ki önként ezt a csalódott, keserű érzést, ha mindig visszafolytod, a bánatod, ezzel kárt okozol magadban,mert a lelkedet nyomasztó gondolatok nem maradnak odabent, szép lassan utat találnak kifelé, hatalmas pusztítást végezve a testeden. A gondolat láthatatlansága, dimenziót vált a fájdalmas fizikai létbe. Az erős nő legbelül ezt is tudja, de kitart, mert ez élteti, hogy Ő bizony mindent is kézben tart. Vajon meddig, bírja, meddig hajlandó boldogság nélkül élni?
Örömmel tapasztalom, hogy a HIT bármire megoldást nyújt! Mindent megold és minden elképzelés, álom megtapasztalássá válik. BÁRMI! Fontos megvizsgálni, hogy vannak -e múltból hozott önbizalmat rontó programjaink. Amennyiben nincs, akkor csak HIT kell és pozitív elgondolások, megálmodás és minden elindul felénk. 🤗 Érzelmeink jó iránytűk tudnak lenni, s mutatják, hogy cél felé haladunk, vagy letértünk az utunkról. Így sikerül az álmaimat beteljesíteni. 🙏
Átéltem azt, hogy párkapcsolatban nem vagyok kellően megbecsülve, s ezt hagyom. Hagyom a számomra nem álomszerű, felemelő párkapcsolati jelenlétet. Hagytam azt, hogy a belső kritikus énem kapjon szerepet és önmagamat hibáztassam, illetve beletörődjek. Jelenleg azon dolgozom, hogy a határaimat egészséges szintre felhúzzam. Kiálljak a lelkem szerint diktált elképzeléseim mellett, s ne alkudjak meg. A sémákat feltárjam, lepakoljam. A hitem, belső hangom legyen velem és az elképzelt életemet éljem a párkapcsolat terén is. Minden rajtam múlik, s értem történik. Elfogadom és fejlődök, haladok ezen az úton!👣☀️
Mindig is szerettem volna hinni a tündérmesékben. Hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, hogy a jók nyerik meg a csatákat, hogy eljön a herceg fehér lovon, vagy hogy éppen az élet a semmiből megoldja a problémáimat. De ahogy léptem egyre előrébb, az élet arcul ütött, nehogy azt higyjem, hogy ő így működik. Léptem még egyet, és elgáncsolt, hogy biztosan tudjam, hogy csodák nincsenek. És én véreztem, sebes testtel haladtam előre, törött szárnyakkal, de akkor is mentem... Viszont ahogy telik az idő, egyre jobban kezdek rájönni, hogy tündérmesék tényleg csak a könyvekben léteznek... Ez lenne a felnőtté válás? HA igen, nem akarok felnőtt lenni...
Egy kapcsolatban fontos a folyamatos, nyílt kommunikáció. El merem, tudom mondani a legtitkosabb vágyaimat, céljaimat, kívánságaimat a másiknak? Ha igen, akkor én már változtam és az én változásom jó eséllyel benne is változást indít.