Tapasztalatok

Nincs tapasztalatom benne, de lelki szinten nàlam is előfordult hogy megjelent az igèny bennem egy màsik kapcsolatra, viszont nem mentem, maradtam. Kèsőbb ott maradt a mi lett volna ha èrzès... Az alap pàrkapcsolatban maradàs viszont nem vàltozott, sőt egyre termèszetesebbè vált hogy sziklaszilárdan itt vagyok. Volt ez fordìtva is, azaz engem is le akartak cserélni màr. Nem kellemes, amikor szembesülsz vele, hogy le akarnak cserèlni, hiszen az egy hatalmas nem vagyok elèg, nem vagyok elèg jò èrzèst szinkronizàl. Szerintem sok meg nem hallott segèlykèrès ès sok együtt nem èrtès utàn jön el egy pàrkapcsolatban, hogy megjelenhet az igèny egy harmadik szemèlyre. Àltalàban a mòkuskerekezès, az elcsùszò vagy megszűnő kommunikàciò ès a tùl sok baràti kapcsolòdàs vagy èpp a magàny, ès az egyèni cèlok megvalòsìtàsa elèg sok esetben eredmènyez tàvolsàgot két ember között. Először szerintem mindig egy lelki igény jelenik meg, inkàbb a vàltozàsra. Kèrdès, hogy ha valami ennyire nem működik, akkor èrdemes-e kettős èletet èlni, vagy jobb inkàbb ùj fejezetet nyitni...Előbb utòbb ìgy is- ùgy is az a vège. Ìgy vagy ùgy. Ezèrt sem hiszek abban, hogy erre szüksèg van, nem is tudnék egyszerre két fèrfit megèrinteni, nem menne, ezt elvárom a màsik fèltől is, higièniai okokbòl is ès egyébként is. Van akiknek ez könnyebben megy vagy működik, nem ìtèlem meg emiatt, de nekem nem menne.

4 èvvel ezelőtt mentàlisan, testileg ès lelkileg is kimerültem. A kisfiam még csak 2 volt, készültünk a bölcsődèbe, èn pedig vissza a règi munkahelyemre, mert erre fele nincsen sok màs lehetősèg, kezdő tőkém pedig nem volt ahoz, hogy sajàt utat jàrjak. Ez a munka egyèbkènt sem èppen a könnyű fizikai ès szellemi munka kategòriàba tartozik. A fèrjem 3 műszakban dolgozott. Halmozottan kialvatlan ès fàradt voltam, de anyagi problèmàink is voltak, mivel hitelből vettünk egy hàzat ès a számlàk és a törlesztők mellett nem maradt sok pènzünk. Minden nap egymagam voltam, èvek òta sehol sem jàrtam a bolton kìvül, de oda se sokat mentem, mert be kellett osztani azt a pénzt, ami volt. Nagyon beszélgetni se tudtam, ha igen, akkor is àltalàban csak a problèmàkat hallgattam, vagy segìtség miatt kerestek, miközben a sajàt problèmàim csak tornyosultak. Nem igazàn maradtak kapcsolataim, hiszen zömmel az itthon maradàsom előtt is dolgoztam, ìgy csak munka kapcsolataim voltak, egy-egy baràti kapcsolat volt, de azok is igazàbòl elkoptak, vagy a gyerekvàllalàs miatt, vagy mert nagyon règi kapcsolatok voltak és ellaposodtak. Egy ponton összeomlottam. Nem sok mindenre emlèkszem. Egy napig feküdtem, se kèp se hang. Talàn egy hèt is eltelt, ùjra tanultam beszèlni, mert nem tudtam. Egy ideig enni se bírtam. Rettenetesen sok időbe telt mìg összeszedtem magamamat. Ès azòta is ùton...Tudom, hogy màskèpp kell csinàlnom ezutàn, mert csak a szerencsèn mùlt, és rengeteg akaraton, hogy vissza tudtam jönni akkor abbòl az àllapotbòl.

Jelenleg a pàrkapcsolatom igazi krìzissè vált, sajnos mindkét oldalròl teljesen kiüresedett. 14 éve vagyunk együtt, ès 10 éve vagyunk hàzasok. Egy gyermekünk született. Mèg nem indìtottunk hivatalosan vàlàst, de a közeljövőben ez nagyon valòszìnű, hogy el fog indulni.

Zömmel kereskedelemben ès vendèglàtàsban vàllaltam munkàt. Eredetileg is kereskedelmi szakmàt tanultam, eleinte nagyon szerettem ha pörgös volt a munka ès azt is hogy rengeteg embert ismertem meg, akik között születtek baràtsàgok is. Amikor èppen nem volt könnyű az èlet, valaki mindig hatalmas erőt gurìtott néha csak a jelenlètèvel, a mosolyàval. Ès olykor én is. Általàban mindig igyekeztem minden emberben meglátni a jòt. Az elmùlt években sajnos több csalòdàs èrt, ìgy egyre jobban bezàrkòztam, az online tèr elterjedèsèvel pedig èvről évre èreztem magamat szüksègtelennek. Ezzel párhuzamosan kezdett èrdekelni a marketing ès vàlt èrdekessè az alkotàs, az egyszerűsèg átadàsa èrdekelt leginkàbb, mert azt èreztem, hogy minden tùl sokkà, tùl bonyolùttà és elèrhetetlennè kezdett vàlni. Hogy csùszott a kommunikàciò, hogy semmi sem volt többé az ami előtte működőképes volt.

Viszonylag kèsőn vàllaltam gyermeket, aminek több oka volt. Èletemben egyszer voltam szerelmes, ès sokàig nem akartam tudomàsul venni azt az elutasìtàs utàn, hogy nem voltam elég fontos. Rettenetesen sokàig szìneztem a törtènetet, időközben sajnos anyagi problèmáim is akadtak, folyamatosan hullàmzò volt az èletem ezen a területen is, a környezetem csak azt látta hogy vidàman küszködöm. Volt ebben egy szomorù vidàmsàg. A sìrva vìgad a magyar érzèse... Az egèszsègi àllapotom sajnos nem volt sosem toppon ès a párkapcsolatom sem volt sajnos az a kapcsolat, ahol èrzelmi biztonsàgot éltem meg. Mindezekkel dacolva 33 èvesen anya lettem, mert nagyon szerettem volna az lenni. Ès a mai napig èletem legszebb ès legjobb döntésènek èrzem. A terhessèg utàn, ami majd 40 kg sùlytöbblettel zàrult egy autoimmun vàlasz miatt, nagyon sokat küzdöttem az egészsègügyi kihívàsokkal. Időközben fejlesztèsre jàrtunk, ami akkor nagyon kellett. Szerencsère segìtett ès idejèben beindult az a fejlődès, ami elmaradt volna egyèbkènt.

Elkötelezettsèg. Szàmomra ez a szò maga a görcs, benne is van magàban a szòban az, hogy kötèl. Nem igazàn szeretem ezt a szòhasznàlatot. Azonban vannak időszakok az èletben, amikor igen is kell hogy elkötelezett legyèl valaki vagy valami mellett. Mert az az èlethelyzet èppen azt kìvànja.

Egèsz èletemben hittem abban, hogy màsokkal együtt működni, màsokat segìteni, másokat gyarapìtani valòdi èrtèk lehet. Bizonyos èrtelemben ma is ezt az elvet vallom, de az évek ès a tapasztalatom sajnos sokszor màst mutatott, anyakènt pedig egyre nehezebb volt ehez az elvàràshoz idomulni.

Üdv Mindenkinek!Mint azt az előző tapasztalatomnál leírtam, van egy férfi aki a "válásom" idején lépett az életembe! Kétszer sem mondom hogy nem adott kezdeti lökést ahhoz hogy kilépjek a 6 éve nem működő kapcsolatomból! Ami viszont nevetséges hogy 3 hónap elteltével is azon a 2 héten kesergek amit Vele töltöttem! Vajon miért?? Sokszor hallgattam meg István videóját arról hogy kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt...ebbe kapaszkodom mert az alapvető érzésem az lenne hogy vele kapcsolódjam... 2 hét elteltével ugyanis ez a férfi "számomra túl bonyolult vagy"felkiáltással tovább állt! Mondhatnám hogy nem értem hogy mi is ez, de megértettem! Az elmúlt 3 hónapban sikerült rájönni! Nem álltam készen egy kapcsolatra!Hogy is álltam volna mikor épp csak véget ért egy 13 éves kapcsolatom? De hihetetlenül ragaszkodtam volna hozzá ami nyilván csak taszítást váltott ki! Szóval értem... igen! Azt adta meg amit már rég nem kaptam meg a páromtól! Bárki ragaszkodna hozzá! És akkora szükségét éreztem mint a levegőnek! Most már tudom hogy ez rólam szólt! Tudom hogy egy 53 éves férfi aki szintén megjárta a poklot (de 4 éve még mindig nem vált el de külön él) az nem keresi a bonyodalmat! Bár lehet ez is férfi függő! Ki így,ki úgy éli meg ezt az időszakot! Közben próbálok itt és egy terápia segítségével javítani magamon! Rájönni az életem céljára! Rájönni hogy idáig mi vezetett! Célokat kezdtem kitűzni magam elé! És várom hogy talán egyszer újra jön ez a férfi és együtt tudunk működni...no és itt jön István mondata..."Kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt?" Ahogy ő ezt elmagyarázta a videóban teljesen világos és érthető! De egy nőnek lépni egy férfi felé aki úgy gondolja hogy ő bonyolult és nem szeretné vele ezt a kapcsolatot, az a nő nem mer sajnos lépni,nem meri vállalni a kockázatot hogy újra nemleges választ kap és újra össze fog törni! Pedig az érzéseim nem változnak... egész egyszerűen érzem,tudom hogy ő lenne az.... és ha ennyi idő sem elég ahhoz hogy felejtsem, akkor igen, lehet hogy vissza kellene menni ezzel... és kopogtatni az ajtaján! Sajnos nem vagyok biztos abban mivel teszek jót... elsősorban magamnak! Igen sokminden kiderülne ha mérnek lépni! De túl nagy a kockázat! Vajon van értelme ebben az időszakban bárkihez kapcsolódni? Vagy előbb érdemes magunkon dolgozni és csak aztán kezdeni kapcsolatot? Jelen pillanatban a választ nem tudom de azt gondolom ahogy haladok előre az úton mindenre választ fogok kapni! És talán rájövök hogy egész egyszerűen lehet hogy nem is ő az akivel kapcsolódnom kell ..... És majd váratlanul jön valaki aki el egymásra találunk! Ez is lehetséges! De akkor miért érzem ennyire erősen ezt a vonzódást...🤔

Magdolna Naszvetter

Az érdekel, az foglalkoztat,hogy a technikai, technológiai "szintugrás", hogyan hat a humánumra

Bányász Dorottya

A barátság nagy kincs, sok mindent köszönhetek én is a barátaimnak, a jókor és jól elhelyezett mondataiknak, tanácsaiknak, tapasztalataiknak, de csalódásaim legmélyebb bugyraiba is általuk kerültem, ha nincsen az elkötelezettségem az önismeret mellet, ma is haragudnék.